Vissza hozzád [Befejezett]

11.fejezet - If these walls could talk

„If these walls could talk, I'd hope they wouldn't say anything
Because they've seen way too many things
'Cause we'd fall from grace, we're falling
Yeah, we'd fall from grace"

/Adaline szemszöge/

A meleg víz vastag csíkot húzva folyt végig a hátamon. Nem vágytam semmire, csak arra, hogy véget érjen ez a nap. Annyi minden történt, hogy egy hétbe is simán belefért volna. Főleg az elmúlt eseményei izgattak a legjobban. Mégis mi a fene történt majdnem előbb? És mi a fene ütött belém? Egy éve másra sem vágyom, más után nem áhítoztam, mint arra, hogy Calum megcsókoljon és azt mondja nekem, hogy szeret. Mikor meg eljön a pillanat, elhúzódom. Mint egy gyáva nyuszi. Nem értem, mi zajlott le bennem az előbb. Váratlanul ért a vallomása, az biztos. Szerintem még őt is, láttam rajta. Viszont nagyon reméltem, hogy nem okoztam neki fájdalmat, és lesz még esélyem arra a csókra.

A zuhanyzóból kilépve magam köré csavartam egy érintetlen törölközőt, miközben magamban nagyot káromkodtam. Ugyanis észrevettem, hogy nem hoztam be magammal semmit a fürdőszobába, amit magamra tudtam volna kapni. Mindenem kint lapult összehajtva a bőröndömben. Remek! Most mehetek ki egy szál semmiben. Tudom, hogy Calum előtt nem kellene szégyenlősnek lennem, de már egy éve, hogy semmilyen közünk nem volt egymáshoz. Most meg hirtelen az ő szobájában vagyok, az ő zuhanyzójában fürdök. Ráadásul több mint valószínű, hogy törölközőben kell végiglibbennem a szobán. Csak abban bízhattam, hogy még nem fejezte be a beszélgetést.

Félve nyitottam ajtót, és tudtam, hogy a szerencse nem az én oldalamat fogja. Calum az ágyon elterülve a telefonját nyomkodta. Kicsit feszült volt, és reménykednem kellett abban, hogy nem én váltottam ki belőle ezt az érzést. Istenem, el sem merem képzelni, hogy mennyivel másabbul alakult volna a helyzet, ha nem húzom el a fejem. Csak a jóég tudhatja, hogy éppen mi zajlana most ebben a szobában.

- Még a bőröndömben van a ruhám, és nem vittem be semmit sem magammal. -mondtam lányos zavaromban, mikor kiváncsian rám emelte a tekintetét. Éreztem, hogy nyaktól felfele rákvörössé válok.

- Engem nem zavar. -felelte mély, rekedt hangon, és teljesen eltűnt az előbbi feszültség a szeméből. Helyébe azonban valami teljesen más lépett. Vágy, kívánás. Azt hiszem.

Zavartól remegve lépkedtem el a bőröndömig, és igyekeztem úgy leguggolni és kiszedni a bőrönből a cuccomat, hogy a törölköző alól semmi ne látszódjon ki. Feküdtünk már le egymással korábban, meg látott már meztelenül, de nem szerettem volna, hogy egy év után egy rosszul fogott törülköző által látna meg újra.

- Megyek, én is lefürdöm, míg te felöltözöl. – nézett még mindig engem, majd a fürdőbe sétálva bezárta maga után az ajtót.

Nagyot sóhajtva leültem az ágyra és a kezembe temettem az arcom. A zavartságtól és az izgalomtól remegve vettem levegőt. Össze kell szednem magam! Nem zavarhat meg az a tény, hogy egy ajtónyira épp öltözik lefele Calum. Nem lehetek ennyire lány! Azt hittem, hogy már rég kinőttem ezt a viselkedést.

Calum nem tökölt sokáig a zuhanyzással, percekkel később kilépett a fürdőszobából, hatalmas gőzfelhőt húzva mag után. Az öltözéke teljesen meglepett, vagyis inkább az, amit ruha gyanánt öltött magára. Ugyanis csak egy fehér törölköző volt a dereka köré tekerve. Az előbbi rákvörösségem szerintem már nem tudta tetézni magát.

- Még nem öltöztél fel? – nézett rám ugyanúgy csodálkozva Calum.

- Sosem voltam a gyorsaság embere. Te sem időztél sokat ott bent. – válaszoltam a kérdésére, és a fülem mögé tűrtem egy kiszabadult tincset.

- Nem szeretem az időpazarlást. – mosolyodott el halványan Calum. Majd az ágyhoz lépve kezébe véve a pizsamának szánt nadrágot és felsőt, visszaindult a fürdőbe.

Nekem meg hamar mérlegelnem kellett. Hatalmas rizikófaktor volt abban, hogy nem akar tőlem semmit azok után, ami történt közöttünk egy fél órája. Viszont tudtam, hogy ha most nem cselekszem, akkor talán soha többet nem kínálkozik ehhez hasonló alkalom, hogy a tettek mezejére lépjek. Így gyorsan döntve felálltam az ágyról, és utána eredtem. Még az sem érdekelt, hogy egy törölközőn kívül egyikünkön sincs semmi.

A vállánál fogva megfordítottam őt és hatalmasat mosolyogtam magamon, amikor megpillantottam értelmetlen fejét. Kezemmel végigsimítottam erős vállán, mire a derekamnál fogva átkarolt. Erős karjai bástyaként védték testemet, és tudtam, hogy ennél jobb helyen nem is lehetnék sehol. Még pár másodpercig válaszokat kerestünk a kérdéseinkre egymás szemében, aztán megtörtént az a csoda, amit már mind a ketten annyira vártunk. Nem tudom, hogy ki csókolt először, ő vagy én, de megmondom őszintén, hogy nem is számít. A szája a számon landolt, és mézédesen vonta be az ajkaimat. Először mind a ketten félve kapaszkodtunk a másikba. Éreztem Calum első mozdulatain, hogy össze van zavarodva, és nem érti, hogy most mi ütött belém, amikor még nem olyan régen elfordultam tőle. Ezért én igyekeztem minél hamarabb kiütni ezeket a gondolatokat a fejéből. Szorosabban öleltem át a nyakát és nehezen, de eljutott a tudatomig, hogy a mellkasomon lejjebb csúszott a törölköző.

Amikor az én csupasz mellkasom hozzáért az övéhez, Calum reszelősen vett egy nagy levegőt. Nem tudom, hogy ez volt e az a momentum, amikor ráébredt, hogy mi is történik közöttünk valójában, de hagyta, hogy a törölköző teljes egészében leessen rólam a földre. A combom alá nyúlva felkapott, és az ágyon találtam magam, miközben Calum csókokkal hintette be a nyakamat.

***

A Nap első sugaraira keltem. Egy percig kábán néztem körbe a szobán. Először nem tudtam, hogy hol vagyok, vagy merre ébredtem. Mikor azonban megéreztem, majd megpillantottam a hasamat erősen átölelő tetoválásos kart, egyből vágtam, hogy mi a helyzet. Fültől fülig érő mosollyal pillantottam a mellettem mély álomba merült Calumra. Olyan békésen aludt, hogy nem volt szívem megzavarni, így csak néztem, ahogy alszik és azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsés egy ember vagyok. Mindazok ellenére, amik a héten történtek.

A fejemben montázsként száguldoztak végig az elmúlt éj eseményei. Calum szoros ölelése, csókjai a nyakamon és az egész testemen, ahogy némán, de annál több érzéssel figyeltük a másikat. Ott volt mindenhol, kitöltötte az agyam, az emlékeim és a lényem. Nem számított, hogy mi történt az elmúlt egy évben, hogy milyen önző embernek lettünk az áldozatai. Csak mi számítottunk. Ő és én.

- Micsoda egy reggel. - ébredezett Calum, akinek a haja kócosan állt szétfele.

-Jó reggelt. -fordultam felé és beletúrtam hajába, ami jóleső érzéssel töltött el engem. Mindig is szerettem, hogy hosszabb a haja, hogy bele tudtam túrni.

- Jó reggelt, kicsim. – bújt közelebb és csókot nyomott a számra, amibe még mindig beleremegett a gyomrom és tudtam, hogy az összes ott lakozó pillangó szörnyű halált halt az éjszaka folyamán. – Olyan gyönyörű vagy. – búgta a fülembe és a szemével megbabonázva méregette az arcom.

Válaszolt csak elmosolyodtam és hosszasan csókoltam. Tudtam, hogy ha ezen szoba falai beszélni tudnának, akkor nem csak nyaktól felfele, hanem egész testemben elvörösödnék attól, amit mesélni tudnának.