I Don't Care! (Loki Fanfic)

7.Fejezet

A napnyugta utolsó sugarai világították meg a kastély, amikor a két bajkeverő visszaért. Odin a kapuban állt. Arcán nem volt sem harag, sem rosszallás, inkább csak a beletörődés. Eleinte mindenki vissza akarta fogni a két fiatalt. A hercegnőt különösen, de mivel a két barát szinte elválaszthatatlan volt, inkább letettek az ötletről és elfogadták.

A lovászok egyből az érkezők elé siettek. A kantárért nyúltak, hogy bevezessék és leszerszámozzák a jószágokat. De Loki-val ellentétben, Cassy nem fogadta el a segítséget. Miután leszállt lováról, nemet intett a szolgáknak és elindult az istálló felé.

A fiú csak mosolyogva ingatta a fejét. A lánynak már szinte mániája volt, hogy ő gondoskodjon a lováról. Nem igazán szerette, ha a lovászok csinálták meg helyette. Csak akkor hagyta nekik, ha sietnie kellet valahova, amúgy mindig ő nyergelte le fekete kancáját.

Loki az apja felé nézett, mintha engedélyt kérne tőle, hogy a lány után mehessen. Odin szem forgatva sóhajtott, majd lassan bólintott.

- De gyertek be vacsorázni, ha végeztetek! - mondta a király és bement.

A herceg vigyorogva megfordult és társa után eredt.

A lány az egyik bokszban volt. Lova mellett állt és éppen lekefélte.

- Ma is jót lovagoltunk, igaz Gin? - mosolygott és végig simított lova nyakán.

A ló felemelte a fejét és kedvesen gazdájához nyomta. Cassy csak nevetett. Aztán eszébe jutott az a nap, amikor megkapta Ginever-t. Nyolc éves volt. Pontosabban pont akkor volt a nyolcadik születésnapja. Odintól kapta a lovát. A király azt mondta neki, hogy ez az állat olyan, mint ő; kedves és barátságos, de sohasem lehet tudni, hogy mikor rúg meg. Akkor még nem tudta, de tényleg igaza volt Odin-nak. Nagyon jó párost alkottak a lovával. Majdnem olyan jót, mint Loki-val.

- Min törőd ennyire a fejed? - kérdezte meg az emlegetett szamár.

- Csak elgondolkodtam. - válaszolta a lány és már vissza is fordult lovához.

- Azt látom. - nevetett Loki. - De min?

- Nem hiszem, hogy rád tartoznának a gondolataim. - mondta Cassy még csak meg sem fordulva. - De ha annyira tudni akarod, akkor Ginever-ről.

- Na, ne mond! - incselkedett a fiú. - Tudom, hogy minden gondolatod körülöttem forog!

- Ha ennyire tudod - fordult végre szembe vele Cassy. - akkor mégis miért kérdezed meg?

- Mert tőled akarom hallani! - suttogta Loki és egyre közelebb hajolt a lányhoz. Az viszont csak mosolyogva ellépett előle, így a fiú elvesztette egyensúlyát és beleesett a szalmába. Durcás fejjel ült fel, miközben Cassy hasát fogta a nevetéstől.

- Ez nem vicces! - állt fel a herceg és porolta le magát.

- Pedig nagyon is az! - nevetett még mindig a lány. - Láttad volna az arcodat!

Ginever csak érdeklődve nézte a két fiatalt.

- Egyszer elvihetnénk őket úsztatni! - jutott eszébe Cassy-nek, ahogy a lovát nézte. - Biztos jó buli lenne.

- Oké, én benne vagyok. - vonta meg a vállát Loki. - Mondjuk holnap?

- Jó! - mosolygott a lány és megveregette a fekete állat nyakát. - Csak valahogyan ki is kéne szöknünk.

- Majd megoldjuk valahogyan. - mondta a fiú. - Max majd improvizálunk, mint ma.

Miután Cassy lecsutakolta lovát, visszamentek a kastélyba. Bementek az étkezőbe és leültek. Rajtuk kívül, már mindenki evett. Becsatlakoztak ők is. A lány maga elé vett egy kisebb csirkecombot és enni kezdett. Loki az egyik salátával szemezett, aztán úgy nézett ki, hogy döntött, mivel a tál felé nyúlt.

Az étkezés alapjába véve csöndben telt, páran beszélgettek csak. Cassy viszont hirtelen megszólalt, meg szakítva a csöndet.

- Felség, tudom, hogy úgy gondolja, hogy nekem nem kell vívást tanulnom és ezt a heti egy órát is csak vonakodva engedte meg, de..... - kezdte a lány. - én tényleg szeretnék megtanulni, rendesen küzdeni! És biztosítom, hogy nem fog csalódni bennem! Mindent kihozok majd magamból, csak kérem! Oktassanak engem is rendszeresen! Ne kivételezzenek velem! Ne bánjanak velem úgy, mint egy hercegnővel!

A király összevonta a szemöldökét, és némán gondolkodott.

- Legyen hát! - szólalt meg hirtelen. - Innentől heti három órában fognak neked kardforgatást oktatni. Ugyan úgy, mint a fiaimnak.

- K-köszönöm! - hebegte Cassy. Szinte el sem hitte.

- De van egy feltételem! - mondta Odin. - Elvárom, hogy ahogy mondtad is, mindent kihozol magadból, és hogy ha lehet, te légy a legjobb harcos Asgardban! Tudom, hogy képes vagy rá, mivel te sohasem adod fel, ahogy ezt a vívás iránti vágyad is bizonyítja! Ha tényleg ennyire harcolni akarsz, hát tessék! Küzdj! Legyél te a legjobb!

- Megteszek mindent, amit tudok! - mosolygott a lány.

- Annyi pont elég hozzá! - mosolyodott el Odin is.

Cassy a vacsora további részében csöndben volt. Még mindig nem hitte el, hogy tényleg sikerült meggyőznie a királyt.

- Ömm...Felség? - jutott eszébe valami a lánynak. - Mikor kezdem?

- Mondjuk holnap? - kérdezte a király.

- Tökéletes! - vigyorgott Cassy. Holnap harcol! És győzni fog!