Mercy // Shawn Mendes - átírás alatt -

14.

Hónapok óta a szigeten vagyok... Iszonyú meleg van. Szinte elviselhetetlen, olyan meleg. Még éjjel is, hiába vár az ember enyhülésre, csak egy apró szellő van, de az sem kielégítő. 

"Tudom, hogy követed a show menetét, és lehet, elkéstem már vele, de talán egyszerűbben el tudom neked magyarázni a szabályokat és a verseny lényegét.

Szóval itt vagyunk a szigeten. Fogalmam sincs hol, de az biztos, hogy valahol az óceán közepén. 

A sziget hatalmas, rengetegen vagyunk, bár gondolom, ezt a képernyő előtt ülve, te is le tudod szűrni... Négy fős csapatok vannak, minden csapatban két férfi és két nő játszik. Saját táborhelyünk van, a központ körül vagyunk elszállásolva, egy-egy eldugott kis sátorban. Az a mi saját bázisunk.

Minden nap van valamilyen feladat, amit véghez kell vinnünk, ezekért pontokat kap a csapatunk. Tíz pontonként lehetőségünk van fejleszteni a saját táborunkat. Legutóbb például az ágyakat fejlesztettük. Akarom mondani... Végre nem a földön alszunk, hanem összetákolt ágyakon. 

Kezdetben ez volt a legnehezebb. Szörnyű volt éjszaka arra kelni, hogy egy pók mászik az arcomon.  Így valamennyivel jobb a helyzet, hogy nem közvetlenül a földön fekszünk, de balesetek mindig vannak...

Szóval az elsődleges cél, hogy a már szinte embertelennek mondható körülményeken javítsunk. Nyilván, mindenkinek van személyes célja is. 

Az enyém az, Shawn, hogy hetente írhassak neked egy levelet.

Végül az a csapat fog nyerni, akinek egy év elteltével a legtöbb pontja lesz. A két legkevesebbet gyűjtő csapat közül  a közönség tudja eldönteni, ki maradjon bent, így minden hónapban kiesik egy csapat. 

Múlt héten volt utoljára eső. Hatalmas vihar volt, úgyhogy problémába ütköztünk; a sátrunk beázott és be kellett foltozni egy-két helyen. 

Amint mondtam, négy fős csapatokra vagyunk elosztva. Ez itt nem csak valóságshow, hanem csapatjáték is. Nagy szerencsém van, nagyon jól kijövök a többiekkel, ami az otthoni balhé után egy kész csoda... Szóval, amint említettem, négy fő. Veronica, Caleb, Miguel és én, jó csapatot alkotunk. 

Megbeszéltünk egy taktikát, ami a többieknek eddig még nem jutott az eszébe. Vagy, ha igen, nem jól csinálják... Mi megosztjuk a feladatokat, mindenki olyan feladatot teljesít, amihez a legjobban ért. Veronica a csapatunk orvosa. Odaát ápolónő. 
Caleb nagyon erős, mindenféle munkát, amihez nagy erőkifejtés kell, ő csinál. Valójában még egyetemista.

És Miguel... Miguel szakács. Odaát és itt is. Nélküle valószínűleg már az első körben kiestünk volna. Szerencsére ért ahhoz is, mit szabad megenni és mit nem, szóval gyakorlatilag ő mentett meg minket attól, hogy első körben kiessünk az esetleges gyomorrontás miatt, mikor Caleb talált egy lila gyümölcsöt, a sziget másik oldalán... Kiderült, hogy nem ehető. Nagyon éhesek voltunk már, de nem ettük meg. Viszont a fura gyümölcsöt szeretik az egerek, amik a szigeten élnek, úgyhogy aznap este boton sült egeret ettünk, fű ágyra fektetve... Ínycsiklandó, mi? 

 Én csinálom a kreatív munkákat. Sőt, a sziget nyugati oldalán van néhány más lakó is... Úgy értem, ők nem a show miatt vannak itt. 

Néhány nappal ezelőtt az egyik küldetés miatt beszélnünk kellett a falu legöregebb tagjával. A többiek nem túl nagy sikerrel értették meg magukat velük, de mi összedobtunk mindent, amink van. Miguel is felvette, még anno, az egyetemen, az ősi idegen nyelveket, igaz, csak az első évben, de még szerencse, hogy mindketten emlékeztünk belőle valamire... Emlékszel, az volt a kedvenc tantárgyam, egész egyetem alatt... Ennek köszönhetően sikerült megoldanunk a feladatot és elsőként vissza is érni a központba.