Mélység |Todoroki × Oc - Befejezett|

3. Fejezet: Vasárnap délután

- Kérsz valamit inni, mielőtt elkezdenénk ezt a borzalmat? - sóhajtottam, közben pedig rátekintettem.

- Nem. És örülnék neki, ha minél előbb végeznénk vele - idegeskedett.

- Jó - motyogtam az orrom alatt, majd töltöttem magamnak, s inni kezdtem. Közben a konyhapultnak támaszkodtam.

- Nem sietnél, idióta? - nézett felém idegesen - Semmi kedvem az arcodat bámulni egész nap. 

- Miért szerinted nekem van? - emeltem el a számtól a poharat.

- Jó ég, siess már! - lépett elém idegesen, majd kikapta a kezemből a poharamat, majd hamar megitta a tartalmát.

- Hé! Azt mondtad, hogy nem kérsz!

- Lassú voltál, ez a te hibád - mosolygott rám gúnyosan, majd letette a poharat a pultra - Szedd a segged, izzítsd be a laptopodat és csináljuk azt a hülye prezentációt.

Megforgattam a szememet, majd leültem a kanapéra, a laptopot pedig az asztalra helyeztem.
  Felnyitottam, majd amint bekapcsolt be is léptem a prezentációkészítő programba.

- Szóval a düh - szóltam magam elé - Katsuki, nem akarsz az élő példa lenni erre a fogalomra? Bár már amúgy is az vagy..

- Mit mondtál, rohadék?! - ült le mellém idegesen, majd a laptopra meredt - Kéne valami dizájn.

Ekkor fapofával bámultam őt.

- Mit bámulsz?! Megüsselek?!

- Csak eléggé furcsa, hogy te komolyan tudsz venni dolgokat...

- Chh - volt minden reakciója, majd tovább bámulta a képernyőt.

Percekig tartó csend után magához vette az ölébe az eszközt, majd elkezdte csinálni a dizájnját.
  Én csak figyeltem ahogy ügyeskedett. Nem tagadom, tényleg elég szép, és kidolgozott dizájnt csinált neki fél óra alatt.

- Idegesítesz - mormogott rám - Nem kell ennyire bámulni.

- De kíváncsi vagyok arra, hogy miként is csinálod.

- Ja, igaz is. Majdnem elfelejtettem. De túl béna vagy ahhoz, hogy ilyet csinálj - mosolygott rám Katsuki gúnyosan.

- Hogy nyelnéd félre a levegőt - szitkozódtam magam elé.

- Mi van?

- Semmi. Egyébként kikéne találni akkor, valamint összeírni, hogy miképp írjuk bele a düh témát. Mit szólnál hozzá, ha a te képed mellékelnénk? - mosolyogtam rá.

- Kurvára vicces. Chh.

- Ennyi erővel, hogy semmi próbálkozást nem viszel bele, Wikipédiáról is kimásolhatnánk az egészet.

- Tedd azt. Én megcsináltam ezt, most te jössz a szöveggel.

- Meg mit nem! Az a nehezebb része!

Katsuki csak fintorgott egyet, majd elfordult, s benyomta a TV-t, majd nézni kezdte.

- Persze nyugodtan nézz TV-t. Fürdeni nem akarsz elmenni? - játszottam meg a hangom. 

- Most, hogy mondod... - nézett rám, ezzel hergelve engem.

- Elmész a fenébe! - vágtam hozzá egy párnát, melyet ő kivédett a kezével, s vissza is dobta, így fejem találva engem.

- Látnod kéne magad - röhögött ki.

- Nagyon vicces Kacchan... - hívtam így direkt.

- Ne hívj így! - förmedt rám.