Vissza hozzád [Befejezett]

6.fejezet- Moving Along

„Is it weird that I'm drunken on my sofa?
Is it weird that I'm naked on my sofa?
All alone, damn I wish I didn't know ya
Is it weird, so weird..."

Calum Hood szemszöge/

A pultos lány elém rakott egy újabb kör whiskey-t. Kicsit rosszallóan nézett rám, mert már ez lehetett az 5. kör, amit rendeltem. Nem foglalkoztam vele. Ha a sajtó és a világ előtt éled az életed, akkor megtanulod kezelni azt, hogy ne foglalkozz azzal, amit mások gondolnak rólad, és csak azok véleményét engeded el az agyadig, akik számítanak. S ez a pincér lány nem számított. Mondjuk tény és való, hogy elég attraktív volt, és ha három évvel ezelőtt ültem volna itt, akkor biztos vagyok benne, hogy mindent megtettem volna, hogy csak egy estére az enyém legyen. Azonban már hosszú ideje nem bírok más lányra nézni, vagy legalábbis elég nehéz volt, hogy ne mérjem hozzá a többieket. A már-már fekete hajához, hatalmas kék szemeihez, hosszú lábaihoz, mosolygó szájához. Egyszerűen rettentő nehéz volt megállni azt, hogy ne Adaline-t keressem minden lányban.

Adaline maga volt számomra a megtestesült drog. Akiről már akkor tudod, hogy ha nem kapsz belőle egy minimális részt, akkor meghalsz, mikor még semmit sem tudsz róla. Minél többet vagy vele, minél többet lélegzed be a lényét, nem elég, mert csak több és több kell. S végül rájössz, hogy már nem te irányítasz, hanem ő. Teljesen megadtad magad neki. Deli volt az én nyaram a télben, a fény az alagút végén, a szerencsém a szerencsétlenségben. S ma végleg elveszítettem. Sokáig ringattam magam abba a hitbe, hogy egyszer még keresztezik egymást az útjaink, de rá kellett ébrednem, hogy a mi utcáink zsákutcák. Nem halad sehova.

Gyorsan lehúztam a pohár alján lévő italt, ami fájdalmasan marta a torkom. Már éppen kértem volna a következőt, amikor egy kéz nyúlt ki a hátam mögül, és intett a pultos lánynak, hogy nem kell kiadnia a piámat. Mérgesen fordultam hátra, s Luke-ot pillantottam meg. A félhomályban, és a kintről beáramló cigi füsttől nem igazán tudtam kivenni az ábrázatát.

- Szerintem elég lesz mára, Calum. – nézett le rám Luke.

- Nehogy megmond már tesó, hogy mennyit igyak. Amúgy is vészhelyzet állt be a rendszerbe. – pillantottam fel rá, de a bennem lévő whiskey mennyiségtől kicsit megszédült a fejem. Lehet tényleg abba kéne hagynom az ivást. De minek, ha úgy sem kell senkinek sem elszámolnom vele. Már nincs kinek.

- Már egy éve nincs más, csak vészhelyzet. – sóhajtott nagyot Luke, ami hatására a szőke fürtjei meglibbentek a homlokánál.

- Most tényleg az van. – s próbáltam kerülni a pillantását, így elnéztem a válla felett.

A szórakozóhely tele volt ismeretlen emberekkel, akik rengetegen voltak. Sokan a pultnál támaszkodtak, voltak, akik táncoltak valami tüc-tüc zenére, mások pedig elfoglaltan bújtak meg a sötétben a barátjuk vagy a barátnőjük társaságában. Igazi lebujban voltunk. Az eredeti tervünk az volt, hogy egy kis elő bulit csapunk Andy tiszteletére, csak mi, a szűk baráti kör. Így legalább Andy tényleg azokkal ünnepelhetett, akikkel jóban van és szeret, nem kell majdnem száz félig idegen embernek hálálkodnia, mint ahogy a szombati bulin tenni fogja, akiket Cassie hívott meg. S öröm az ürömben, hogy így én is olthattam a bennem dúló dühöt és fájdalmat, amit az okozott, hogy láttam az én embernagyságnyi drogom lánykérését.

- Ashleyről van szó? – kérdezte Luke, mire én legyintve horkantottam egyet.

- Szóval nem Ashley. Bár csodálkoznék, ha miatta így ki lennél akadva. – nevetett fel halkan Luke. Örülök, hogy jól szórakozik az én nyomoromon. Luke egyszerre csak felém kapta a fejét, de olyan gyorsan, hogy még a szervezetemben lévő alkohol nélkül is megszédültem volna. Szemében az isteni megvilágosodás csillogott. – Deli?