Be my Lover~ •||Y.u.W.i.N||•

~022

Tíz perc múlva egy kiáltást hallok az utcáról, és egy autó kerekének a csikorgását.

~~~

Egyből feltépem az ajtót és elkezdek rohanni, bár hiába. Mikor leérek egy autót se találok.
Idegesen felrúgok egy kukát és a hajamba túrva mászkálok fel s alá.
Vissza megyek a lakásba, majd miután bezárom az ajtót elkezdek rohanni haza. Mindenki utánam néz, s vannak páran akik utánam szaladnak.
Amint hazaérek feltépem a lakásunk ajtaját és berontok a szobába.

-Taemin! - mászok az ágyra és a hátára fordítom. Nyöszörögve takarja el az arcát.

-Mivaan...? - néz rám morcosan, de amint meglátja a könnyes szemeim felül.

-Mi a baj? - kérdi aggódva, de álmosan. Felmutatom a képeket amit ott hagyott az asztalon. A képeken az a banda... Valami van amibe Win is tartozott. Róla és a többiekről vannak képek. Azokról akikkel egy szobában voltam... Lassan már bő egy éve ennek...

-Mi ez? - kérdi ijedten, de komolyan.

-Ezek... közé vitt Winwin. És ez a srác vitte el... - mutatok arra a srácra, aki annyira le akart vetkőztetni, de Win megállította. Még mindig tisztán emlékszem rá... Aznap mondta el, hogy nem csak partner vagyok a számára.

-Mi? - kerekednek el a szemei - Ilyen helyre vitt? - emeli fel a hangját idegesen és kikel az ágyból - szóljunk a rendőrségnek...

-Nem! - fogom meg a csuklóját - Winwin embereket rabolt el és... Dolgokat csinált velük... Ha ezt megtudják a rendőrök nem csak azt a faszit csukják le hanem őt is. Engem meg bevisznek vallani... Veletek együtt. És Minho tuti nem fog az ő oldalára állni!

-Leszarom! Megérdemli tudod? Utálom Winwint! Csak miattad nem tettem eddig szóvá! - mondja mérgesen.

-Tudom! Tudom Tae... De ha elmegyünk szólni... Azt is megtudják, hogy mi már... Nem vagyunk együtt - halkulok el és elengedem a kezét. Lehajtom a fejem és leülök az ágyra.

-Figyelj... Úgyis el kell mondani nekik. És előbb utóbb biztos ez lett volna. Winwin nem tudja ezt elkerülni - sóhajt, és leül mellém. Átkarolja a vállam és magához húz.

-De... nem akarom megint elveszteni... - suttogom.

-Nem fogod... Gyere - húz fel az ágyról és a kezembe nyomja a pulcsim. Miután kimegy a nappaliba felkapja a telóját és keresni kezd valamit az emailjei közt.

-Lee Taeyong - mondja hirtelen megtörve a csendet, így kissé megijedek.

-A fotós neve? - kérdem a pulcsim kapucnijából kilógó két valamit buzerálva.

-Ja. Úgyhogy megyünk a rendőrségre. És nincs vita. Nem hagyom hogy megint csináljon veled valamit - mondja mérgesen és miután karon ragad elkezd húzni maga után.

-Taemin... Kérlek - suttogom halkan, s apró könnyektől csillognak a szemeim.

-Nincs kérlek! Leszarom! Velem jössz és kész! Nem hagyom, hogy bajod essen érted? Kurvára elegem van, hogy mindig veled van a baj! - néz rám mérgesen, így megtorpanok. Most már meg se próbálom elfojtani magamban a bűntudatot.

-Akkor menj és intézd el ha annyira akarod - húzom ki a kezem az ujjai közül és hátra lépek egyet. Tudom, hogy igaza van... Mindig én voltam a bajos gyerek...

-Majd jövök - mondom halkan, s vissza megyek a lakásba. Felkapom a tárcám, S miután beteszem a táskámba elindulok valamerre.

-Mit csináltok? - nyitja ki az ajtót  Chang, és Minho is kidugja a fejét.