I Don't Care! (Loki Fanfic)

17.Fejezet

Elérkezett a hétvége. Mindenki készülődött, hogy tökéletes legyen a hercegnő ünnepi vacsorája. A személyzet, miután kitakarították az egész kastélyt, a lány anyjának, Alfheim királynőjének érkezését várták.

A konyhában hatalmas volt a felfordulás. Az emberek össze-vissza, szaladgáltak, mindenki kereste a helyét. A szakács kiabálva próbálta fenttartani a rendet, kevés sikerrel. Mindenki túl akarta ordítani a másikat, ezzel pedig csak annyit értek el, hogy semmit nem lehetett normálisan hallani, nem beszélve a rotyogó edények zajáról.

Loki óvatosan sétálgatott az emberek között. Feltűnésmentesen odanyúlt egy süteményes tányérért majd, szerzeményével együtt kisurrant az ajtón és az emelet felé vette az irányt.

Az ismerős ajtó elé érve megtorpant. Halkan benyitott és szétnézett a szobában.

A lány a fésülködő asztalánál ült. Fekete haját fonta éppen össze arcára pedig kiült, hogy mennyire koncentrál: szemöldökét összeráncolta és finoman alsó ajkába harapott.

A fiú mosolyogva nézte egy ideig aztán halkan odasomfordált a hercegnő mellé. A kék szeműt túlságosan lekötötte a készülődés, így nem vette észre látogatóját.

- Szervusz Cass! – suttogta a lány fülébe vigyorogva Loki.

- Loki! – ugrott fel a székről ijedtében Cassy – Megijesztettél!

- Készülődsz? – hagyta figyelmen kívül a fiú a hercegnő durcás arckifejezését, ám magában jót szórakozott rajta. Hihetetlenül aranyosnak tartotta azt, amikor a lány megsértődött dolgokon. Ahogy morcosan összefonta maga előtt karjait, összevonta szemöldökét és lebiggyesztette alsó ajkát. Egyszerűen ellenállhatatlan volt.

- Igen, és neked is ezt kéne tenned! – mondta Cassy miközben a tükörben nézegette magát. – Hogy nézek ki?

- Tökéletes vagy! – mosolygott a fiú miközben közelebb vonta magához a lányt.

- Biztos?

- Teljesen biztosan állíthatom, hogy nekem te vagy a tökéletes hercegnő! – lehelt lágy csókot Loki a lány szájára. – Kívül belül egyaránt! Egyetlen virágszálam!

- Nagyon romantikus kedvedben vagy, úgy látom! – nevetett a hercegnő miközben kedvesen eltolta magától az újabb csókra váró herceget. – Most viszont mennünk kell!

A fiú csak csalódottan nézte, ahogy Cassy még elvégezte az utolsó simításokat, majd követte a lányt, aki kilépve az ajtón vette célba a lépcsősort.

Leérve az arany csarnokba egyből négy cselédlány futott oda hozzájuk. Körbeállták a hercegnőt és egy rövid felmérés után végre elengedték. A két bajkeverő fellélegezve sétált tovább. Nem akartak különösebben feltűnést kelteni, így csak megálltak egy közeli oszlop mellett. Halkan beszélgettek és belevegyültek a tömegbe.

Hirtelen viszont kiszúrta őket valaki. Az égkék szempár rosszallóan megvillant, majd tulajdonosa megindult feléjük. A lány egyből felismerte a közeledő alakot. Az illetőnek ugyan is szőke - Cassy szerint oroszlán sörényre hasonlító – haja volt. Ruhája pontos mása volt Loki-énak csak éppen vörösben: Ing és bőrnadrág, csizmával.

- Hát ti meg mit terveztek? – kérdezte az odaérő Thor.

A két csínytevő kérdőn összenézet.

- Ezt meg hogy érted?

- Nagyon jól tudjátok hogyan! – ráncolta a szemöldökét a szőke. – Túlságosan is kerülitek a csínyeket ma! Még semmi rosszat nem csináltatok! Hadd haljam, mit terveztek?

- Hallod Loki? – kérdezte nevetését visszafojtva a hercegnő. – Már az is baj, ha túl jók vagyunk!

- Hát ez igazán igazságtalan, nem gondolod Cass? – vigyorodott el a herceg.

A szőke fiú megzavarodva kapkodta fejét a két bajkeverő között.

- Én......akkor ezek szerint....nem terveztetek semmit? – kérdezte elbizonytalanodva.

- Nem kell félned testvér! – veregette meg Thor hátát Loki.

- Nem szándékoztunk semmi rosszat tenni. – erősítette meg a lány is. – Eddig...

A szőke herceg ijedten nézett a hercegnőre.

- Nyugi! Csak vicceltem! – tört ki a nevetés Cassy-ből.

Thor egy kicsit megnyugodott, bár még akkor is bizonytalanul méregette a párost, amikor apja mellé állt.

Frigga kedves mosollyal sétált oda a röhögőgörccsel küszködő bajkeverőkhöz. Azok, ahogy észrevették a nő jelenlétét elcsendesedtek.

- Drágám! – szólt a királynő a hercegnőhöz. – Igazán gyönyörű vagy ma! Igazi királylány!

- Köszönöm a dicséretet Frigga! – mosolygott a lány és hagyta, hogy a nő gyengéden kisimítson egy tincset az arcából.

- Én csak az igazságot mondom, kedvesem! – búgta kedves hangon az anyuka aztán fiához fordult. - Vigyázz erre a szépségre fiam! Mert nincs még egy ilyen lány!

- Tudom anyám. – mosolyodott el az ifjú herceg és a hercegnő zafír kék szemeibe nézett. – Meg becsülöm, ígérem!

Hirtelen nyerítés harsant. Megérkezett a királynő. Most hogy a vendég is megjött elkezdődhetett az ünneplés.