Vissza hozzád [Befejezett]

13.fejezet- More

"And all the things that we dream about
They don't mean what they did before
I just wanna get back to us
'Cause we used to have more
Why does it feel like we're missing out?
Like I'm standing behind the door
I just wanna get back to us
'Cause we used to have more"

Ruhák tömkelegével találtam szemben magam. Annyi ruha volt a boltban, hogy nem tudtam elhinni, hogy ezeket mind megveszik az emberek. Egyszerűen lehetetlen. Cassie-vel voltam New York egyik kis rejtett butikjában, ugyanis a fejébe vette, hogy vásárol magának valami új darabot Andy ma esti bulijára. Nekem nem állt szándékomban hasonló cselekedet, de már régen voltunk együtt valahol, így elkísértem.

- Szerinted ez hogy állna nekem? -tartott maga elé egy fekete mélyen dekoltált ruhát.

- Szerintem nem rossz, meg jól is nézne ki rajtad, de ha Ashton meglát ebben, két dolga lesz csupán. – néztem rá, és amikor az értetlenség kiült az arcára, befejeztem a mondandóm. – Először leüti azt, aki próbálkozni mer nálad, majd pedig a kettétépné rajtad. S szerintem nem éri meg ilyen rövid élettartamú ruháért ennyit kiadni.

- Igazad lehet. – helyeselt, majd visszaakasztotta a kevés anyagból álló darabot a fogasra.

- Amúgy, hogy álltok most Calummal? – kérdezett Cassie és tovább lapozgatta a ruhákat az egyel odébb lévő állványon.

- Hát, hogy állnánk? Még csak egy napja vagyunk újra együtt. Olyan új még ez a helyzet neki is és nekem is. Nem nagyon tudok mit mondani. Tudom, hogy nem kéne ilyen furcsának lennie a helyzetnek, mert már jártunk együtt két évig, de érted. – tűrtem a fülem mögé egy tincset. Nem hazudtam. Calummal lenni maga volt a mennyország. Nem akartam senki mást csak őt. Rettentő boldog voltam, hogy újra egymásra találtunk, de attól még ott volt egy bizonyos fajta érzés. Legalábbis bennem. Mind a ketten megváltoztunk egy kicsit az elmúlt egy évben, és ez érződött. Lehet, hogy ha nem egymástól távol töltjük el ezt az időszakot, akkor nem tűnne fel annyira. Nem zavart vele kapcsolatban semmi, csak voltak dolgai, amit máshogy csinál már, mint ahogy megszoktam. De ez így van helyén, az emberek változnak és ezt mindenkinek el kell fogadni.

- Értem én. Végülis a régi szerelmeddel kezdtél el egy teljesen új kapcsolatot. Ez mindenki számára újfajta helyzetet jelentene. – bólogatott a barátnőm. – Kérdezhetek valamit? Most, hogy így eszembe jutott, nem tudom kikerülni.

- Hajrá. - nem tudtam mit szeretne, de biztos valami komolyat, mert Cassie nem az a fajta lány, aki engedélyt kér ahhoz, hogy kérdezzen. Ő az esetek 95%-ban egyszerűen kimondja, amit gondol, és nem törődik azzal, hogy mást ez miként éri.

- Nem zavar téged az, hogy Hope-pal volt? Mert hát tudod, biztos, hogy ők ketten... – próbálkozott, de meglepő zavarában nem tudta befejezni a kérdést, így segítettem neki. – Lefeküdtek? - erre csak bólintott, és zavartan nézegette tovább a ruhákat. A tudat, hogy ők ketten valaha is nemcsak egy légtérben, de még egy ágyban is voltak, égetően fájt. De nem tudtam mit tenni ellene. Ami történt megtörtént, én meg megpróbálom elfelejteni, amennyire lehet.

- Persze, hogy zavar, de most mégis mit csinálhatnék? Nem tudom meg nem történté tenni. De ha meg mindig erre gondolok, akkor azzal csak magamnak teszek rosszat. Így igyekszem mélyre eltemetni. – mondtam, mire Cassie megértően bólintott.

- Szerencséje van veled annak a fiúnak. Nagyon nagy szerencséje. -mormogta az orra alatt nem is nekem, inkább magának.

További 10 perc keresgélés után Cassie gyönyörrel a szemében rántott elő egy ruhát. Vadítóan piros színe volt, és hátrésszel szinte egyáltalán nem rendelkezett. Azt hittem, hogy magának nézte ki, és lelkiekben hálát adtam az égnek, hogy már nem kell tovább szenvednem ebben a butikban. Azonban tévedtem. De mekkorát. Mert drága barátnőm egy egyszerű mozdulattal elém emelte a ruhát és örömtől sugárzóan méregetett.