Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~028

Mikor vissza érünk Japánba Winnel egyből azzal kezdjük, hogy keresünk egy lakást. Minhoéknak még nem beszéltünk erről a dologról. Gondolom fél, hogy megismétlődik ez az egész össze veszős dolog a többiekkel. Egyedül Taemin tudja, így eléggé nehéz titokban tartanom. Sose volt olyan amit ne mondtunk volna el egymásnak.

-Költözzünk Minhoék elé... Vagy legalább arra a folyosóra. Úgyis van kiadó lakás... És akkor nem szakítalak el tőlük - néz fel rám mosolyogva, jobban magunkra húzva a takarót.

-Rendben... Nekem jó - puszilok a hajába, s átölelve elfekszek vele. A fürtjei közé fúrom az orrom, s magunkra húzom a takarót.

-Nem akarod elmondani nekik? - töri meg a csendet Winko és eltol magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Nem tudom... Félek, hogy szarul reagálnak majd. Kifognak akadni, mert még csak huszonkettő leszek és csak egy éve vagyunk együtt.

-Jaj már... Nem öt éves vagy tudod mit csinálsz... - teszi a kezét a mellkasomra és az ujjai hegyével kezdi simogatni.

-Ők nem így látják... Mindegy... Lesz ami lesz - bújok hozzá. Ahogy a hajamba vezeti apró ujjait picit megborzongok, s mosolyogva hunyom le a szemeim.

-Jó éjt szívem - puszil a számra mosolyogva, majd az arcom simogatva átveti rajtam a lábát.

Egy héttel később még mindig nem mondtunk erről a dologról semmit, helyette inkább egy levelet kaptunk. Vagyis kapott Winwin, bár a feladója nem tudjuk ki. A kis fehér borítékban mindössze egy kép van egy babáról, és a szüleiről.

-Mi van, ha apád küldte? - kérdi Tae mikor ismét szóba jön ez az egész dolog.

-Biztos hogy nem. Neki biztos nincsenek képei... Rólam meg a szüleimről... - sóhajt a hajába túrva - viszont az tuti én vagyok... Itt is olyan elcseszett tündér fülem van mint most - fekszik el az asztalon, s a kezei közé veszi a képet.

-Mi van ha anyád küldte? Az igazi? - töri meg a csendet Tae, mire mindketten rá nézünk.

-Szerinted még él? Apám nem hagyná életben... Ezek után... Hogy megölte a szüleim... - mondja továbbá is a képet nézve.
Az ajkamba harapva ülök közelebb hozzá, és karolom át a vállát.

-Ha apád megtaláltuk anyukád is meglesz - puszilok a hajába és megölelgetem.

-Mindegy... Inkább... Menjetek dolgozni. Nem tartalak fel titeket... Tuti várnak már bent a többiek - sóhajt, majd mielőtt bármit csinálhatnék elmegy valamerre.
A szám húzva nézek utána, majd felállok.

-Menjünk - sóhajtok nyújtózkodva és bemegyek a stúdióba. A többiek épp a zenét rakják össze, s mivel elég sokáig "cigiztem" szokás szerint lehordanak.

-Megyek már - teszem fel a kezeim mikor hozzám vágják a dalszöveget, hogy énekeljem fel.
Bár össze vissza cikáznak a gondolataim nem zavarodok bele a szövegbe szerencsére.
Remélem dolgozni ment Win és nem valami hülyeséget csinálni...

-Anyád ennek valami fogyatékossága van - áll fel a fejét ráztva Minho és benyit hozzám.

-Azt vágod, hogy már fél órája ugyan azt a pár sort énekled? - néz rám karba tett kézzel. Nagy szemekkel nézek rá a hirtelen berotnása után, majd lehajtom a fejem.

-Bocsi... Elkalandoztam - teszem a tarkómra a kezem és a fejhallgató zsinórjával kezdek játszani.

-Kezdd újra - mondja komolyan hyung, majd kimegy a helyére, s miután jelez elindítja a felvételt, így énekelni kezdek.
A többiek csendben ülnek kint és vagy engem figyelnek, vagy a gépükön matatnak a zenékkel.
Taemin az ajkait harapdálva gondolkodik, folyton a lábain dobolva az ujjaival.