Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~027

Egy héttel később, a két repjegyet szorongatva várom, hogy Taemin vissza hozza Wint. Annyira izgulok, mit fog mondani...
Mikor kattan a zár oda kapom a fejem. Most már nincs vissza út...

-Sziaa~ - köszön Winko mosolyogva, így oda megyek hozzá és megölelgetem.

-Hm... Szívem... Voltál már Sanghajban? - kérdem a hajába puszilva.

-M-m. Mert? - tol el magától és a mellkasomra teszi a kezeit.

-Khmelviszdugni - köhög Taemin mögöttem, így a szemeim forgatva fejbe vágom.

-Igen. Sztriptíz bárba foglak vinni - sóhajtok mosolyogva - De... Taemin hülyeségétől eltekintve boldog egy éves évfordulót~ - tartom felé a két jegyet mosolyogva.
Egyből felcsillannak a szemei, és vigyorogva ugrik a nyakamba.

-Imádlak Nakii~ - motyogja a nyakamba boldogan és már fullasztóan erősen magához szorít - köszönöm - csókol az ajkaimra, így mosolyogva kapom fel az ölembe.

-Meddig leszünk ott? - kérdi csillogó szemekkel

-Pár nap... Elég drága volt a szállás de ezer százalék hogy imádni fogod - csókolok az ajkaira és lehuppanok vele a kanapéra.

-Nekem az is elég ha egy lepukkant motelbe mennénk - mosolyog rám. Olyan jó megint boldognak látni...

-Na kezdj el pakolni... - emelem ki az ölemből és az asztalra teszem a jegyeket - este indulunk - állok fel én is és elindulok a szobába.

-Már mooost? - ugrál utánam vigyorogva. Halkan elnevetem magam és megfogom a kezét.

-Egy óránk van odaérni - puszilok a hajába s leveszem a bőröndöt a szekrény tetejéről.

Miután össze szedjük a dolgaink elköszönünk Taemintől, aki bár úgy mutatja, hogy szomorú hogy elmegyünk, valójában örül hogy végre nyugta lesz.
Maszkban és sapiban szorongatom Win kezét, hisz nem lenne jó ha tudnának rólunk a rajongók.
Az egész repülő úton míg a párom a felhőket csodálja az arcát figyelve, bizsergő hassal gondolkozok. Egy év elég sok idő... Ráadásul annyi mindenen mentünk keresztül mintha három évnyi történést zsúfoltunk volna bele egy évbe.
Amint leszáll a gép leszállunk és a kezét szorongatva mmindulok el vele a szálláshoz. Csillogó szemekkel, mosolyogva nézelődik és mutogat mindenféle helyre, bár én csak azzal tudok foglalkozni mennyire boldog.

-Nem figyelsz mi? - áll meg hirtelen az ember forgatag közepén.

-Nem - rázom a fejem és mosolyogva magamhoz ölelem - csak jó nézni hogy ilyen boldog vagy - suttogom a hajába vigyorogva és megsimogatom a hátát.

-Hol a francba vagyunk amúgy? - kérdem halkan és jobban magamhoz szorítom.

-Fasz se tudja - mosolyog, a mellkasomba bújva.

-Komolyan kirabolsz - motyogom, majd felemelem a fejét és az ajkára csókolok - de te beszélsz - mosolygok, de válaszként csak megcsókol.

-Tudom, hogy nem tudsz egy szót se kínaiul - vigyorog, így fejbe csapom.

-Mondja Mr. Japán nyelvész professzor - nevetek halkan, s a kezét fogva elindulok vele. Miután fogunk egy taxit elmondjuk a címet. Öt perc alatt oda érünk, így mikor Win meglátja a szállodát elkerekednek a szemei.

-Melyik szerved, és mikor adtad el? - kérdi a hatalmas épületet nézve.

-Azon kívül, hogy a szívem eladtam neked? - kérdem mosolyogva és elkezdem befelé húzni - akkor nézelődj ha fel érünk a szobába.

-Nemár... Hányadik emeleten vagyunk? - néz rám hatalmas szemekkel, hitetlenkedve.

-A negyediken - vigyorgok.