Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~007

Amint kimondom a "szeretlek" szót SiCheng hirtelen ledermed, majd szorosabban ölel magához, mintha el se hinné.

-Ezek után? Ezek után képes vagy engem szeretni? - kérdi halkan, hitetlenkedő hangon.

-Igen. Mint mondtam valahogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy nem úgy kezelsz mint egy szexbabát. Érdekelt mit gondolok, vagy mit érzek. Ha azt mondtam nem, akkor nem csináltad - suttogom halkan, még mindig a szemeibe nézve. Nem hiszem el még mindig, hogy belé szerettem. Egyeltalán, hogy a francba? Nem értem magam, de most úgy látszik ideje inkább hanyagolni az agyamat és a szívem után menni.

-Gyere - áll fel, majd felhúz a földről. Elindul a fák irányába, s egy kis erdő féleségbe vezet. Nagy szemekkel követem, majd mikor megáll egy nagy fa előtt, mintha valami rongybaba lennék leültet, s az ölembe ülve szorosan megölel. Először nem tudom mit kezdjek a kezeimmel, de végül bátortalanul viszonzom az ölelést.
A fejét a nyakamba futja, így dús haja az arcomba lóg. Magamba szívva az illatát picit elmosolyodok, s magamhoz szorítom.

-A-amúgy... Tudod van a... Van a seme meg az uke... - motyogja totál zavarban, így kiélvezem a pillanatot, hisz még egyszer se volt zavarban.

-És az uke az aki... Alul van... Tudod... A seme meg felül és... Hát... M-melyikünk ki? - tol el magától, s félve a szemeimbe néz.

-Öhm... Hát a-az fura lenne ha.. ha te.. öhm... Engem mert... Kétszer kisebb vagy nálam és.. és érted.. - temetem a kezeimbe az elpirult arcom.

-I-igen de... De a-akkor... M-mi legyen? - kérdi dadogva. Ez a helyzet kezd egyre kínosabb lenni... Egyeltalán miért beszéljük meg? Egyszer úgyis kiderül... Mondjuk akkor lehet, hogy még gázabb is lenne.

-M-Majd kiderül - motyogja, s újra megölel. Felhúzom az egyik lábam, és a nyakába fúrom a fejem. Jó itt ücsörögni vele... Kár, hogy még mindig a foglya vagyok.

Fél órás ölelkezés után SiCheng elkezd dideregni, így ráadom a pulcsim. Egész cuki ebben a ruhában... Úgy eltűnik benne mintha egy zsákot húztam volna szegényre.
Elmosolyodok picit, majd egy puszit nyomok a hajába, s felállok vele.

-Menjünk vissza - mondom halkan, s elindulok vele az ölemben. Néma csendben telik az út, mert már megszoktam, hogy csak akkor beszélhetek ha ő azt mondja.

-Ha... Ha vissza értünk énekelsz nekem? Van gitár a padláson... - mondja halkan, a szemeimbe nézve. Egy aprót bólintok, majd leteszem a földre és megfogom a kezét. Lehajtom a fejem, így a hajamtól nem látszik az arcom.

-Nem akarod levágni? - néz fel rám nagy szemekkel Si.

-Nem - motyogom, s tovább megyek. Zsebre teszem az egyik kezem, majd mikor bekanyarodunk a régi utcámba össze ráncolom a szemöldököm.

-Miért erre jövünk? - kérdem apró gombóccal a torkomban.

-Te vezettél erre - von vállat, s megáll egy pillanatra - egész eddig arra mentünk amerre te akartad - fogja meg mindkét kezem. Hogyan jöttem volna erre? Én csak mentem mellette... Mégis itt kötöttünk ki. Klassz... Azt hittem elfelejtettem már ezt az egészet... Lassan négy hónapja van, hogy elvitt. Azóta nem is gondoltam erre a helyre nagyon, de most felbukkan...

-Gyere menjünk haza - simogatja meg a karom, s össze kulcsolja az ujjaink - sajnálom ezt az egészet... Igazad volt... Teljesen igazad. De akkor még nem tudtam hogy... szeretlek - mondja egyre halkabban. Nahát... Még senki se adott nekem igazat.

-Már mindegy - nézek el róla, s gyorsítok a lépteimen. Minél előbb menjünk el előtte... Aztán megint jöhetnek az álmatlan éjszakák...
Apró ujjaival megnyugtatóan simogatja a kézfejem, így egyre lassabban sétálok mellette. Miután elhaladunk a ház előtt, apró gombóc keletkezik a torkomban.
Lenézek Sire, s elhúzom a szám. Nagyon gondolkodik valamin... Csak tudnám min. Miért nem lehet normális életem elrablás, meg ilyen szarok nélkül? Mivel érdemeltem ezt ki egyeltalán...?