Mercy // Shawn Mendes - átírás alatt -

5.

- Mármint... Mi ketten? - kérdeztem vissza, jóval halkabban, mint az általános hangszínem.

- Csak te meg én. - bólintott. - Szeretném jóvá tenni, hogy olyan hülyén viselkedtem. Kérlek! - vette két nagy tenyerébe a kézfejem.

Hirtelen úgy éreztem magam, mint az a számolós nő a mémeken...

Sokszor voltunk már kettesben, vacsorázni is voltunk kettesben, de még soha nem kérdezett ilyen formálisan ezzel kapcsolatban.

Csak... Attól tartok, ennek rossz vége lesz. Nem úgy rossz, hanem úgy rossz... Kanapésan rossz.

Abszolút nem volt rossz, csak... Nem szabadott volna megtörténnie. Pont ezért.

- Ha nincs kedved, vagy nem jó ma este neked, akkor... - hadarta kétségbeesetten.

- Elmegyek veled. - vágtam a szavába hirtelen. Jobban meglepődtem a saját válaszomon, mint ő.

- Akkor - kezdte - , nyolcra itt vagyok érted. - mosolygott. - Titok, hová megyünk, de kérlek... - állt fel és lépett a bejárati ajtó mellé. Egy dobozzal a kezében tért vissza. - Ezt vedd fel. - nyújtotta át.

- De Shawn... - helyeztem az ölembe a dobozt.-  Nem fogadhatom el... Ez... - habogtam.

- Dehogynem! - nevetett fel. - Egy szép ruhával úgyis rövidebb lettél az én hibámból, ezért ragaszodom hozzá, hogy ez a tiéd legyen. Remélem, tetszik. - halkult el.

- Hogy a fenébe ne tetszene? - csattantam fel. - Ez Ted Baker! - öleltem magamhoz a dobozt, ami egy hosszú, rózsaszín ruhát rejtett.

- Gondoltam, ezzel kárpótollak. Mindenért... - nevetett egy aprót.

- Köszönöm szépen! - pattantam fel és borultam a nyakába.

- Én köszönöm. - súgta a fülembe.

- De hát mit? - toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Hogy eljössz velem. És hogy olyan jó barát vagy. - fürkészte a szemeim. A barát szót teljesen más hangsúllyal ejtette ki, mint eddig, de képtelen voltam rájönni, miért érzem ezt most másnak. - Szóóóval... Akkor nyolckor találkozunk.

- De ugye... - kísértem az ajtóhoz.- Nem lesz meglepetés vendég? - kérdeztem rá Camilára.

- Isten ments! - emelte fel kezeit védekezőleg.

- Köszönöm mégegyszer! - szóltam utána az ajtóból, miközben beszállt a fekete Jeepbe.

- Még ne köszönd! - legyintett szórakozottan, aztán egy laza integetés után el is hajtott.

Te jó ég, már megint mibe keveredtem!

Egyre jobban összezavarom őt. Sőt! Egyre jobban össze zavarom önmagam!

Viszont, ha már így alakult, nem fogom megbántani azzal, hogy lemondom. Felveszem ezt a csodálatos ruhát és káprázatos leszek benne este!

***

A világos rózsaszín off-shoulder ruhával Shawn nagyon eltalálta az ízlésem, mint mindig.

Éppen a tükör előtt álltam a sminkecsetemmel a kezemben, mikor megcsörrent a telefonom. Általában nem sminkelem agyon magam, de ez most egy különleges alkalom, azt hiszem.

- Szia Shawn! - szóltam bele jókedvűen a készülékbe. - Mondjad! - kértem.

Hátha valami változás van, vagy előbb jön.