Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~021

Minden egyes nap kész kommandós küldetés volt az én- és Win számára is, hisz senki se tudhatja mi van köztünk.

-Szóval csak haverok - teszi karba a kezét Changkyun. Voltunk olyan hülyék, -vagyis Win akkor ölelt meg mikor a többiek bejöttek a stúdióba-, hogy nem figyeltünk eléggé.

-Srácok... - sóhajt a menedzser fáradtan - este hat van, én is fáradt vagyok, ti is fáradtak vagytok... Szóval jó lenne ha figyelenétek - mondja halkan, így mindenki leül, Win pedig a kezébe veszi a gépet.
Miután elcsendesedünk felhívjuk Taemint és Minhot, így mint minden egyes hívásnál csendben maradok és csak akkor szólalok meg, ha kell.

-Sziasztook~ - köszön vidáman Tae, de csak én hallom a hangján, hogy mi van - Yuta ott van? - kérdi halkan. Na igen... A többiek úgy tudják együtt vagyunk, így muszáj tettetni.

-Aha - mondom mosolyogva.

-Na ne itt nyáladzzatok! - nevet Chang, így megkönnyebbülten sóhajtok. Legalább egyikünknek se kell színészkednie... Nehéz dolgom lesz mikor haza jönnek... A többiek nyilván azt várják, hogy a nyakába ugorjak és megcsókoljam...
Erre a gondolatra nagyot nyelve hajtom le a fejem és csendesedek el.

-Amint haza jöttök mehettek egy mini Tokiói turnéra - mondja mosolyogva a menedzser.
Mindenki vigyorogva kezd el beszélni, kivéve engem, ami a többieknek is feltűnik.

-Nem örülsz neki Naki? - kérdi Chang az arcom előtt lengetve a kezét.

-De... Bocsi elbambultam - erőltetek magamra egy mosolyt.

-Aha... Beszédem van ám veled - mutat rám Changkyun hyung és megvakargatja az állát. Megszeppenve bólintok egyet és nézek el róla, egyenesen Winre, aki picit elhúzza a száját. Miután felteszi a sapkáját feláll és kimegy a szobából, így picit fellélegezhetek. Míg velünk van folyton úgy érzem, mindenki tudja mi van köztünk.

-Tíz helyre mentek, és mind a tíz helyen felveszik a koncertet, szóval normálisan, ne pedig Marilyn Manson módjára - mondja a menedzser, de persze Wonho nem hagyhatja ennyiben...

-Hé! Én szeretem Mansont! Még azt is mikor a farkát lóbálja pedig nem vagyok meleg! - teszi karba a kezeit duzzogva.

-Szerintem te még azt se bánnád ha fejbe hugyozna - röhög Minho a telefonból.

-Majdnem sikerült pedig! Mikor Seoulban koncertezett az első sorba pisált de én az elsőben voltam!!

-Gyerekek...

-Ah persze én meg gyűrűt húztam a farkára - forgatom a szemeim.

-Yuta...

-Fogadjunk? A következő koncerten megharapom a lábát - nyújtja felém a kezét Chang, de mikor fogadnám el a kacsóját a menedzser mindkettőnket megdobja egy-egy üres kávés pohárral.

-Imádlak titeket... De ha mégegyszer megszólal valamelyikőtök kérdés nélkül a fejetekbe húzok egy dobot - mondja a halántékát masszírozva.
Mindketten vissza ülünk a székbe emberek módjára és csendben maradunk.

-Szerintem... Lehet maradunk még egy kicsit - mondja nevetve Minho, így mosolyogva rázom a fejem.

-Ha vissza jöttök titeket is kinyírlak ám - sóhajt a menedzser és mielőtt bármit mondhatna a két barom a vonal túlvégén, kinyomja a hívást.
Pár másodpercig csak nézünk egymásra, s csak Winwin töri meg a csendet azzal, hogy mikor kinyitja az ajtót feldönti Wonhot a székével együtt, mert persze, hogy azzal kell kísérleteznie meddig sikerül egy lábon csingálnia.
Mindenkiből kitör a röhögés, így Win egyből elvörösödik.
Míg a többiek nem látnak a könnyektől kisurranok a stúdióból és karon ragadom Wint.