Vérszívó a suliban

16.rész "Boldog nap?"

Már lassan fél órája ülünk a kocsiban. Agatha néni hangosan telefonál míg mi csendben ülünk egymás mellett. Igazából Brandon Wish elég magabiztosan vezet..lehet mér régóta megvan a jogsija vagy gyakran veszi igénybe az autót.

- Van valami az arcomon?-kérdezte.

- A hülyeség.-kuncogtam miközben kinéztem az ablakon.

- Ahjj ez fájt..-mondta halkan.

- Hé, amúgy meg hova megyünk?-fordultam vissza.

- Titok, de hamarosan megérkezünk.-magyarázta titokzatosan.

- Mondd már el, na.-kérleltem a fiút kényes hangon.

- Ha adsz egy csókot elárulok egy betűt.-emelte rám a tekintetét.

- Nem játszunk ilyet.-nyújtottam ki a nyelvemet majd durcásan összekulcsoltam a karjaimat.

- Kár.-nézte ismét az utat.

Pár percig még kocsikáztunk majd Brandon lehúzódott az út mellé.

- Megjöttünk!-kiáltott fel Agatha néni és kiugrott a kocsiból.

Brandon is kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.

- Gyere cica.-fogta meg a kezem és Agatha néni után mentünk.

Nem volt ismerős ez a környék. Még nem jártam erre. Körül belül két perc séta után egy étkezőnél kötöttünk ki.

- Mi ez a hely Agatha néni?-kérdeztem a nőtől.

- Egy kis francia étterem. Van itt egy ismerősöm és kapunk kedvezményt, valamint foglalásunk is van már.-válaszolt a kérdésemre boldogan.

- Agatha kedves!-rontott ki egy bajszos férfi az ajtón.

- Hektor!-ölelte át az imént említett férfit.

Mint kiderült ez a "Hektor" nevezetű bajszos "bácsi" az étterem vezetője, Négy évig élt Párizsban ahol szakácsnak tanult és miután hazajött megnyitotta ezt az éttermet, ami nagy hírnek örvend. Én mégse halottam még róla..bár a neve ismerős. Lehet esetleg szóró lapot láttam.

- Jössz?-húzott magával Brandon.

- Ahha, csak megfigyeltem kívülről is a helyet.-mentem utána.

Belépve az épületbe elakadt a szavam. Csodálatos volt belülről. Fehér abroszterítők, szmikongos pincérek, szépen kiválogatott virág koszorúk, magas fehér oszlopok, freskók a falakon-természetesen francia hangulatúak-és kellemes aura árad az egész teremben.

- Wáó...-nyögtem ki egy kis idő múlva.

- Tudtam, hogy tetszeni fog! Gyertek ott van az asztalunk.-mutatott izgatottan a nő az egyik asztal felé.

A pincérek hoztak étlapot és Brandonnal együtt néztük a különlegesebbnél különlegesebb ételeket.

- "Escargot"-olvastam fel hangosan.

- Nem hiszem, hogy az ízlene neked.-nevetett Brandon.

- Miért?-böktem meg az ujjammal.

- Nem hiszem, hogy annyira csigás lennél. Mellesleg franciát tanulsz nem? Akkor meg illene ismerned.-bökött vissza.

- Fogd be...-nos igen tényleg nem tudtam mi az...de ezt neki nem kell tudnia!

Végül eljött az idő mikor ugyan is rendeltünk. Agatha néni valami krém levest kért. Bíztam benne, hogy Brandon bepróbálkozik a híres "Escargot"-al de végül ő is egy leves mellett döntött. Én még tehetetlenül nézegettem az étlapot mert nem igazán tudtam mit szeretnék enni..bőségzavar..