Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~001.

Bőrdzsekim magamra véve elindulok a koncertre, mely már a tizedik lesz ebben a régi, kissé omladozó borozóban, ahol a fiatalok többsége megtalálható amellett az öt törzsvendég mellett akik már száz év felett vannak.

-Yuta gyere! - üvölt vissza Minho, aki épp a dobfelszerelést szenvedi be a kocsi csomagtarójába.
A gitárom a hátamra kapva indulok el, s mivel mind a négyen bent ülnek már, be se csukom az ajtót de a kedves sofőr már tapos is a gázra.

-Hallod te gyökér! Miért van a gitár tokodban koton? - hajol előre az anyós ülésen ülő Wonho-hoz Taemin.

-Vészhelyzet esetére - mondja miközben rágyújt, s kihamuzik az ablakon nem törődve azzal, hogy bármelyik pillanatban lekaphatnak a rendőrök.
Míg a többiek arról beszélgetnek, hogy hány lányt vágtak már gerincre, én össze gubózok és a kis dalszöveg írós füzetembe írogatok mindenféle gondolatokat, amik jelenleg a fejemben kavarognak.

"Mi vagyok?"

Ez a kérdés tölti ki a gondolataim nagy részét mostanában. Akárhányszor mikor beszélgetünk, és a lányok kerülnek szóba csak ülök, és a falon lévő posztereket nézegetem. Egyszerűen nem köt le a téma, és ez eléggé aggaszt. Még a végén egyedül fogok megöregedni.
Ebben csak az az egy pozitívum van, hogy addig gitározok és énekelgetek ameddig csak akarok.

Bele gondoltam már abba is, hogy aszexuális vagyok. Furcsa lenne, ha pont nekem, az énekesnek nem lenne senkije. Bár lehet, hogy csak én figyeltem ezt meg, hogy a rock bandákban az énekesnek szinte kötelező "kellék" a barátnő.

Kedves Wonho szerint meleg vagyok, de biztos, hogy csak azért mondja, mert az egyik meleg haverja már bepróbálkozott nálam, én pedig hagytam hogy gerincre vágjon.

-Yuta! - nyitja ki a kisbusz ajtaját Taemin, így tökéletes magzatpózban zuhanok ki belőle. Még jó, hogy aszfalton álltunk meg és nem valami sáros részen, mert akkor vagy félpucéran kellene énekelnem, vagy sehogy.

-Miért volt ez jó? - kérdem miközben felállok, és leporolom a ruhám.

-Úgy bambultál már megint mint egy depressziós... - mondja, s a kezembe nyom egy kis gyógyszeres dobozt. Kérdőn nézek rá, de ő a vállamra teszi a kezét.

-Antidepresszáns - mondja kissé beharapva ajkait, majd tovább megy - de csak koncert után vedd be, mert különben lesznek itt bajok - mondja miközben elindul a többiekkel. Sóhajtok egyet, majd eltéve a gyógyszert a fejem rázva megyek utánunk. Kíváncsi vagyok, hogy ezen a koncert szerűségen hányan lesznek. Végülis ez a tízedik... Szóval lehet még ingyen piát is kapunk.

Ahogy elnézem mindenki a csajára vár, így én felmegyek a színpadra, s beállítom magamnak a mikrofont. Miután felteszem a Sekai No Owari feliratos zászló szerűséget leülök az emelvény szélére, s a lábaim lelógatva felcsavarom az erősítőt, s nekiállok gyakorolni. Még senki sincs bent az apró teremben, egy srácot kivéve, aki az egyik fotelban ülve néz engem. Sóhajtok egyet, s a fejem megrázva folytatom szegény hangszerem gyepálását. Hogyhogy itt van már? Egy óra múlva kezdünk csak...
Tekintetem egyre többször téved a fiúra, aki ugyanúgy engem néz. Nem tudom eldönteni, hogy ez ilyesztő, vagy inkább aranyos... Várjunk. Aranyos? Egy fiú? Ahogy néz? Mi lelt engem ezen a mai napon? Jézusom...

-Ez ACDC? - töri meg a hangfal bizgetésével beállt csendet a srác. Felkapom rá a fejem, s miután leesik, hogy tőlem kérdezte bólintok egyet. Ezután kínos némaság telepszik a teremre. Hajam hátra fogom, s ismét neki állok gyakorolni.
Furcsa mód izgulok, pedig sose izgultam még koncert miatt... De most valahogy nagyon szúrja az oldalam annak a srácnak a tekintete.