I Don't Care! (Loki Fanfic)

13.Fejezet

Mi után elváltak ajkaik a másikétól, a lány kérdőn mered Loki-ra de zafírkék íriszében ott bujkált a pajkosság. A fiú még mindig védelmezően ölelte, ami ha jobban belegondolt egyáltalán nem volt furcsa vagy oda nem illő. Sőt, Cassy úgy érezte, hogy amíg a herceg karjai körül ölelik, nem eshet bántódása.

- Bocs, de nem tudtam tovább várni. – mondta a fiú és kisimított egy fekete tincset a hercegnő arcából. – Túl régóta vártam már erre a pillanatra.

- Pontosan mióta is? – kérdezte elmosolyodva Cassy.

- Nem tudom. – nevetett a herceg. – Nagyjából három éve azt hiszem.

- És most hogy végre teljesült.... – nézett pajkosan a lány. – mit gondolsz, megérte?

Loki csak megbabonázva meredt a kék szemekbe.

- Nem tudom... - suttogta és nem tudta megállni, hogy ne simítsa meg lágyan Cassy arcát. – nem tudom, hogy ezek után mi fog történni vagy mi legyen... De egyet jegyezz meg Cass! Bármi is történik én, soha nem hagylak magadra! Mindig itt leszek neked! Még ha úgy érzed is, hogy egyedül vagy... én mindig támogatni foglak téged!

- Ígéred?

- Megígérem, hercegnőm.

A lány mosolya még szélesebb lett és fejét Loki vállára hajtva élvezte a fiú erős karjainak ölelését.

A hold fénye alig világította meg a palotát. Éjszaka volt. Mindenki aludt már a birodalomban nyugalom honolt. Az arany folyosókon halk léptek hallatszottak. Az alak céltudatosan járta a kastélyt. Bár sietett még így is szinte némán lépkedett akár egy macska. Aztán úgy tűnt elérkezett úticéljához mert az egyik ajtó előtt megállt. Kezét a kilincsre helyezte és óvatosan benyitott. A szobát lágyan világította meg a hold és csillagok fénye. A szoba közepén lévő ágyban egy lány feküdt. A hercegnő, is mint a többi ember már az igazak álmát aludta. Éjfekete haja rakoncátlanul omlott a vállára és párnájára. Pár tincs előre törekedve az arcába hullott. A lilástakaró alól kilátszott fehér hálóruhájának pántja. Szép arcán most nem látszott más csak a nyugalom. Gyönyörű látvány volt.

Az alak lassan oda ment a békésen szuszogó lányhoz, ügyelve rá nehogy véletlenül felébressze. Óvatosan leült a hercegnő ágyának szélére. Gyönyörködve nézte pár percig majd lassan közelebb hajolt hozzá.

- Cass, ébredj! – suttogta az alvó fülébe.

A lány hirtelen kinyitotta szemét és ijedten felült. Sikítani akart, de egy kéz befogta a száját.

- Loki? – nézett értetlenül a hercegnő, amikor végre sikerült lehámoznia a fiú kezét szájáról. – Te meg mit keresel itt?

- Mutatok valamit! – mondta a herceg. – Gyere!

- Nem ér rá holnap? – ásított Cassy.

- Nem.

A lány fáradtan kimászott ágyából majd felhúzta csizmáját és magára kanyarította fekete köpenyét.

- Egyáltalán hova megyünk? – kérdezte a hercegnő miközben végig sétáltak az arany folyosókon.

- Majd meglátod! – suttogta Loki és ezzel lezártnak is tekintette a beszélgetést.

Az istállókhoz leérve felnyergelték paripáikat és neki vágtak az éjszakának.

- Legalább azt mond, meg hogy mit akarsz mutatni!

- Elég türelmetlen vagy ma.

- Persze hogy türelmetlen vagyok! – háborodott fel a lány. – Te is az lennél, ha az éjszaka közepén felébresztenélek azzal, hogy mutatni akarok valamit!

- Jól van, na, Méregzsák! – nevetett Loki. – Amúgy megérkeztünk.

Leszálltak, a lovakról és miután kikötötték őket egy közeli fához, Cassy jobban szemügyre vette a helyet. Bár sötét volt mégis sikerült felmérnie, hogy egy várromféleség előtt állhatnak. De nem volt sok ideje nézelődni mivel a fiú elindult az épület felé ő pedig nem igazán szándékozott lemaradni, hogy aztán a sötétben eltévedjen. Loki végig vezette a rom folyosóin, amik bár megviseltek voltak, szerencsére nem tűnt úgy hogy bármelyik pillanatban a fejükre akarnának szakadni. Aztán a herceg hirtelen megállt. Egy íves ablak szerűség előtt voltak. Régen még lehet, hogy jó célt szolgált ablak, ám az évek során ez is inkább egy ajtóra hasonlított, amit eltorlaszoltak pár nagyobb kővel.

A lány a fiú mellé állt. Ami viszont a szeme elé tárult, arra igazán nem számított.

- Ez.... – kezdte, de nem találta a szavakat.

- Gyönyörű, nem de? – nevetett Loki és hátulról át ölelte a hercegnőt. – Ebből az erődből belátni az egész erdőt és a kastélyt. Igazán szemet gyönyörködtető látvány főleg napfelkeltekor.

Cassy csak megbabonázva nézte a tájat. A hold fénye bevilágította a palotát így a fény visszaverődött szétszóródva a messzeségbe.

Aztán a fiú mellé lépett és leült az egyik kőre. A hercegnő követte példáját és felnézett az égre. Ezernyi csillag nézett vissza rá.

- Tudod, azt mondják, hogy a kilenc világon túl is rengeteg Univerzum és bolygó van. – suttogta Loki miközben ő is az eget nézte.

- Szerinted milyenek lehetnek? – kérdezte mosolyogva lány.

- Azt nem tudom, de egyszer majd együtt felfedezzük őket és akkor kiderül. – mondta a fiú. Cassy nevetve egy puszit nyomott a herceg arcára majd fejét Loki vállára hajtva gyönyörködött tovább az égboltban.

Lassan elérkezett a hajnal. A nap első sugarai pedig utat törtek a hegyek között.