Vissza hozzád [Befejezett]

2.fejezet -Lie to me

„Now I wish we'd never met
Cause you're too hard to forget
While I'm cleaning up your mess
I know he's taking off your dress
And I know that you don't
But if I ask you if you love me
Hope you lie to me."

Napjainkban

Dallas hatalmas város, de mégis kicsinek tűnik akkor, amikor kitudódik, hogy Amerika legnagyobb reklámcégének trónörököse és egy neves mágnás család egy szem lánya üzleti ügy miatt New Yorkba utazik. Persze, mire a város legutolsó embere is megtudja a dolgot, már csak „váratlan utazásnak „emlegetik. Tipikus. Nem tudsz úgy megtenni egy lépést, hogy ne találjanak ki valamilyen elképesztő dolgot rólad. S ennek még akkor van csak szép íze, amikor a saját anyád a felbujtó. Néha nem tudom eldönteni, hogy engem szeret jobban vagy a hírnevet.

Egy héttel Cassie-vel történő beszélgetésem után, egy esős vasárnapi napon unottan pakoltam össze a cuccomat, amit magammal viszek, amikor Jasont elkísérem egy üzleti dolog kapcsán a Nagy Almába. Teljesen váratlanul ért a felkérése, hogy tartsak vele, így végül is a pletykákkal kapcsolatban ez igaz is. Hogy váratlanul ért. De semmi több. Az óra lassan váltott át 17.42-re, amikor rezegni kezdett az ágyra dobott telefonom.

- Haló! –szóltam bele, miközben a vállam és az arcom közé szorítva a telefonom, pakoltam tovább.

- Szia, Deli! El sem hiszed mit hallottam! Vagyis persze, hogy elhiszed, hiszen pont veled fog megtörténni! – köszönt és vágott egyből a közepébe Roxanne, gyógytornász ismerősöm, akivel együtt dolgozok a családom farmján. Remek, már megint magyarázkodnom kell. – Ugye tényleg igaz, hogy Jasonnel utazol New Yorkba, ahol a legnagyobb eséllyel megkéri a kezed? Óóó, vagy ez titok lett volna? –kérdezte teljes extázissal a hangjában.

- Igen igaz. – sóhajtottam, de egyből rájöttem, hogy rosszul válaszoltam, ugyanis minden bizonnyal félreérthette, mert hangosan visítani kezdett, mint egy kismalac. Még röfögött is. – Mármint, az igaz, hogy elrepülök New Yorkba Jasonnel. De csak a reklámcég ügyeivel kapcsolatban intézünk el egy-két dolgot. – próbáltam menteni a menthetőt. De hiába, ugyanis Roxanne teljesen ráakadt a témára.

- Ne már Deli! Biztos, hogy nem ez a valódi célja Mr. Tökéletesnek az úttal. Minek kérne meg hirtelen, hogy menj vele, amikor már korábban is lett volna rá alkalma, ha nem lenne olyan fontos a dolog. Gondold végig. - futtatta le a saját verzióját a gyógytornászlány, és a kedvéért meg is tettem. Tényleg. De ugyanarra az álláspontra jutottam. Hogy hülyeség.

- Bocsáss meg Roxanne, de szerintem tévedsz. Jasonnel még csak éppen vagyunk hat hónapja együtt. Nem hinném, hogy ilyen gyors és végleges döntéssel állna elő. Meg te is ismered, nem az a fajta, aki szereti a kötöttséget. Szinte mindig utazik, mert unatkozik, ha huzamosabb ideig egy helyen kell lennie. Tudod jól, hogy milyen független. Nem gondolnám, hogy fél év után leláncolná magát. –vázoltam fel az én verziómat, ami szerintem sokkal racionálisabb volt, mint az, hogy azért kéri meg a kezem, mert hirtelen vetette fel az ötletet, hogy menjek el vele. Egyszerűen képtelenségnek tartottam azt az ötletet. S abszurdnak főleg.

- Deli, hányszor mentél már el vele valahova is üzleti ok miatt, pláne úgy, hogy ő erre külön kért volna? –tette fel a következő kérdést, ami basszus. Betalált. Nagyon. Mert erre biztosan tudtam a választ.

- Egyszer sem. –feleltem halkan, és lesütöttem a szemem. Jasonnel fél évvel ezelőtt, Újév utáni héten jöttünk össze. Mindig is ismertük egymást, mert a szüleink nemcsak barátok, de üzlettársak is voltak. Ugyanis apukám olajmágnásként anyagilag támogatta Jason szüleinek reklámcégét, akik viszonzásként folyamatosan reklámozták a család olajtársaságát és a farmot is, ahol beteg és sérült gyerekekkel foglalkoztak. Ugyanis az anyám gyógytornász volt. Az egyik legjobb ebben a szakmában. Így szinte Jasonnel nőttem fel. Ugyan 2 évvel volt idősebb nálam, de tudjuk, hogy a kor nem számít. Egy bizonyos határig. Szerintem. Na, mindegy, a lényeg, hogy Jasonnel bő egy fél éve alkotunk egy párt, aminek nemcsak a szüleink, hanem szinte egész Texas lakossága örült. Ugyanis egy eshetőleges házassággal az USA egyik két legnagyobb cégét egyesítenénk, és akkor nagyot robbantanánk. Nincs rajtunk nyomás egyáltalán. Dehogy.