Vissza hozzád [Befejezett]

16. fejezet - Better man

„With your love, your love, I'm a better, better man"

/Calum Hood szemszöge/

/5 évvel később/

- Calum! Idő van! Most viszem be Delit a kórházba, szóval szerintem indulj el rögtön, ha időben be szeretnél érni! – szólt bele a telefonba köszönés nélkül Cassie.

- Micsoda? Ilyen hamar? Hiszen még csak két hét van az érkezésükig! – értetlenkedtem, miközben a szívem hevesen kezdett el dobogni. Lehet, hogy ma apa leszek. Nem hiszem el.

- És? Simán előfordulhat, hogy hamarabb indul be a szülés. Mindegy is! Nem érek rá, vezetek éppen, csak gondoltam szólok, hogy indulj minél hamarabb. – tette le a telefont Cassie.

Ott álltam a telefonomat bámulva, mint egy hülye. Izgultam, hiszen teljesen új feladat várt rám innentől kezdve, és én jól akartam csinálni. 9 hónapig arra készültünk Delivel, hogy szülők leszünk, de nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogok ijedni mikor eljön az idő. Félreértés ne essék, nem negatív ijedség volt ez, hanem egyszerűen csak váratlanul ért Cassie hívása. Azt hittem, hogy még van két hetem arra, hogy jobban felkészüljek arra, hogy apa leszek. De ettől függetlenül boldogság járta át az egész testemet, és izgalmas bizsergés lett úrrá rajtam.

- Mi az Calum? Mi történt? -lépett mellém Michael, és aggodalmasan nézett hol rám, hol pedig a telefonomra. Épp a stúdióban voltunk és a következő album koncepcióját tárgyaltuk át. Így jelen volt mindenki: Luke, Ashton, Michael, a menedzserünk, és én.

- Cassie szólt, hogy épp Delivel tart a kórházba. Ugyanis Delinél beindult a szülés. - feleltem még mindig kábán.

- Akkor keresztapa leszek srácok! Juhhé! -ugrott fel kurjantva Ashton a székről. Mikor megtudtuk, Deli terhes lett, akkor sokáig tanakodtunk, hogy kik legyenek a keresztszülők. Mivel Delinek nem volt testvére, így csak az én nővérem, Mali-koa kerülhetett szóba, aki örömmel el is vállalta a feladatot. Viszont jött a nehezebb része: hogy ki legyen a keresztapa. Én nehezen tudtam választani a barátaim közül, ugyanis Luke, Michael, Ashton és Andy nagyon közel álltak a szívemhez, így nem tudtunk dönteni Delivel. Egy nap a fiúk megbeszélték, hogy legyen Ashton a megtisztelt személy. Nem tudom, hogy mi alapján döntötték ezt így el, de ha erre jutottak, akkor nem fogunk változtatni rajta.

- És mégis miért vagy még itt? Miért nem ülsz már befele a kocsiba és mész utánuk? – lépett mellém Luke.

- Én... nem tudom. Félek. Rendesen meg vagyok ijedve. Tudom, hogy 9 hónapnak elegendőnek kell lennie arra, hogy az ember lelkiekben felkészítse magát az új feladatra, hogy szülő lesz. De most, hogy Cassie szólt, berezeltem. Tartok attól, hogy nem leszek elég jó apa. – horgasztottam le a fejem és babrálni kezdtem a kezemet.

Sose gondoltam volna, hogy ennyire elszáll a bátorságom, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Izgultam, féltem, örültem egyszerre. A menő, mindig merész és néha nagyszájú Calum egy szempillantás alatt eltűnt.

- Most viccelsz ugye? Elhiszem, hogy meg vagy ijedve, mindenki meg lenne. De gondolj arra, hogy mennyit álmodtál már erről a pillanatról. Azt, hogy nem leszel elég jó apa, meg felejtsd el. Mert igenis az leszel. -nézett rám komolyan Luke, és a szavai erőt adtak nekem.

- Nem vezetne valaki helyettem be a kórházba? - néztem körül, ugyanis valamennyire összeszedtem magam Luke szavai hallatán, de nem annyira, hogy még vezessek is.

Mind beültünk a kocsimba, Ashton a kormány mögé, én az anyósülésre, a többiek pedig hátra. A kórházba vezető út csendben, de izgalomtól vibráltan telt el. Én magamban végig gondoltam az elmúlt 9 hónapot.