Mercy // Shawn Mendes - átírás alatt -

19.

Hirtelen nem hittem a szememnek. 

Camila ott csimpaszkodott  Giovannin. 

Bár. Gondoljunk is bele... Én mit csinálok Shawnnal? 

Na igen. 

Egy pillanatra megállt bennem az ütő, de el is illant a rossz érzésem. Shawnnal csak a baba miatt laknak egy házban. Nincsenek együtt. Nem kell tartanom attól, hogy Camila magához láncolja és a háta mögött még meg is csalja. 

Erről nem lehet szó, hiszen Shawn egyértelműen az én oldalamon áll.

Mindenesetre, jobb, ha ezt az incidenst majd átbeszélem vele vacsi közben... 

Nagyon hamar hazakeveredtem. Beálltam a kocsifelhajtóra, és szinte még ki sem szálltam az autóból, a motorháztetőről lepattant egy focilabda. 

-Elnézést kérek, Miss Merrel! -szaladt át az utca túloldaláról Dany, a szomszéd kisfiú.- Nem szerettük volna iderúgni a labdát az autójára. -hajtotta le a fejét, majd pillantott rám. 

-Hé. -mosolyodtam el és vettem a kezembe a garázs mellett növögető fának ütköző labdát.- Semmi baj. Tessék. -adtam a két kicsi, kinyúló kézbe a gömbölyded tárgyat.- Nem bánnátok, ha... -intettem a másik kisfiúnak, aki türelmesen várakozott Dany-re, az út másik oldalán.- Ha csatlakoznék? 

Az apró, rám meredő szemek felcsillantak és a következő percekben már az utcán fociztam a kisfiúval és a barátaival. 

Hiába a több év korkülönbség, nagyon nagyon rég éreztem magam ennyire jól. A gyerekek közelsége egyfajta boldogságot ad. Mindigis gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, de az élet máshogy hozta; mikor Mitchék börtönbe kerültek, egy olyan munka kellett, amivel akárhol el tudok helyezkedni és jól fizet. Máshogy nem tudtam volna összekaparni a kis életem, immáron egyedül. 

Ezen gondolkodva baktattam be a házba, miközben a pólóm aljával próbáltam letörölni a halántékomon folyó izzadtságcseppeket. 

-Látom, új barátaid vannak. -szánta jókedvű köszönésnek Mitch. A konyhában mosogatott, így pont rálátott az utcára. 

-Rám rúgták a labdájukat. Azt hiszem, behorpadt a kocsi motorháztetője. De tudod... -vettem ki egy smoothiet a hűtőből.- Azon gondolkodtam, hogy nem szabad, hogy ilyeneken idegeskedjek. Nem haragudhatok olyanért, ami véletlenül volt. Gyerekek még... -tettem hozzá valamivel halkabban és meredtem ki az ablakon.

-Úgy érzem, azért rosszul érint az ügy. -törölte bele a kezét az egyik konyharuhába. 

-Rosszul. Ha nem lett volna ez az egész szarkeverés, most mi rendezgethetnénk a babaszobát Shawnnal. És nem haragudhatok rá, tényleg... Ő a kettőnk közös életét lezártnak tekintette, persze nem volt az, csak hát ugye Camila kicsit bekavart, és... -hadartam, de Mitch arckifejezése láttán nem folytattam. 

Súlyos csend telepedett közénk. Realizáltam, hogy a bátyám egyáltalán nem erre gondolt, hanem sokkal inkább a hülye motorháztetőre. Nem tudott mit mondani erre. Őszintén, a helyében én sem tudnék. 

-Kérsz spagettit ebédre? -köszörültem meg a torkom és tettem úgy, mintha ez az egész meg sem történt volna. Eltűnődve bólintott, majd belekotort a fiókba, hogy neki tudjon fogni a terítésnek. 

Késő délután Mitch felajánlotta,  hogy elvisz Shawnhoz, kocsival. Pontosan nyolcra érkeztem meg.

Csak az ő autója állt a ház előtt, ebből következtettem, hogy valóban csak ketten leszünk.  Lesimítottam a hosszú, piros ruhám és kettő aprót koppintottam.