Mercy // Shawn Mendes - átírás alatt -

11.

- Hogy mi...? - pattant fel Camila, de olyan erővel, hogy felborult a széke. Giovanni rögtön mellette termett, megragadva a karját, nehogy elájuljon.

- Shawn! Meséljen nekünk szaftos részleteket! - kiabált egy riporter azzal az ikonikus diktafonnal a kezében, miután a kezdeti sokkból az összes megjelent felocsúdott.

- Uram, együtt van Mercedesszel? - jött a következő kérdés egy szakállas, fényképezőgéppel kattintgató férfitől. 

- Persze, hogy együtt vannak, maga fafej, ha együtt töltötték azt a bizonyos éjszakát! -kezdeményezett veszekedést a riporter.

- Hazugság! Shawnmila! Shawnmila! SHAWNMILA!! - kántálták kórusban a "Shawnmila" fanok.

- Shawn, el kell innen tűnnöm. - suttogtam, de csodával határos módon meghallotta.

- Köszönöm a kérdéseket, és hogy eljöttek, további szép délutánt! - lóbálta meg a karját, integetés képp, aztán átkarolva a vállam magához szorított. - Gyere, kiviszlek innen.  -szólt, aztán elindult a színpad mögötti függöny felé, ami a színpadot és az öltözőkhöz vezető folyosót választotta el.

- SHAWN! - ragadta karon Cam, még mielőtt a függöny biztonságos takarásába érhettünk volna. - Ezt mégis hogy gondoltad!? - kezdtek folyni a könnyei. - Azt hittem, megbeszéltük... A projekt érdekében jobban össze kell tartanunk. Erre Mercedes elszúrta! - biccentett felém rosszindulatúan. - Kössz szépen.

- Nem az ő hibája. - állította le Shawn a nőt szigorúan. - Az én döntésem volt, hogy megvédem a nyilvánosság előtt. - vágta Camilához és húzott tovább, a folyosó felé.

***

- Nem kellett volna bajba sodornod magad miattam. - szóltam, már az autóban ülve. Hosszú ideig nem beszéltünk.

- Mercy, a legjobb barátom vagy. Hogy a viharba ne védtelek volna meg? - kérdezett vissza, miközben váltott és kivágódott a gyorsan haladó sávba.

- De milyen híre lesz ennek? - néztem rá. Csak a fejét rázta.

- Nem érdekel. Nem érdekel semmi más, csak az, hogy végre rendeződjenek a dolgaid. - halkult el. - Jobbat érdemelsz te annál, hogy az emberek utálkozzanak a semmiért. 

- Shawn... - csordultak ki a könnyeim.

- Hé, hé... -kapta rám egy pillanatra a szemeit. - Ne sírj! - fogta meg a kezem és szorította meg. - Tudom, hogy nehéz és most egy kicsit ijesztő a helyzet... - fókuszált újra  a vezetésre. - De megoldjuk. Keresünk munkát, elrendezzük a médiával a pletykákat, amik terjengenek, és minden rendben lesz.

Képtelen voltam válaszolni, csak hálásan bólogattam és viszonoztam kézfogását. 

Tényleg igazán hálás lehetek a barátságáért. Nem mindenki tette volna meg ezt értem. Sőt...

Onnantól kezdve hazáig nem beszéltünk. 

- Na. - parkolt le a ház előtt.

- Köszönöm szépen. Tényleg. - mosolyodtam el. - Mindent. 

- Ne köszönd már! - nevetett fel. 

- Hogy hálálhatom meg a kimentést a riporterek karmai közül? - kérdeztem, mikor már kiszálltam a kocsiból.

- Mosolyogj sokat. - kacsintott huncutul, aztán szórakozottan megrázta a fejét, mire mozgásba lendültek kusza hajszálai. - Tudod, szeretem a csirkét, amit szoktál csinálni karácsonykor. - fűzte hozzá.