I Don't Care! (Loki Fanfic)

41.Fejezet

Cassy, bármennyire is élvezte a pillanatot, óvatosan eltolta magától a férfit. Zavartan kerülte a smaragd szemek pillantását.

- És...pontosan meddig aludtam? – próbálta megtörni a kínos csendet.

- Nagyjából egy hétig. – túrt idegesen Loki fekete tincsei közé. – Az se volt biztos, hogy felébredsz.

A lány értetlenül nézett a hercegre, ezért az sóhajtva valamiféle varázslatot idézett meg.

- Ha ebbe belenézel, láthatod, hogy mi történt. – mondta a férfi, és a hercegnő kezébe adta a mágikus felhőt.

Cassy belehajtotta fejét tenyerébe, és érezte, hogy a varázslat bizsergeti a bőrét. Aztán lassan egy kép villant a szeme elé. Változatlanul az ispotályban voltak, de most egyáltalán nem volt csöndes és nyugodt a hely. Mindenki ordibált, szaladgált.

- Mégis mi történt vele? – hallotta meg Thor hangját.

Odakapta a fejét, és látta, ahogy a férfi kétségbeesetten fut az egyik ágyhoz.

- N-nem tudom... - nézett bátyjára a sokkolt Loki. – Valami megvágta...súlyos a sebe.

- De...ugye fel fog épülni? – Thor hangja minden rezzenéséből érezhető volt, hogy mennyire aggódik.

A feketehajú herceg csak lehajtotta a fejét és az ágyon fekvő testre nézett.

- Remélem....

- Reménykedés...ennyi nem elég! – csattant fel Thor, és megragadta testvére gallérját. – A te feladatod volt vigyázni rá! Elbuktál ebben is?!

- Mi az, hogy ebben is? – emelte fel Loki is a hangját. – Esélyem sem volt bármiben jól teljesíteni melletted! Mindig te voltál a jó gyerek, nekem csak a csíntevő szerep jutott!

A két herceg már majdnem összeverekedett, de az ápolóknak sikerült szétválasztaniuk őket.

Cassy még látta, hogy Thort kikísérik a harcosai, Loki pedig rendíthetetlenül ül az ágya szélénél, aztán a mágia megtört, és visszatért a jelenbe.

Döbbenten nézett fel a smaragdszemű hercegre.

- Ez mégis mi volt? – villant meg idegesen a szeme.

- Hogy érted? – kérdezte értetlenül a herceg és lágyan megsimította a lány arcát.

A lány elhúzódott, és mérgesen pillantott a férfire.

- Nem Thor tehet róla, hogy rosszul viselkedsz! Ne kend rá!

- Ugyan Cass, mindig ő volt a középpontban, ezt te is tudod! – nevetett fel cinikusan Loki. – Vagy talán nem emlékszel?

- Teljesen mindegy hogy mire emlékszem és mire nem! Az már a múlt! – emelte fel dühösen a hangját a hercegnő. – Thor megváltozott, és neked is fel kéne végre nőnöd!

- Nekem úgy tűnik, hogy a komolytalan pasikat bírod! – duruzsolta a lány fülébe, mire az idegesen felpattant az ágyról.

- Mégis hová mész? – kiabál a távolodó lány után Loki.

- Nem vagy a gardedámom, nem kötelességem elmondani. – mondta Cassy vissza se fordulva és eltűnt az ajtó mögött.

A herceg sóhajtva utána indult.

A lány mérgesen szántotta végig a folyosókat. Hirtelen valamibe, vagy inkább valakibe ütközött. Pontosan tudta ki az, nem kellett felnéznie hozzá. Idegesen ki akarta kerülni az alakot, ám az nem hagyta ennyiben a dolgot.

- Valamiért haragszol? – húzta értetlenül magához Thor a hercegnőt.

Cassy már épp válaszolni akart, amikor valaki megelőzte.

- Á szóval már futsz is vigasztalásra a vőlegényedhez? – Loki hangja szinte csöpögött a gúnytól.

- Te bántottad meg? – tett egy fenyegető lépést a szőke herceg a másik felé.

- Ennyire félted? – nevetett lenézően a smaragdszemű. - Ez már tényleg beteges!

- Igazán? – kérdezte acsarkodva Thor.

A hercegnő tekintetét kapkodta a két férfi között. Nem tudta mi fog történni pontosan, de nem akarta, hogy a testvérek összeverekedjenek.

- Álljatok le! – próbálta őket nyugtatni, hasztalanul.

A hercegek egyre dühösebbek lettek, és kiabálva mentek egymás felé.

- Thor, Loki! – Cassy egyre ijedtebb lett. – Nyugi már, nem kell. hogy vérre menjen!

A két férfi, mintha megsüketültek volna, kivont kardokkal egymásnak ugrottak. A lány végső ötletként közéjük surrant, és az utolsó pillanatban hatalmas lila energia felhő lökte el a két testvért. A hercegnő erőtlenül a földre borult, és kezét fájdalmasan a karjához kapta. Az egyik penge sikeresen megkarcolta, ráadásul a mágia is rendesen legyengítette. Érezte, hogy a világ forogni kezd körülötte, és már csak homályosan látta a hercegek alakját. Hirtelen elvesztette az egyensúlyát és összeesett. Ám a hideg kemény kő helyett valami más fogadta. Egy erős kar. Hallotta, hogy a személy a nevén szólítja és próbálja élesztgetni, ám ekkora már minden elsötétedett. Újra, szinte jó barátként üdvözölte a végtelennek tűnő álmokat, emlékképeket.

Loki kétségbeesetten magához ölelte a lány ájult testét, és meg sem várva Thor-t, futott vele az ispotályba. Tudta, hogy valószínűleg újra pár álmatlan és végig virrasztott éjszaka vár rá a lány ágya mellett.