Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~019

WinWin

Mikor eljöttem végig bőgtem a repülő utat. Sőt... Egy fél esőerdőnyi zsepit dobáltam szét a lakásban, amit nagynehezen össze kapartam a maradék pénzemből.
Hogy megbántam-e? Ennél nagyobb faszságot se csinálhattam volna. Otthagyni az egyetlen embert aki szeret. Egészen hazáig magamat ostoroztam, de miután túltettem magam rajta, neki álltam vagy négy japán nyelvkönyvnek. Még ha csak takarító vagy portás leszek... Az is elég lesz, csak tudjak fizetni valami lyukat magamnak.
Barátok és család híján csak a bolt és a munkahelyem közt ingázok, mint valami antiszociális tinédzser.

A mai nap estéjén pedig már a harmadik kört három a piciny lakásban, miközben valami animét hallgatok, hogy lefordítsam, mikoris megakad valamin a szemem. A fényképező gépen amit el akartam adni, hogy végül ne a vesémmel kelljen fizetnem azért mert szeretnék hol lakni.
Eszembe jut az a bizonyos koncert, mikor elhagyta a pengetőjét, én pedig folyton őt fotóztam. Azt hitte valami fotós vagyok... Csórimnak honnan tellett volna fotósra...
Lekapom a polcról a gépet és már-már a gyér ötlettől remegő kezekkel kapcsolom be.
Egyik kép se lett rémes... Egészen tűrhetőek, így a vaku helyett a reménysugár csillan fel előttem.

Egyből az ölembe kapom a gépem és izgatottan keresem meg a BP oldalát, majd megnyitom a gmail-t. A billentyűzet fölé emelem a kezeim, és írásra készen figyelem a képernyőt, de mintha elhúzták volna köztem és a gép közt a vasfüggönyt megállok. Amilyen lendülettel fogtam neki, olyannal is hagyom abba.

Mi a fenét írjak? "Csá, Winwin vagyok annak a Yutának a volt faszija, kéne fotós állás..."
Egy fájdalmas sóhajjal dőlök hátra, és várok a csodára. Nagynehezen megfogalmazom mit akarok, majd pár képet csatolok az email-hez és elküldöm. Percekig csak ülök a laptop előtt és az oldalt frissítgetve várom, hogy válaszoljanak.

Yuta

A forgatáson, bár mindannyian kifáradunk már két óra után, kicsit se lankad a kedvünk. Taemin minden egyes résznél mellém ügyeskedi magát a forgatás alatt, így akárhányszor ránézek elmosolyodok.
Egy nap alatt max a felét sikerül felvenni, úgyhogy még jó pár napba bele fog tellni míg teljesen elkészül.

-Ha haza megyünk extra szeretgetést kapsz - mondja Tae mosolyogva, koreaiul, hogy ne értse senki.

-Nem ellenkezek - nevetek halkan, s a hajamba túrva nézek fel rá.

-Akkor jó - kacsint mosolyogva, s elindul a többiekkel. Én egy kicsit lemaradok, mert a menedzser eszeveszetten rohan utánam.

-Yuta! Ismered? Rólatok küldött képeket valami kínai nevű srác - mondja, így egyből megáll bennem az ütő. Hogy miket ki?

-Milyen... Milyen képeket? - nézek rá hatalmas szemekkel, mire felém mutatja a telóját. Ezek mi vagyunk azon a koncerten, mikor... Winwin vissza adta a pengetőm... Egyből a nyakamba nyúlok és megfogom a fekete műanyagot, mely a láncomon lóg. Totál össze szorul a torkom és meg kell támaszkodjak a fal mentén.

-Ismerem... - suttogom halkan - de mit akar? - kérdem kíváncsi, de félő tekintettel.

-Fotós állást... A diri most küldte át... Azt mondja elfogadja. Nem rossz a gyerek - veregeti meg a vállam és tovább megy.

Na jó ez így marhára de nem lesz jó. Bár... Nem a személyes dolgainkat fogja fotózni szóval nem láthatja, hogy együtt vagyok Taeminnel... Viszont túlságosan szarul érzem magam így is, hogy ennyi idő után leváltottam, holott ő még mindig (valószínűleg) miattam küzd.

Lehajtott fejjel indulok el a többiek után, s mikor Tae váratlanul megjelenik előttem megijedek egy kicsit.

-Mi a baj? - simogatja meg a hátam de el is veszi a kezét, hogy ne legyen túl félre érthető.