Egy héttel később, a két repjegyet szorongatva várom, hogy Taemin vissza hozza Wint. Annyira izgulok, mit fog mondani...
Mikor kattan a zár oda kapom a fejem. Most már nincs vissza út...-Sziaa~ - köszön Winko mosolyogva, így oda megyek hozzá és megölelgetem.
-Hm... Szívem... Voltál már Sanghajban? - kérdem a hajába puszilva.
-M-m. Mert? - tol el magától és a mellkasomra teszi a kezeit.
-Khmelviszdugni - köhög Taemin mögöttem, így a szemeim forgatva fejbe vágom.
-Igen. Sztriptíz bárba foglak vinni - sóhajtok mosolyogva - De... Taemin hülyeségétől eltekintve boldog egy éves évfordulót~ - tartom felé a két jegyet mosolyogva.
Egyből felcsillannak a szemei, és vigyorogva ugrik a nyakamba.-Imádlak Nakii~ - motyogja a nyakamba boldogan és már fullasztóan erősen magához szorít - köszönöm - csókol az ajkaimra, így mosolyogva kapom fel az ölembe.
-Meddig leszünk ott? - kérdi csillogó szemekkel
-Pár nap... Elég drága volt a szállás de ezer százalék hogy imádni fogod - csókolok az ajkaira és lehuppanok vele a kanapéra.
-Nekem az is elég ha egy lepukkant motelbe mennénk - mosolyog rám. Olyan jó megint boldognak látni...
-Na kezdj el pakolni... - emelem ki az ölemből és az asztalra teszem a jegyeket - este indulunk - állok fel én is és elindulok a szobába.
-Már mooost? - ugrál utánam vigyorogva. Halkan elnevetem magam és megfogom a kezét.
-Egy óránk van odaérni - puszilok a hajába s leveszem a bőröndöt a szekrény tetejéről.
Miután össze szedjük a dolgaink elköszönünk Taemintől, aki bár úgy mutatja, hogy szomorú hogy elmegyünk, valójában örül hogy végre nyugta lesz.
Maszkban és sapiban szorongatom Win kezét, hisz nem lenne jó ha tudnának rólunk a rajongók.
Az egész repülő úton míg a párom a felhőket csodálja az arcát figyelve, bizsergő hassal gondolkozok. Egy év elég sok idő... Ráadásul annyi mindenen mentünk keresztül mintha három évnyi történést zsúfoltunk volna bele egy évbe.
Amint leszáll a gép leszállunk és a kezét szorongatva mmindulok el vele a szálláshoz. Csillogó szemekkel, mosolyogva nézelődik és mutogat mindenféle helyre, bár én csak azzal tudok foglalkozni mennyire boldog.-Nem figyelsz mi? - áll meg hirtelen az ember forgatag közepén.
-Nem - rázom a fejem és mosolyogva magamhoz ölelem - csak jó nézni hogy ilyen boldog vagy - suttogom a hajába vigyorogva és megsimogatom a hátát.
-Hol a francba vagyunk amúgy? - kérdem halkan és jobban magamhoz szorítom.
-Fasz se tudja - mosolyog, a mellkasomba bújva.
-Komolyan kirabolsz - motyogom, majd felemelem a fejét és az ajkára csókolok - de te beszélsz - mosolygok, de válaszként csak megcsókol.
-Tudom, hogy nem tudsz egy szót se kínaiul - vigyorog, így fejbe csapom.
-Mondja Mr. Japán nyelvész professzor - nevetek halkan, s a kezét fogva elindulok vele. Miután fogunk egy taxit elmondjuk a címet. Öt perc alatt oda érünk, így mikor Win meglátja a szállodát elkerekednek a szemei.
-Melyik szerved, és mikor adtad el? - kérdi a hatalmas épületet nézve.
-Azon kívül, hogy a szívem eladtam neked? - kérdem mosolyogva és elkezdem befelé húzni - akkor nézelődj ha fel érünk a szobába.
-Nemár... Hányadik emeleten vagyunk? - néz rám hatalmas szemekkel, hitetlenkedve.
-A negyediken - vigyorgok.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•
ФанфикYuta, egy ismeretlen rockbanda énekese minden egyes koncert alkalmával közelebb kerül a fotós sráchoz, SiChenghez. Miután a fiú vissza adja Yuta öngyújtóját, az énekesben felmerül egy érzés, melyre sose gondolt volna. A Nakomoto fiú nem a világ leg...