Mélység |Todoroki × Oc - Befejezett|

8. Fejezet: Nyaralás [2]

A telefonom csörgésére ébredtem. Jó, kinyomtam, és aludtam tovább. Újra szól. Kussolj már!

- Faszom már... - sóhajtottam aprót, közben kezemet kidugtam a takaró alól, majd újra lenyomtam az ébresztőmet.

Amint ez megtörtént, ismét visszadugtam a meleg helyre a testtrészemet. Azonban alig telt el 1 perc, ismét csörgött.

- Jó ég.. - szóltam halkan, majd fejemet felemeltem a párnáról, s telefonom képernyőjére fókuszáltam.

Ahogy kinyomtam az ébresztőt, meg is pillantottam rajta az időt. 3 óra múlott pár perce. Nagyszerű. Aludtam vagy 5 órát.
Lassan másztam ki az ágyamból, majd a már előkészített meleg ruhát aggattam magamra. Igaz, hogy tavasz van, de még hűvös a levegő.
Amint ezzel megvoltam, a fürdőbe vettem az irányt, s megmostam az arcom, valamint elvégeztem a reggeli folyóügyeimet. Fogamat megmostam, mivel tudtam, hogy ezután nem fogok enni.

Amint végeztem a fürdőben, megnéztem gyors tempóban, hogy minden cuccom megvan-e, majd elkezdtem lehordani a cuccaimat. Nagyon csöndben kellett lennem, mivel a szüleim még aludtak, és nem is akartam őket felkelteni.
  A nappaliban írtam Shoutonak, hogy kész vagyok, már csak rájuk várok. Ő visszaírt nem sokkal azután, hogy írtam neki. Az üzenetében az állt, hogy hamarosan elérnek hozzám. Eléggé izgatott voltam, így minden álmosság kiment a szememből, valamint az elmémből is.
  Olyan 5 perc elteltével, halk kopogást hallottam meg az ajtón. A már említett bejárathoz siettem, majd ajtót nyitottam, álmosnak tűnő barátomnak.

- Jó reggelt, babu - szólt álmosan, közben szemét megdörzsölte - Nem aludtam valami jól, szóval sajnálom, hogy úgy nézek ki, mint egy hulla.

- Még így is jól nézel ki - hajoltam közelebb közben egy apró mosolyt engedte az ajkaimra.

Egy puszit nyomtam a szájára, amire nem reagált, mivel annyira álmos volt.

- Hol vannak a cuccaid? - kérdezte halkabban, közben beljebb jött a házba.

- Erre - indultam meg a kanapé felé, majd felemeltem a földről az utazótáskámat, valamint a kis táskámat.

A fiú elvette tőlem a nagyobb táskát, majd kifele kezdett menni.

- Mindened megvan? - kérdezte halkan, hogy még véletlenül se keltse fel, alvó szüleimet.

- Mindenem megvan, igen - válaszoltam a kérdésére, majd becsuktam magunk mögött az ajtót, s a fiúra néztem, aki csak álmosan bámészkodott.

- Megyünk? - néztem felé kérdően, mire ő csak bólintott, majd elindult a kocsi felé.

Ahogy a kocsihoz értünk, ő a csomagtartóba tette a cuccomat, én pedig hátra ültem addig.

- Jó reggelt - köszöntem a szülőknek illedelmesen.

- Szia drágám - fordult hátra az anyukája, és egy mosollyal köszöntött

Ez a nő, még hajnalban is gyönyörű volt.

- Remélem tudod, hogy nem reggel van, hanem hajnal - szólt köszönés helyett az apja, mindenféle kedvesség nélkül.

Ajkamba haraptam. Mindig is féltem picit az apjától, hisz eléggé ijesztő ember volt.

- Ahj, drágám. Mit számít az? - védett be az anyuka.

- Megvagyok - szállt be a barátom mellém, majd egyből be is kötötte magát.

Az apa szó nélkül indult el, közben én is bekötöttem magamat.
  Az ablakon kezdtem el kifelé nézelődni, majd Shoutora pillantottam. A telefonján ügyködött valamit, de közben majd' leragadt a szeme, annyira fáradt volt.