Mélység |Todoroki × Oc - Befejezett|

19. Fejezet: Megakarlak védeni

Nagu szemszög

  - ...és nem fogom hagyni, hogy ezt tegye veled! - szóltam idegesen.

  - De mégis mit tehetnénk? Hinnének nekünk? - emelte rám a barátom a tekintetét.

Eltelt 10 nap. Shouto azóta itt van. Az anyukája kereste, és el is mondta neki, hogy miért nem hajlandó hazamenni. Az apja leszarja.

  - Beszélek én.

  - De jó lesz ez? És ha utána rosszabb lesz?

  - Nem lesz, mert itt leszek neked - fogom még a kezét.

  - Félek - vallotta be nekem.

  - Nem kell. Mert itt vagyok, és megvédelek téged, akármi van.

  - A lány a fiút? - nevette el magát halkan.

  - Megvédelek, bármi van.

  - Köszönöm - adott puszit a számra.

Órákkal később, felhívtam a gyámhivatalt. Elmondtam mindent. Mindent, ami az igazsághoz tartozott. Mondták, hogy amint tudnak kimennek, és megvizsgálják az ügyet.

  - Minden rendben lesz - simogattam meg Shouto fejét, miközben az ölemben hevert.

  - Nekem kellett volna. Ez neked is teher.

  - Semmi se teher, ami veled kapcsolatos.

Ő nem szólt semmit, csak egy mosolyt küldött felém. Szeretem ezt a mosolyt. És a szemeit is, ahogy néz rám. Azzal a hálás mosollyal.

  - Van kedved valamit csinálni majd holnap? Vagy valamikor?

  - Van egy strand, ami majd pár nap múlva fog kinyitni. Mi lenne, ha elmennénk oda? Ha jól tudom, akkor még nem voltunk közösen strandon.

  - Nem, nem voltunk - vezettem kezemet a puha hajába. Annyira jól néz ki, ahogy felé más a haja színe. Olyan helyes, és csak az enyém. Senki másé.

Percekig csöndben voltunk, majd ő megtörte a csendet.

  - Sajnálom...

  - Mit?

  - Ezt az egészet..

  - Nem értelek.

  - Azt, ami most történt.

  - Fejtsd ki jobban... - néztem rá kérdően.

  - Hogy belekevertelek ebbe az egészbe.

  - Shouto... - simogattam meg az arcát - Én mindig itt leszek neked. Bármi van.

  - Nagyon szeretlek - kezdett el velem szemezni.

  - Én is téged - hajoltam le, egy puszira.

Minden rendben lesz, érzem. Megoldjuk ezt az egészet, és Shouto újra teljes boldogságban élhet majd.