Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~026

Március 19. Ekkor van az egy éves évfordulónk Winkoval. Egy hét van még addig, s legnagyobb bánatomra még most is az apja után kutatunk.
Valahogy el akarom vele feledtetni ezt az egészet...
Eddig még nem volt olyan időszak, hogy úgy tudtunk volna párkapcsolatban élni egymással, mint két normális ember. Ez a sok hülyeség teljesen felforgatott minden, ahogy az is, hogy Japánba költöztünk.

-Figyu Tae... - szólalok meg halkan, így felém fordítja a fejét a laptopja felől - Tizenkilencedikén
este elviszem Wint valahová... - nézek rá hatalmas szemekkel.

-Hova? - néz rám furán.

-Hát... Kínába? - mondom egy kínos mosollyal.

-Hogy hová? Most? És ha addig feltűnik az apja? - kérdi, s lecsukja a laptop tetejét.

-Venchouba... Ott született... - mondom halkan, kissé félve. Percekig csak engem néz, vagy a gyűrűit birizgálja.

-Jó... De akkor ígérd meg, hogy hamar visszajöttök és vigyáztok egymásra... Te is tudod, hogy a faterja bármikor kinyírhat minket - komolyodik el a hangja, tehát marhára komolyan gondolja. Ilyenkor egész ijesztő ahogy a szőke haja mögé bújik.

-Rendben... Két éjszakát maradunk csak - ülök le mellé és a vállára hajtom a fejem - köszi - tartom a kezem, hogy megcsináljuk a titkos kézfogást.
Miután öt percen keresztül pacsizunk végre végzünk, így csendben, egymásnak dőlve nézünk magunk elé.
Egy idő után elnyom az álom, Taeminnel együtt.

-Yuta jössz... - áll meg Win a fürdő ajtajában, vizes hajjal, s elmosolyodik - akkor nem - mondja halkan, majd az ölembe mászik és hozzám bújik.
Átölelem a derekát, s tovább alszok.

A következő pár napban elmegyünk Doyoung és Xuxi lakásába, de nem találunk semmit ami hasznunkra válna.

-Hívjuk fel... Nem lehet belőle akkora baj - mondja fel s alá járkálva szorongatja a kis cetlit.

-Jó... - sóhajt Tae és megcsörgeti a számot. Pár másodperc elteltével egy hatalmas robbanást hallunk a lakás elől amit kibéreltünk erre a hónapra.
Egyből az ablakhoz szaladunk, s elkerekedett szemekkel nézzük az égő kocsinkat.

-Hallom megtaláltátok a telefonszámom. Még nincs ám vége SiCheng. Nem menekülhetsz el előlem. Az apád vagyok te is tudod - mondja egy ijesztő hang miután az illető, akié a telefonszám felveszi a kagylót.

-Ez... Ez ő... Az ő telefonszáma - mondja hatalmas szemekkel Winko, s kiveszi Tae kezéből a telefont, miközben leül a gép elé és elkezdi keresni honnan hívja őt az apja.

-Miért csinálod ezt? - kérdi, hogy még legalább fél percig a vonalban tartsa a faszit.

-Szerinted? Csak vissza akarom kapni a fiaim. Mind a négyet - nevet halkan.

-Ha nem bántál volna velünk úgy ahogy akkor még szeretnénk is téged - morogja Winko, s mikor sikerül megtalálnia az apját a térképen oda hív minket. Felírjuk a címet és elindulunk. Továbbra is beszél vele, hogy addig se menjen el onnan.
Mivel már nincs autónk elsunnyogunk a tűzoltóság mellett és a hátamon Winnel rohanni kezdünk. Az egyik közeli patak partján lévő elhagyatott malomban van.
Idő közben Win letette a telefont, így mielőtt berohannánk megállít minket.

-Állj... Tuti van nála valami fegyver vagy kés... Nem kéne berontani, hogy kettővel több lyukkal menjünk haza... - mondja Winko, s körbe néz.
Míg Taeminnel beszél elindulok a ház felé, s az egyik ablakhoz felkapaszkodva benézek. Egy kanapén ül egy férfi, valószínűleg Winwin apja.
Az ajkam harapdálva szuggerálom, de mikor felnéz leugrok, s a falhoz simulok.
Mikor kihajol az ablakon a csávó a szívem már a torkomban dobog. Szinte hallom minden lélegzet vételét és azt, ahogy magában puffog.
Sóhajt egyet, majd elmegy. Kilépek a párkány alól, ám mikor felnézek szembe találom magam egy fegyver csövével. Hát ebből nem lesz kínai út ha lelő.