Mercy // Shawn Mendes - átírás alatt -

12.

A fejem edlmondhatatlanul hasogatott és még összeszorított szemhéjakkal is szédültem. 

Szomjas voltam, a torkom szinte égetett, úgy érzem, mintha órák óta nem ittam volna. A hányinger mellé hihetetlenül fájt a gyomrom is. 

Várjunk csak...? Egyáltalán... Hol a frászban vagyok? És mi történt!?

Most kezdtem csak érezni, mintha egy felhőben feküdnék, olyan puha ágyneművel lettem bebugyolálva.

- Jó reggelt! - hallottam egy lágy, nagyon ismerős hangot. Egy simogató kéz rögtön az arcomhoz ért. 

- Shawn? - nyitottam ki a szemem. - Jézusom, hány óra? - hunyorogtam a hirtelen fény miatt. - És mi történt? Mostanában túl sokszor ébredek veled egy ágyban úgy, hogy fogalmam sincs, mit csináltunk... 

Körbenéztem. Egy hotelszobában voltunk. Kellemesen hűvös volt és Shawn gondterhelt mosolya fogadott, közvetlenül mellettem, a párnán.

- Merci, annyira sajnálom, de meg kell értened, nem volt más lehetőségem, és... - kezdte hadarni.

- Állj, állj... - csitítottam. - Kérhetnék egy pohár vizet? - támaszkodtam meg a könyökömön.

- Még ne ülj fel! - húzott vissza. - Mik az utolsó emlékeid? - indult az asztal felé, hogy hozzon nekem egy pohár vizet.

- Öhm... Táncoltunk. A nappalimban. De mondd csak... - köhintettem. - Miért vagyunk most itt?

- Vigyázz, jövök! - egyensúlyozott a majdnem teli pohárral. Hiányzott a hangjából az a játékosság... - Emlékszel, mi történt a sajtótájékoztatón? - bújt be mellém a takaró alá, majd fél kézzel felpolcolta a párnáim.

- Igen, azt hiszem... - vettem el a poharat, aztán óvatosan belekortyoltam.  Végre! - Mi ez az egész...?

- Elmondom, de ígérd meg, hogy nem leszel dühös. Habár képtelenség erre kérni... - sütötte le a szemét. Biztatóan bólintottam egyet. Közben egyre inkább kitisztult a fejem. Már nem fájt a gyomrom, hányingerem sem volt, és a fejfájásom is egyre inkább elviselhetőbbé vált. - Miután elindultam hozzád aznap este, felhívott a menedzserem. Azt mondta, oltári nagy gáz van. A sajtótájékoztatós magán-akcióm miatt több támogatóm is visszalépett. A letöltés számok csökkenni kezdtek, csomó szart írtak rólunk, vagyis rólad és rólam, Twitteren, és...

- Shawn, kérlek, a lényeget mondd... - szorult össze a gyomrom, érezve, hogy ennek nem lesz jó vége. 

- Szóval... Annak érdekében, hogy egy kicsit csillapítsuk a kedélyeket, a menedzserem kitalálta, mi lenne, ha néhány órára, de tényleg, csak néhány tweet és üzenet erejéig eltávolítanánk téged a médiából. - húzta össze magát. - Hivatalosan bejelentettük, hogy ennek itt vége... 

- Hogy mi? - csattantam fel, megkísérelve a gyors felpattanást, de megszédültem, úgyhogy inkább vissza ültem az ágyra. - Shawn... Egyáltalán nem értelek...

- Feltörtük a fiókod, hogy kamu veszekedést generáljunk kettőnk között. - tört ki belőle.

A kijelentése szinte visszhangzott a szobában. Elárulva éreztem magam. 

- De... Miért...? Mégis miért volt erre szükség? - küzdöttem a könnyeimmel. - Meg lehetett volna ezt máshogy is oldani... - követtem a szememmel, miközben felállt. - Nem értem ezt az egészet.

- Pont ezért hagytunk ki belőle. Mert ez lett volna a reakciód. - vágta hozzám, elfojtott hangon. - Én nem így akartam. Nem érdekelne az egész, ha nem lenne benne Camila. Az ő karriere most függ az enyémtől. Az együttműködés miatt. A duett miatt. - egészítette ki magát. Látva, hogy még mindig nem értem, folytatta. - A pezsgődbe tettem valamit, ami... Hát egy kicsit kiütött, valljuk be... - húzta el a száját bűnbánóan.