Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~013

Taemin

Reggel mire felkelek Yuta már nincs mellettem, így elhúzva a szám felülök az ágyon és kócos hajamba túrva próbálok felébredni. A bakancsa és a gitárja sincs itt, szóval gondolom vagy a faszijával, vagy a többiekkel van.
Szomorkásan totyogok vissza a saját szobámba, és tépem fel a fürdő ajtót. A varratok már vannak annyira épek, hogy fürödhessek, így miután leszedem magamról a múmia kosztümöt és a többi ruhám beülök a kádba.
Amint hátra hajtom a fejem a kellemesen forró víztől lehunyom a szemem, és akárcsak egy barack a befőttben: vagyok.

Egyre csak Yutára gondolok, akármennyire se akarok. Folyton az jut eszembe mikor gitározni tanítottam. Akkor még nem foglalkozott se lányokkal, se fiúkkal, így nyugodt szívvel fogtam a kezét amivel a gitár nyakán manőverezett.
Már akkor is elég tehetséges volt...
Vajon akkor is szerette volna az a srác? Mikor még csak egy vékony, pufi, baba arcú srác volt...? Csak akkor kezdett el edzeni, mikor az első sulis fellépése után a kis bandánkkal a babahájával kezdték csesztetni. Akkor nagyon megemberelte magát, és olyan Adonisszá változott, hogy mindenkinek leesett az álla. Mivel elég későn érő típus, még tizennyolc éves korában is olyan volt mint valami tizenöt éves kissrác.
Vajon ez alatt a pár hónapnyi kiesés alatt változott valamit?
Mintha sokkal nyíltabb lenne... Bár eddig csak piásan lattam, és az nem oszt nem szoroz. Bár mikor részeg még cukibbak a hatalmas, csillogó szemei.
Kíváncsi vagyok miért nem akarta elmondani mi történt... Ennyire durva lenne? Vagy tettem valamit amit nem kellett volna? Vagy pont, hogy nem tettem?
Ez a kérdés azóta marja az oldalam mióta felébredtem a kórházban, de mégse kérdeztem meg.
A fejem lassan a telefonom felé fordítom, mely vizesen magányoskodik a széken. Miután érte nyúlok ráveszem magam, hogy írjak Yutának.

Teamin🍵: Hol vagy?

Naki🐷: Próbálunk mert?

Teamin🍵: Lehet, hogy beszélni szeretnék 🤷

Naki 🐷: Lehet, hogy itt vagyunk a garázsban 🤔

Teamin🍵: Akkor lehet lemegy valami Taemin

Miután elküldöm az utolsó sms-t gyors lefürfdök, és magamra rángatok valami ruhát és lerobogok hozzájuk. Amint benyitok, és meglátom Yutát a nagy hangfalon ülve gitározgatni elmosolyodok.

-Na, hogy van a kedvenc énekesem? - könyökölök fel elé, így a fejem egy magasságban van azzal a kezével amellyel penget.

-Másnaposan - motyogja azzal a cuki, fáradt hangjával amit úgy imádok - miről akartál beszélni? - kérdi miközben hátra nyúl valamiért.

-Hát... Hát hogy mi történt... Mi az amire nem emlékszek? - nézek rá hatalmas szemekkel, de ekkor megáll a húrok szerelésével. Vesz egy mély levegőt, és kiemeli az öléből a gitárt, majd miután becsúsztatja a tokjába elő vesz egy doboz cigit, és egy szálat felém nyújt.
Ha beszél valakivel és még cigit is ad neki nem néznek valami fényes beszélgetés elébe. Ennyire rossz lenne?

-Figyelj én... - sóhajt egy mélyet miközben elő keresi az öngyújtót - nem tudom, hogy mit fogsz reagálni rá de megkérlek, hogy semmit ne mondj míg el nem mondom. Jó?

Ebben a pillanatban olyan tekintettel néz rám amit nem láttam még. Egyszerre szomorú, zavarodott, és szégyenkező.

-Figyelek - mondom halkan, s miután meggyújtja az én szálam is halkan belekezd:

- Addig emlékszel míg haza jöttünk melóból. Az orvos szerint azért csak addig mert... Mert akkor, akkora... Trauma ért, hogy kiesett az egész mikor... Meglőttek. SiCheng elrabolt. Hat éve figyelt miközben össze-vissza váltogatta a partnereit, de azt mondta, hogy: egyik se volt olyan mint te. Te nem csak egy partner vagy.
Egy ujjal se ért hozzám ezután a mondata után. Csak azt tette amit engedtem. Négy hónapig voltam nála. Addig azt se tudtam mi zajlik kint. Nem tudtam mi van veletek... Minho azt mondta, csak te kerestél. Egyedül te voltál az aki folyton azért volt fent hajnalok hajnaláig, hogy keressen. Aztán aznap, mikor Si odaadta a telefonom, hogy beszéljek veletek felhívtalak és... És te eljöttél. Ah de bár ne tetted volna... SiCheng egy... Szervezetbe keveredett miután elmúlt tizennyolc, és elmehetett az árvaházból. Nem jöhetett hozzá senki csak ennek a hülyeségnek a tagjai. De voltunk olyan hülyék mind a hárman, hogy ezt figyelmen kívül hagytuk és... És eljöttél. Ekkor lőttek meg. Azt hittem meghalsz... Míg fel nem ébredtél amikor lehetett bementem hozzád, hogy megnézzem hogy vagy. Olyan sokat meséltem neked... Mindent elmondtam. Aztán mikor megkérdezted mi történt azt hittem ott helyben a falnak megyek... Szörnyű ezt így elmondani - néz a mondandója alatt először rám.