Vissza hozzád [Befejezett]

10. fejezet- Why wont you love me?

„Why won't you love me?
We're together all alone tonight
So help us from the other side"

/Calum Hood szemszöge/

A gyomrom apró ping-pong labdára zsugorodott az izgalomtól. Deli is feszült volt, miközben a cuccait pakolgatta. Nem voltuk fent 10 perce a szobámban, de az illata már belengte az egész szobát. Hirtelen minden olyannak tűnt, mint amilyen régen volt. Mikor turnék közben meglátogatott egy-egy állomásnál, amikor ugyanígy rendezgette a bőröndjét. Mikor még együtt voltunk. Ebből azonnal rájöttem, hogy már semmi sem olyan, mint régen. Már nem jön el hozzám egy koncert után, hogy egy kicsit együtt legyünk és ami a legszembetűnőbb az az, hogy már nem vagyunk együtt. Erre a gondolatra olyan érzésem támadt, mintha a szívemet egy citromhoz hasonlóan facsarták volna ki.

Itt ült előttem éltem szerelme, de mégis olyan távolinak tűnt. Még sosem éreztem ennél távolabb egy embert.

- Beszélnünk kéne... -kezdett bele mondandójába Deli, pont mikor én is kimondtam a nevét.

- Kezd te! - mondtuk megint teljesen egyszerre. Deli erre halkan felnevetett, ami fülemnek apró kis csengők jól összeszokott dallamának hangzott.

- Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy nem akarsz beszélni? Erről az egészről. – intett körbe a kezével, imitálva a kialakult helyzetet.

- Pont ez akartam én is mondani. -vettem ki a zsebemből a kezemet és lehuppantam mellé az ágyra.

A kezdeti lendület ellenére egy darabig csendben, szótlanul ültünk egymás mellett. Olyan nagy volumenű dologról volt szó, hogy mire oda került a sor, egyikünk sem tudott belekezdeni.

- Rettentő mérges és csalódott voltam. – fogtam hozzá halkan. -Aznap este fáradt voltam és nem vágytam másra, csak rád és a támogatásodra. Rosszul esett, hogy akkor nem fogtad az én pártomat, de így visszagondolva örülök, hogy elmondtad a saját véleményedet, mert ez az jelenti, hogy nem vagy egy igen ember. Tudom, nem kellett volna felkapnom a vizet ennyire, de ezt már nem tudom megváltoztatni, mint ahogy azt sem, hogy egyedül hagytalak ezzel az egésszel két estére is. Akkor lehet, hogy nem történt volna meg mindez és nem ülnénk itt az ágyon egymás mellett, mint két idegen. Viszont én végig úgy véltem, hogy meg tudjuk ezt beszélni, meg lehet oldani azt, ami elromlott. De mire hazaértem, már csak a hűlt helyed, és egy üres lakás fogadott. Ami valaha az otthonunk volt, üresen állt, mikor kinyitottam az ajtót. Mintha sosem lakott volna benne senki. Próbáltalak hívni, írtam neked, de te nem válaszoltál. A bandából és a baráti körünkből sem tudott rólad senki semmit. Csak Cassie, de ő meg úgy méregetett engem, mint egy rossz óment és így tartotta a száját veled kapcsolatban. – dörzsöltem meg a fejem és az emlékek fájó pontként kúsztak végig a gerincemen. Ez az egész még két nappal ezelőtt valóságnak volt elkönyvelve, most meg kiderült, hogy egy irigy ember beteges játékának lettünk áldozatai. – El nem tudom mondai, hogy mennyire kétségbeesett és mérges is voltam egyben. Okoltalak téged, magam, a kiadót. Az egész világot. Azt hittem, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat, le tudunk ülni és bocsánatot kérni a másiktól. Azonban te eltűntél hatalmas űrt hagyva magad után. Mérges voltam rád, bevallom őszintén. S Luke dühe tovább szította és sohasem hagyta kialudni a bennem felgyülemlett negatív érzéseket irántad. Mindeközben folyamatosan csak téged kerestelek mindenhol és mindenkiben, de sehol sem voltál. S most, hogy kiderült, mindez nem volt igaz, hogy minden egy hatalmas félreértésen és beteges hülyeségen alapult más nézőpontba helyezi a dolgokat. Nem tudom mit gondoljak ezzel kapcsolatban. -fejeztem be halkan, miközben félve pillantottam a mellettem szoborrá dermedt lányra. Semmit, égegyedt a világon semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.