Vérszívó a suliban

21.rész"Régi barát"

Két hónap telt el azóta, hogy Brandon Wish megosztotta velem a titkát. Azóta lényegesen megváltoztak a dolgok.

Elkezdtem nyitni pár ember felé és jó barátokra tettem szert...néha eljárok velük ide-oda. Ami Brandont illeti... úgy hiszem, hogy végül is együtt vagyunk. Szexuális kapcsolatunk nem egy kellemes téma számomra de hát na...

Sok mindent megtanultam Brandonékról. Vámpírok, vérfarkasok, szellemek, manók...pár hónappal ezelőtt még biztosan körbe röhögtem volna azt aki ilyenekről beszél nekem.

- Fent vagy már?

- Igen.

- Gyere akkor az ajtóhoz. Elkésünk ha rajtad múlik.

-Oké, oké, megyek már.

Brandonnal általában együtt megyünk a suliba. Megszokás gondolom...de örülök, hogy így történtek a dolgok. Boldog vagyok.

Mind kettőnk titka megmaradt még. Nem tudja senki se, hogy járunk illetve, hogy Brandon nem ember.

Amikor befordultunk a sarkon egy gyengéd csók és szoros ölelést követően elváltunk egymástól.

Egy osztályba járunk ugyan, de Mr.Tökéletes szeret inkább ellógni jó pár óráról. Ebből kifolyólag helyette is jegyzetelnem kell, hogy ne bukjon meg a vizsgákon.

- Mi van zombika?-lökött meg gyengéden Catrine.

Catrine, Cat. Magas, hosszú barna hajú leányzó. A könyvtárban futottunk össze és beszélgetni kezdtünk és jó formán legjobb barátok lettünk, azt hiszem.

- Ennyire rémesen festek?-néztem a lány felé.

- Túl sokat játszottunk tegnap este. Bár én hozzád képest szépségkirálynő jelölt lehetnék.-nevetett.

- Legalább tanultál mára szépséges hercegnő?-gúnyolódtam.

- Természetesen te söpredék.-dobta hátra hosszú haját.

Miután kibeszéltük a tegnap történt videójátékos élményeinket a terem felé vettük az irányt.

Szokásomhoz illően leültem a hátsó padba és elnyúltam a padon. Unalmas lesz a mai nap érzem.

Unalmas irodalom órám kezdetét vette és már éppen bealudtam volna amikor üzenetet kaptam a "drágaságomtól".

- Élsz még?

- Unalmas az óra.Találkoztam Cat-el, de az óra dögunalom. Őfelsége mit csinál?

-Hiányzik a cuki kis pofid. Amúgy semmi különöset. Ülök a vonaton.

-Hova mész te vonattal?

-Pár napra lelépek, mert dolgom van. Hamarosan újra enyém lehetsz és folytatjuk a kis játékainkat.

-Tán valami kuncsafthoz mész vagy ilyesmi?

-Persze, tudod sok mindenki kedvel engem.

-Ahha oké. Na mindegy, akkor majd jössz gondolom.

-Jah, majd zaklatlak amikor csak tudlak, ne aggódj.

Már kezdek hozzászokni a fura beszólásaihoz és a megmagyarázhatatlan jelleméhez.