Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~016

A koncertet követő egy hétben mindenki össze pakolja a fontos cuccait, melyeket magával akar vinni.
Mivel ma utazunk Winwin és én egy, hatalmas bőröndbe pakoltunk be, és egy pici utazó táskába.

-Ugye tudjátok, hogy muszály lesz japánul tanulnotok? - kérdem mosolyogva mikor mindenki össze gyűlik a nappaliban.

-Tudjuuuk~ - forgatja a szemét Minho miközben befűzi a bakancsát, mely egy jó tíz perces művelet.

-Fogadunk, hogy Yuta folyamatosan japánul fog pofázni mert úgy se értjük? - kérdi sóhajtva Taemin, majd leül mellém és átkarolja a vállam.

-Hai. So desu ne~ - vigyorgok rá, mire Wini pofán vág egy párnával.

-Hé... Még jó, hogy az ágyban nem azt kiabálod, hogy "kimochi Winwin kuun~" - vékonyítja el a hangját, így míg én elpirulva csúszok lejjebb a kanapén mindenki elröhögi magát.

-A remény hal meg utoljára Winwin - kacsint Chang, így hozzá vágom a kabátját, mely a mögöttem lévő fogason lóg.

-Inkább menjünk mielőtt valaki középre áll és a "kimochi" szót kiabálva kiveri - mormogom és miután bele bújok a hosszú bőrkabátomba és elindulok.

-Jó szerintem megsértődött - röhög Woo és elindulnak kifelé, utánam. Kinyitom a furgon csomagtartóját, és bepakolom a bőröndöt és az utazó táskát is és bevágom magam a leghátsó ülésre.

-Cuki mikor gyerekes vagy - pattan be mellém mosolyogva Winwin, így akaratlanul is mosolyra húzom a szám.

-Nagyon vicces - forgatom a szemeim, s átkarolom a vállát - nem bánod, hogy jönnöd kell velünk? Nem fog ez hiányozni? - kérdem halkan.

-Nem. Semmi se köt ide csak te. Még nagyjából ti, ha Taemint nem számítjuk bele - sóhajt, s leveszi a pulcsiját.

-Te is tudod, hogy úgy ahogy elfelejtette már... - karolom át a vállát és felém fordítom a fejét - hidd el ha még haragudna vagy ő nem jönne velünk, vagy téged üldözött volna el...

-De a macim úgyse hagyta volna - bújik hozzám cuki fejet vágva, így elmosolyodok és a hajába fúrom az arcom.

-Sose...

-Na menjünk japcsiba aztán csapassuk a szaké partit!!! - üvölti Wo hyung, s bele tapos a gázba.

-Hyung... Ha már most bele hajtasz egy fába nem jutunk messze - nevetek halkan és lehunyom a szemeim.

Mikor a reptérre érünk szinte egy csodaként vonulunk be a megbeszélt helyre. Mindenki ordibál, így mi Winivel csendben meghúzzuk magunkat egy totál retkes padon.

-Na megvagytok? - áll meg előttünk mosolyogva Taka. Mindenki hevesen bólogat és ordibál, úgy mennek Toru után aki a fejét fogva vezeti őket a magángéphez.

-Biztos voltál te abban, hogy ezeket akarod? - vonom fel a szemöldököm miközben Taka után megyünk.

-Teljesen... Szerinted milyenek a természetes környezetükben? - kérdi nevetve.

A repülő út csendesen telok, mert Taeminék öt perc után kinyúltak az üléseken. Mivel épp egy vihar felhőn megyünk át álmos tekintettel figyelem a fekete foltokat, melyeken néha át vág egy hatalmas villám.

-Yutie... - suttogja halkan Wini, még közelebb bújva hozzám - Vegyél az öledbe~ - néz rám fáradt, nagy szemekkel, így elmosolyodok és az ölembe ültetem.

-Álmos vagy? - kérdem a derekára téve a kezeim. Mikor bólint az arcára puszilok és felhajtom a karfát az ülések közt, majd elfekszek Winivel.