Mercy // Shawn Mendes - átírás alatt -

15.

-Shawn! -kiáltottam el magam. 

Válasz helyett egy szőke buksi kukucskált ki a szekrényajtó takarásából.

-Végre itthon vagy! Annyira vártalak! -ölelt magához, ezzel gyakorlatilag megóvva az ájulástól.

-Mitch!? -toltam el magamtól, hogy rá tudjak nézni.- Te... -kezdtem, de megakadtam. Megráztam a fejem. A döbbenettől alig jött ki hang a torkomon.- Te mit keresel itt? -kérdeztem. Érdes hangom hallatán meglepődött.- Neked... Börtönben kellene lenned. Apával.

-Húgi... -ölelt újra át és borzolta össze a hajam, pont, mint régen.- Nem kaptad meg Shawn levelét? 

-Nem, már... Hónapok óta nem írt... -eredtek meg a könnyeim, bármennyire is próbáltam őket vissza tartani.

Azt hiszem, ennyi elég volt ahhoz, hogy összeomoljak. Valami nagyon nincs rendben és most már biztos vagyok benne. 

-Hé, hé, hé... -nyomott egy nagy puszit a homlokomra.- Gyere, üljünk le... -vezetett a kanapéhoz.- Ne haragudj... -tett arrébb egy kupac ruhát, hogy mindketten le tudjunk ülni.- Éppen hajtogattam. -húzta el a száját, amit egy apró mosoly kísért...- Először is, hogy eloszlassam a kételyeid... -ragadta meg gyengéden mindkét vállam.- Múlt hónapban kiengedtek. Újra megvizsgálták a nyomokat és végre beigazolódott, hogy ártatlanok vagyunk. Apa... Hogy is mondjam... -hajtotta le a fejét.- Ő... Azt mondta, képtelen lenne visszailleszkedni. És.. -lehajtotta a fejét.

-Mondd már! -nyögtem ki, halkabban, mint akartam volna.

-Neki idő kell. -nyelt egyet, érezhetően megemberelve magát, hogy továbbra se mutassa ki érzelmeit.- Gyere, biztos, éhes vagy. -állt fel és húzott maga után, a konyhába. 

Szó nélkül ültünk egymás mellett, miközben a tűzforró lasagne-nkat eszegettük. Annyi kérdésem lenne hozzá, annyira hiányzott, és tudom, hogy én is neki, de... Nem hagy nyugodni ez az egész. 

-Hogy lehet, hogy hónapom óta nem írt? -kérdezett rá, mintha olvasna a gondolataimban.- Kiment eléd a reptérre?

-Nem... -csattantam fel.- Megtörtént, amitől a legjobban féltem. Mitch, Shawn elfelejtett engem... 

-Várj, várj, várj... -rázta meg a fejét zavarodottan, mire tejföl szőke hajtincsei vidám táncra perdültek.- Most... Most jut eszembe. Shawn többször járt itt. Öhm...Rólad kérdezett. Hogy miért voltál vele olyan szemét... 

-És ezt miért csak most mondod, te krumpli? -tártam szét a karom, aztán realizáltam a mondat másik felét.- Én...? Szemét? VELE?

-Nem tudtam mit mondani erre. Azt sem tudtam, hogy ti együtt vagytok. Vagyis voltatok. 

-Mitch, igazából ez... bonyolult. -fújtam ki gondterhelten a levegőt. 

-Ne haragudj, egyszerűen... Annyira elfoglalt vagyok, teljesen kiment a fejemből. -húzta el a száját és utalt arra, hogy csak most említette meg, hogy Shawn itt járt ezühyben.- Igyekeztem mindent előkészíteni, mire hazaérsz. A kertet is megcsináltam. És a teraszajtót is megszereltem. És elég gázos volt a fürdő is. Vettem új zuhanyfüggönyt és felvettek dolgozni, meg... -hadarta, de belé fojtottam a szót egy szoros öleléssel. 

-Annyira hiányoztál. -suttogtam, a könnyeimmel küszködve, néhány pillanatra félre téve a torkomban mardosó érzést.

***

Miután Mitch-csel egy kis időt újra együtt töltöttünk, úgy döntöttem, megyek és megkeresem Shawnt. Azonnal. 

Tisztáznunk KELL.