Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~029~

Rengeteg munka és kávé után végre kész az album, amiből rengeteget adtunk el. Az egész banda boldog velem együtt, bár egy részem aggódik Winko miatt.
Egyre kevesebbet beszél, folyton a gondolataiba merül. Azóta se jöttünk rá ki küldte neki a képet, de mindig magánál hordja. Olykor, ha rá nézek majd' megszakad a szívem a tekintete láttán. Úgy néz rám mintha pont az előző pillanatban mondták volna meg neki a szülei, hogy "utálunk, nem kellesz".
A turnéra nem tud velünk jönni, mivel Takáék is jönnek, azaz tele lesz a turné busz és a repjegyek se pár yenbe kerülnek.

-Majd... Ugye mindig felhívsz? - kérdi Win a hajam simogatva.

-Persze... Minden este és minden fellépés előtt. És majd nézd ám élőben a koncerteket - mondom mosolyogva, és jobban elbújtatom a karjaim közt. Mostanában még bújósabb lett, amit az oka miatt ugyan bánok, de egyben örülök is neki.

-Hülye leszek kihagyni a nagy fejed - nevet halkan és felnéz rám.

-De miután vissza jöttök ugye össze költözünk? Már két hónapja nem történt semmi... - húzza a száját.

-Igen... Megígérem. Csak most nem lett volna időm semmire - mondom egy apró mosollyal - és... Míg nem vagyok itt ne csinálj semmi hülyeséget jó? Ne csinálj olyat ami miatt bajba keveredsz - puszilok a homlokára és ott tartom az ajkaim.

-Mmm... Rendben... Szeretlek - bújik hozzám és a nyakamba fúrja a fejét.

-Én is téged törpe - mondom halkan. Miután elalszik a fejemben még mindig zavaros gondolatok kavarognak.
Mi van, ha Wini igazi szüleinek a gyilkosa arra várt, hogy egyedül maradjon és őt is meg tudja ölni? Mi van, ha arra jövök haza, hogy nincs itthon senki?
Idegesen, félve szorítom magamhoz Winkot és próbálok nem erre figyelni.
Ebben az épületben úgyis jó a biztonság... Anélkül nem engednek fel senkit, hogy ne tudna róla az akihez jönnek...
Ilyen gondolatok közt lassacskán elnyom az álom, bár nem alszom ki magam valami rendesen.
Reggel hatkor az ébresztőm kelt, így gyors kinyomom és mivel Win el akar még köszönni felkeltem őt is.

-Szívem... - simizem meg az arcát és megfogom a kezét.

-Mmm ne menj még... - motyogja halkan és hozzám bújik - egy picit még fetrengj velem... - suttogja, így egy apró mosollyal vissza fekszek mellé.

-Mire haza jövünk csinálsz nekem Wini-kaját? - kérdem mosolyogva.

-Persze... Bele főzöm a lelkem is - puszil az arcomra és a szemeimbe néz.

-Vigyázol magadra ugye? - kérdi halkan. Bólintok egyet, majd miután az ajkaira puszilok a nyakamba húzom a fejem.

-Megkértem az egyik biztonsági őrt a házban, hogy figyeljen oda rád... - mondom halkan és a haját kezdem puszilgatni.

-Nem kell maciii~ nem vadászik rám fejvadász - motyogja.

-Nem baj... - suttogom.

Miután felöltözök és össze pakolom a cuccaim kiviszem a két nagy bőröndöt a szobából és felveszem a bakancsom és a a pulcsim.

-Hiányozni fogsz - szorítom magamhoz Winkot, és a nyakamba nyomom a fejét.

-Te is nekem... De legalább időben becsórtam az egyik pulcsid nyehehe - nevet halkan, így elmosolyodok.

-Az jó mert én meg a tiedet - puszilok a hajába és felemelve a fejét szerelmesen megcsókolom.
Mindkét kezemmel a puha arcát simogatom és kiélvezem míg lehet.

-Menj nehogy elkéss... - enged el, és felnéz a szemembe - írj majd ha felszálltatok jó? - tűri hátra a hajam, ami eléggé megnőtt már.

-Rendben... Szeretlek - csókolok hosszan a homlokára, s miután elengedem megfogom mindkét bőröndöt és elindulok.
A lift előtt állva még vissza nézek, s mosolyogva integetek neki.