Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~~

10 évvel ezelőtt
•Winwin

-Mikor... Mentem haza suliból... - suttogom szipogva, lehajtott fejjel - nem volt otthon se anya se apa... Pedig nyitva volt az ajtó és a cipőjük is ott volt... Kimentem hozzájuk a kertbe és... Ott feküdtek a f-fűben a hasukon... Felettük állt egy ember aki nem koreaiul hanem kínaiul beszélt hozzám... Annyira ismerős volt az arca - sírom el magam még jobban az emlékére, mely alig két órája történt.
Be vagyunk zárva valami furgon hátuljába, melyen se ablak, se semmilyen fényforrás nincs az utasteret és a rakodó teret elválasztó, vékony ponyván kívül melyen átszűrődik egy kis koszos fény.

Doyoungot a parkból vitték el, Taeyongot az utcáról húzták be egy fekete kocsiba, Xuxit az edzője adta át jó kis kenőpénzért.
Mindannyiunk keze össze van kötve, akárcsak a bokánk. Nem mondták el kik ők és mit akarnak, csak elhurcolnak valahová, viszont az egyik férfit mindenki ismeri. Legalábbis látásból.
Hirtelen fékezéssel megáll a kocsi, és ahogy kinyitják a hátsó ajtókat rettentően vakító fény borít be mindent.
Kirángatnak minket a nagydarab, fekete ruhás emberek és behurcolnak egy házba, mely olyan steril és akkora rend van mintha valami bemutató ház lenne.
Egyikünk se mer megszólalni, csak azt tesszük amit mondanak. Mindenkit külön szobába visznek, így sírva kuporodok a szoba sarkába.
Kint elcsendesedik minden, a nap pedig egyre lejjebb megy, míg totál sötét nem lesz. Nem merek felállni...
Bár csak a kezeim vannak össze kötve úgy érzem a sarokba szegeztek. Mikor kopogást hallok a fejem mellett vissza kopogok és megcsillan a szememben a remény. Talán mellettem vannak...

•Xuxi

Miuta a bevágnak egy szobába körbe járom az egészet de semmi nincs amit használni tudnék bármire is. Csak egy ágy, és egy szék van bent valami furcsa ruhával.
Talán órákkal később benyit egy faszi, és a karomnál fogva kirángat.

-Engedj már el! - kiáltom ijedten, de erősen megszorítja a kezem, így jobbnak látom befogni a csipogóm.

-Hozzátok a többit is - mondja szigorúan egy ismerős hang, melyre felkapom a fejem. Nem látom az arcát, de rettentően magas.

Egy nappaliba visznek minket szorosan egymás mellé ültetve. Mikor nem szögegyenesen ül az egyikünk a hátára csap az egyik férfi egy hosszú, vékony bottal. Ezt
Pár perc után, miután sikerül nyugton maradnunk bejön három faszi, három pórázon lévő sráccal. Na jó ez totál elmebeteg...

Akiket behoztak az előbb csendben, semleges arccal tűrik amit csinálnak velük, és úgy szót fogadnak mint akiket addig vernek míg ilyenekké nem lesznek. Ilyen... Robotokká.

-Őt nézd - szól rám szigorúan a mögöttem álló férfi mikor már nem bírom tovább lesni azt, amit csinálnak. Mellettem, egy nálam jóval magasabb srác könnyes szemekkel tűri ezt az egészet.

•Doyoung

Mire végeznek ezzel az egésszel remegő kezekkel ülök a helyemen. Még mindig nincs vége... Még mindig nem szóltak, hogy mehetünk, vagy vonszoltak vissza minket a szobákba.
Egy magas, izmos és ijesztő férfi, az amelyik mindegyikünk számára ismerős.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megnőttök - mondja vigyorogva - bár te egészen csökött vagy - bök az egyik fekete hajú srácra, aki megszeppenve figyeli mi történik körülötte.

-Anyátok sose mondta, hogy örökbe vagytok fogadva? Úgy néztek ki mint egy hat éves aki haza akar menni az anyjához - néz a szemeimbe szigorúan.

-Mi a francért hoztál el? Elmebeteg vagy, hogy ilyeneket magyarázol? - áll fel Taeyong, így mindannyian ránézünk.
Hát ez hülye...
A férfi pofon vágja, és vissza nyomja a kanapéra, Winwin mellé.

-Erre tanított az a banya? Hogy feleselj vissza apádnak?

•Taeyong

Egy jó hosszú szentbeszéd után bezárnak minket egy szobába. Mindenki a hallottakon rágódik, mióta az a faszi, aki elvileg az apánk megnutatta a kis anyajegyet amely mindannyiunk tenyerében ugyanott van.
Egymás mellett kuporogva meredünk az ajtóra, és az alatta lévő kis résre ahol látni ha elmegy előtte valaki, vagy be akar jönni.

•Winwin

Négy évig néznünk kellett, ahogy az apánk és a társasága újabb és újabb huszonéves fiúkat hoz élénk és játszanak velük elmebeteg játékokat.
A legrosszabb az egészben az, hogy nem a szexre mentek, hanem arra, hogy megalázzák őket. Olyan ez mint egy állat kiállítás ahol bemutatják az így-úgy festett kutyákat.
Egyszer csak eljött az a nap, mikor mind a négyen kaptunk egy saját lakást, meg se próbáltunk menekülni. Teljesen belénk nevelték, vagyis kényszerítették, hogy azt tegyük amit ők.
Az első egy évben mikor már nem függtünk olyan szinten az apánktól mint eddig összesen három srácot sikerült össze szednem, de egyik se volt olyan izgalmas mint Yuta.

Egészen eddig arra voltunk utasítva, hogy a külsejét nézzük, hogy minél perverzebb szarokat adhassunk rá amiben eléggé meg lesznek alázva.
Egyszer Taeyong, akinek már az első nap eléggé fel volt vágva a nyelve megkérdezte apánk, hogy miért csinálja ezt. Azt mondta azért, mert neki sose jutott a szépségből. A szemei kissé távol vannak egymástól és kicsik is. A szája keskeny, az alkata nem valami szerencsés. Emiatt jutott odáig, hogy csak azért házasodott meg négyszer, négy olyan nővel akit gyönyörűnek vélt, hogy legyen négy fia akikre ráerőltetheti ezt az egészet. Ha ugyanaz lenne az anyánk túlságosan könnyen felismertük volna egymást, így mindegyik nőt másik országból "szerezte be".
Sose éreztük úgy, hogy tényleg testvérek lennénk, így nem nőttünk egymáshoz. Sőt... Voltaképpen csak annyira ismertük egymást, miután szét széledtünk, mint a szomszédok. Olyan szomszédok akik adnak vajat ha kell.

Yuta előtt összesen nyolc srác volt nálam, de egyik se volt olyan "izgalmas" mint ő. Mivel hat évig nem produkáltam semmit az apám jó párszor meglátogatott nem épp barátságos szándékkal. De én egyre jobban kitartottam amellett, hogy egyszer meglesz. És nem úgy fogok vele viselkedni mint kéne... Vagyis ahogy apám szerint kellene. Változni akartam de nem ment könnyen, hisz folyton ott volt az a négy szempár aki minden lépésem figyelte. Ez volt a legrosszabb az egészben. Nem volt senkim akinek ezeket elmondhattam volna, vagy esetleg segítséget kérhettem volna. A rendőrséget is hívhattam volna mielőtt "befogtam" az első srácot de nem tettem. Akkor még túlságosan féltem mi lesz, ha ezt megteszem. Mindegyikünk agyát átmosták ezzel a szarsággal. Márpedig egy ilyen agymosásból nehéz szabadulni.
Ha később hívtam volna a zsarukat rosszabb lett volna a helyzet hisz lecsuktak volna emberrablásért.
Egyre jobban depresszióba estem a nagy magányban ami az állítólagos otthonomban uralkodott. Mint valami tizenkét éves fiú, aki túl kíváncsi és inkognitó ablakban néz pornót, néha bekuckóztam a sarokba és a netet böngészve álmodoztam, milyen lenne ha nem itt lennék. Semmihez se értettem különösebben, vagy legalábbis nem tudtam róla. És ez volt a legrosszabb.
Tétlenül ültem a kanapén vagy sétálgattam a parkban valami srácra várva.

Egész életemben rajtam fog maradni ez az egész, melyből sose szabadulhatok. Mindig a vállamon fog ülni a régi énem, aki a fülembe suttogja azokat a szavakat és mondatokat melyeket apám mondogatott, mint valami kis ördög.

Köszi, hogy elolvastad.^^ Remélem tetszett és nem volt olyan nyomasztó mint ahogy éreztem írás közben
Bocsi, ha későn hoztam ezt a részt de nem engedi kirakni ez a csodálatos wattpad😂🖤