Vérszívó a suliban

3. rész "Törött lencse"

Másnap gombóccal a torkomban ébredtem. Szinte alig aludtam valamennyit. A tegnapi incidens miatt nem tudok rendesen és ésszerűen gondolkozni. Az a pillanat, az a nézés, az a nagy csend...
A suliban kerültem a tekinteteket és  alváshiányhoz hozzájárult a rossz közérzetem. Páran röhögve mentek el mellettem majd egyszer nekem jött valaki és a nagy lendülettől hátraestem és kiestek a papírok a kezemből amiket fénymásolni akartam.

-Nézz már magad elé te buzi!-förmedt rám a srác.

-Inkább te takarodj el az útból.

Brandon Wish volt az aki összeszedte a papírjaimat, gondosan elrendezetten és a pasi elé lépett.

-Szállj le  a magas lóról Te söpredék.- szólalt meg ezúttal ingerülten.

-Pff hagyjál már a hülyeségeiddel.-nekiment az előttem álló colos vállának majd továbbment.

Még a vér is megfagyott a többiekben ebben a pár pillanatban.  Nem tudták mire vélni ezt a jelenetet és mivel még senki se ismeri eléggé az új srácot nyilván kíváncsiak voltak mit tud kihozni ebből.

-Jobban is odafigyelhetnél.-nyújtotta felém a kezét. 

Nem fogadtam el a kezét és egyedül álltam fel. A többiek mint ha mi sem történt volna újra a megszokott módon kezdtek viselkedni és nem is néztek már minket.

-Kedves próbáltam lenni erre ilyen udvariatlanul visszautasítasz.-jegyezte meg s a kezembe nyomta a papírokat. 

Gyorsan lemásoltam a megfelelő oldalakat és siettem vissza az órára. Pár perc késéssel be is értem bár a tanárnak fel sem tűnt, hogy nem vagyok órán... mindegy lett volna akkor ha hazamegyek pihenni.
Az óra hátralévő részében a francia forradalomról tanultunk. Mit ne mondjak nem igazán érdekel most semmi se...

Végre megszólalt a csengő. Megváltás...lehajtottam a fejemet a padra bár ez az állapot nem tartott sokáig mivel valaki megkopogtatta a fejemet. Amikor felnéztem Brandon Wish alakját találtam a padomnál.

-Kaja kell. Most.-nyögte ki ezt a két szót.

-Akkor menj és vegyél magadnak az ebédlőben.-hajtottam vissza kényelmesen a fejemet.

-Pff azt már nem.-felrántott magával majd az ebédlő felé vettük az irányt.

Szokás szerint sokan vannak itt. Én általában nem járok ide, saját kaját csinálok magamnak otthon és a tetőn eszem meg egyedül. Lehet ez elég magányosnak hangzik de így nekem megfelel.

-Ülj le oda.-mutatott rá egy kisebb helyre a sarokban Brandon Wish.

Leültem. Ez most olyan mint abban az animében amit láttam...A kutyalány és a "gazdi" szerepe. Fáradt vagyok most az ilyen hülyeségekhez.

-Te nem eszel?-ült le mellém.

-Nem igazán. Nem szoktam ide járni. Saját magamnak szoktam készíteni.-próbáltam szépíteni a dolgokat.

-Értem. Akkor nem kérem ezt a vackot.-dobta félre a sandwichet amit nem rég vett.

-De hát most vetted, nem?-néztem rá.

-Mindegy...-felállt és kidobta a kaját.-Menjünk.

Felálltam én is majd követtem a fiút.

-A tetőt nem mutattad meg.
Ott szoktál enni nem?-fordult hátra.

-Yah hát nem...-ásítottam.-De várj, honnan tudod, hogy ott szoktam enni?-húztam fel a szemöldököm.

-Csak hallottam...viszont tőled akartam hallani.

Felfelé mentünk a lépcsőn majd kinyitotta az ajtót.

-Itt azért kellemesebb a levegő.

-Igen.-jegyeztem meg halkan.

-Minden oké? Reggeli incidens óta furán viselkedsz.-fordult szembe velem.

-Igen csak picit fáradt vagyok.-mondtam halkan.

-Utálom amikor ilyen csendben vagy.-közel hajolt hozzám. Ugyan úgy mint tegnap. Viszont most gyorsabb voltam és hárítottam őt. Hátraléptem és gyors léptekkel az ajtó felé vettem az irányt.

-Most meg mi a franc bajod van?-zárta be hirtelen előttem az ajtót. - Add csak ezt ide!-majd ezzel a lendülettel levette a szemüvegemet és a magasba tartotta.

-Hé! Ehhez most rohadtul nincs kedvem, add vissza!-förmedtem rá miközben nyújtózkodtam.

-Felcseszel a hülyeségeiddel!Mondd már mi a franc bajod van!-üvöltött vissza.

-TE! TE VAGY A BAJOM!-ordítottam, ahogy csak tudtam.

-MI A FASZ?! MÉGIS MIT KÉPZELSZ MAGA...-kezdett újra üvölteni amikor a nagy hangzavart egy reccsenés törte meg.

Ijedten néztem fel rá. Nem tudtam mire vélni ezt a hangot. Letette a kezét és kinyitotta. A szemüvegem....eltört.

-TE IDIÓTA BAROM, FASZFEJ. DÖGÖLJ MEG!-tört ki belőlem ez a mondat könnyek között. Kurvára felhúzott és mindennek a tetejébe eltörte a szemüvegemet is. Mégis mi a...

A lépcső felé kezdtem futni majd becsaptam magam után az ajtót.

Miközben szaladtam lefele nehézkesen a lépcsőkön egy nagy dübbenést hallottam fentről. Nem tudom mi volt az, de csak siettem tovább de nem jutottam tovább mivel elestem.

"A reggeli dolog, az ebédlő, a szemüveg, Brandon Wish...szétcseszik az egész életemet."