Vérszívó a suliban

4.rész "Magány"

Nem érzem valami tökéletesen magamat ma. Fáradt vagyok, alig látok valamit és teljesen kijöttem a komfort zónámból. Visszafogott vagyok általában és nem borulok ki ennyire. Nem értem saját magam...amióta ez a srác belépett a suli kapun és az osztályomba kezdett járni minden olyan más lett.

Nem volt kedvem visszamenni az osztályba. Nagy nehezen elballagtam lassan a tanárihoz és jeleztem a tanárnőnek, hogy rosszul érzem magam. Elengedett. Megvártam amíg kicsengettek és mindenki kiment a teremből. Amikor kellőképpen meggyőződtem arról, hogy mindenki elhagyta a termet, bementem és felkaptam a táskámat. 

Hazaindultam. A hazafele vezető út picit érdekes volt. Elég hülyén nézhettem ki a járókelő embereknek. A buszon való közlekedés még érdekesebb volt. Miután leszálltam már biztosabb léptekkel indultam el.

-Elnézést!-hallottam a hátam mögül egy erős és mély hangot. Ijedten néztem hátra.

Nem tudtam kivenni az alakot, magas volt és volt rajta szemüveg. Ennyit tudtam leszűrni csak.

- Ne haragudj, hogy zavarlak csak ki van nyitva a táskád és kiesett belőle egy füzet.-nyújtotta felém.

Megtorpantam majd lassan átvettem a füzetemet az alaktól.

-Minden rendben van? Sápadtnak tűnsz. Nem mész el orvoshoz vagy valami?-vizslatott körbe engem.

- Minden rendben van...Csak egy picit fáradt vagyok és nincs nálam a szemüvegem se...-magyaráztam.

- Értem. Messze laksz innen?-bombázott tovább kérdésekkel.

- Nem, nem igazán. Pár utca és otthon vagyok.-közben eltettem az előbb elejtett füzetet.

- Kísérjelek haza? Tudom milyen rossz ha nincs nálad szemüveg és jóformán csak azzal látsz.
Nem lenne szép dolog tőlem, hogy hagyom, hogy egyedül kószálj "fél vakon".

- Nem kell tényleg.-próbáltam kiszuszakolni egy mosolyt magamból.- Nem lakok messze hazatalálok.-léptem hátrébb.

- Rendben...de azért vigyázz magadra és figyelj oda.-tette a vállamra a kezét.

-Rendben...-ezután a kisebb beszélgetés után elbúcsúztunk és hazasétáltam.

Egyedül vagyok itthon. A szüleim megfognak ölni a szemüveg miatt az biztos...nem kis pénz van benne ez tény.
Lehet kontaktlencsét kéne hordanom? Sok rossz dolgot hallottam már ennek kapcsán. Viszont pozitívum is van. Majd eldöntöm még, ráérek...
Pozitívan csalódtam ez esetben a szüleimben. Nem haragudtak rám a szemüveg miatt csak megkérdezték, hogy mi történt pontosan. Persze kitaláltam valami hihető storyt, hogy ne okozzak több kellemetlen dolgot.

Végül annyiban maradtunk a szüleimmel, hogy holnap elmegyünk az orvoshoz, hogy megvizsgáljon és esetleg kontaktlencse ügyében is tudna segíteni. Anyám felhívta az iskolát, hogy holnap nem megyek.
Szerencsére van egy tartalék szemüvegem otthonra de azt nem használom a suliban. Jobb ha van egy pluszban viszont elég hosszas folyamatokat kell elintézni vele kapcsolatban.
Unatkoztam egyedül. Próbáltam olvasással, írással esetleg animézésel elütni az időt de nem segített egyik se.

"Egyedül vagyok. Teljesen egyedül. Nincs senkim."- ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe. Nem volt még ilyen érzésem.

Éppen elszenderedtem a kanapén amikor csengetett valaki. Elvánszorogtam az ajtóhoz és kinyitottam lassan.

-Csá.-szólalt meg az előttem álló személy.

-BRANDON WISH?!...-néztem kikerekedett szemmel.

"A váratlan látogató és a vele érkező kiszámíthatatlan történések kezdete."