Mercy // Shawn Mendes - átírás alatt -

10.

Szavai megsemmisítően hatottak rám, belesimultam a székbe és egy pillanatra levegőt sem kaptam. 

- Ezt igazán nem teheted, semmi közöm az egészhez! - felháborodott hangom látszólag el sem jutott a főnököm füléig.

- Ne haragudj, nem tudok egyelőre más megoldást találni a helyzetre. - állt fel és sétált az ajtóhoz. - Amint megüresedik egy hely és vége lesz ennek az egésznek, te leszel  az első, akinek szólni fogok. - nyitotta ki az ajtót. 

Lefehéredve álltam fel a székről, magamhoz szorítva a táskám. Ezek után meg sem tudtam mukkanni. 

- Minden jót! - mosolygott rám és becsukta utánam az ajtót, mintha csak egy baráti ebéd után köszönt volna el tőlem.

Jézusom... Mégis hogy fogom fedezni munka nélkül a kiadásaim? Nem kérhetek kölcsön, milyen már az...

Mitch felhalmozott egy 'kis' összeget, amit eddig én fizettem, hogy ne kerüljön (még nagyobb) bajba, ameddig börtönben van. 

Hiába, fizetem a házat is, illetve magamnak is meg kell teremtenem az életemhez szükséges dolgokat, mint például kaja, ruha, satöbbi'... Bevetettem magam a sétáló tömegbe és se kép-se hang, mentem előre. Elborították az agyam a rosszabbnál rosszabb gondolatok a jövővel kapcsolatban. 

Rövidesen mindennek vége. Muszáj valahogy pénzt keresnem.

***

- Nem rúghat ki, csak így! - pattant fel Shawn a kanapémról felháborodottan. - Ne hagyd annyiban. Ez nem indok...

- De, sajnos igen. Valójában meg tudom érteni, miért rúgott ki, csak egyáltalán nem értek vele egyet. Az ő szemszögéből viszont az a fontos, hogy ne mutogassanak a cégére ujjal. - ráztam a fejem lemondóan. - Keresek valami munkát. - fújtam ki a levegőt gondterhelten és ültem vissza az asztal mellé.

- Segítek. - Shawn leült mellém és kihajtotta az újságot. Kezébe vett egy kihúzófilcet és olvasni kezdett. Én meg csak néztem. Talán túl sokáig...- Mi az? -pillantott rám.

- Semmi, csak... Köszönöm. - mosolyodtam el.

- Nem kell megköszönnöd. Végül is ez kicsit az én hibám is. -tette a vállamra a kezét gyengéden, aztán mikor megráztam a fejem, újra beletemetkezett a papírokba.

Későig maradt, egész este az álláshirdetéseket bújtuk, aztán mikor már az ajtóban állt, visszafordult.

- Figyu, Merci. - kezdte. - Tudom, későn szólok, de... Holnap délután lenne egy sajtótájékoztató az új projekttel kapcsolatban. Nem lenne kedved elkísérni? Igaz... Ott lesz Cam, és tudom, hogy nem szerencsés titeket összeengedni - húzta el a száját - , de örülnék neki, ha ott lennél te is. -nézett a szemembe, választ várva.

- Hát jó, de csak azért, mert ilyen szépen kérted. - böktem hason, mire elvigyorodott. 

- Köszi. Akkor holnap jövök érted kettőre. - magához húzott, megölelt, aztán leszaladt a lépcsőn.

Az igazat megvallva, nem tudok neki nemet mondani. Semmire. 

***

- Utálom ezt... - néztem ki morcosan az autó ablakán. - Mindig mindenre ráveszel. 

- Csak a jó dolgokra, hé! - nevetett Shawn. Hangsúlyából egyértelműen kivehető volt, hogy a korábbi történésekre is utal, amikről azóta egyáltalán nem beszéltünk.

- Akarod mondani, a hülyeségekre. - forgattam a szemeim, visszafogva egy apró mosolyt. - Csomó fotós meg mittudoménmi' lesz ott. Biztos, jó ötlet, hogy odamegyek?