I Don't Care! (Loki Fanfic)

27.Fejezet

A herceg és hercegnő, kéz a kézben sétáltak be a táncparkett közepére. A tömeg utat engedett nekik, és a zene is hirtelen elhalkult. Ahogy megálltak, Loki kicsit meghajolt a lány előtt, és lágyan kezet csókolt neki. Cassy csak tekintetét mélyen a férfi smaragdzöld íriszeibe fúrta, és semmi áron meg nem szakította a kialakult szemkontaktust. Loki aztán felegyenesedett és ezzel egy időben újra felcsendült a zene. De ez a melódia nem csak egy szimpla keringő dala volt. Nem, inkább a Tangóra hasonlított, a szenvedély csak úgy áradt szét a levegőben. A tömeg nagy része levonult hát a parkettről, és inkább az elbűvölő párt figyelték.

A herceg és hercegnő ugyanis nagyszerű párost alkottak. Lépéseik teljesen összhangban voltak, és nem egyszer fűszerezték meg az amúgy is gyönyörű táncukat, kiforgatásokkal, vagy káprázatos, már-már nyaktörőnek bizonyuló emelésekkel. Az egész olyan tökéletes volt, mintha a két fiatal lelke összekapcsolódott volna és most egy lényként élnének. Lehet ez tényleg így volt, ezt senki nem tudja, de az egykori bajkeverők is érezték, hogy ami most történik velük, arra egyáltalán nem illik a megszokott jelző.

Aztán a zene lassan újra elhalkult, és ez jelezte a tánc végét.

- Köszönöm a táncot, uram. – hajolt meg búcsúzóul a lány, és már indult volna, ám a herceg elkapta egyik karját.

- Máris itt hagynál, Cass? – kérdezte kaján vigyorral a férfi és lágyan visszahúzta magához a hercegnőt. – Túl udvarias vagy mostanában!

- Csak azt teszem, amit elvárnak tőlem. – mondta a lány, de kerülte a herceg pillantását. – Volt rá négy évem, hogy hozzá szokjak ezekhez az új szabályokhoz. És te, Loki? Mondd még mindig az a bajkeverő vagy, akit évekkel ezelőtt megismertem?

- Derítsd ki! – húzta sokat mondó mosolyra ajkait a férfi.

- Majd talán máskor. – szólt Cassy, és finoman, de mégis magabiztosan eltolta magától a herceget. – Most pedig, engedelmével, uram.

Azzal egy utolsó bólintás után otthagyta Loki-t a táncparketten.

A bál többi része viszonylag jól telt. Mindenki élvezte a varázslatos este nyújtotta lehetőségeket. Valaki végig táncolta az egész éjszakát, voltak, akik csak visszahúzódva beszélgettek, mások pedig már hamar eltették magukat holnapra. Ám aki megvárta az éjfélt, az nem bánta meg. Ugyanis pontban, amikor az óra megkondult, a király megszólalt. Zengő hangja betöltötte az egész termet, és mindenki egyből elcsendesedett.

- Mint tudjátok, a mai este elsősorban, vendégeink tiszteletére lett megrendezve. – Odin itt ránézett Alfheim királynőjére, és Cassy-re. – Viszont van egy másik meglepetés is. Egy olyan ünnepély, ami biztosan megváltoztatja Asgard jövőjét.

Néma csönd honolt a teremben. Mindenki érdeklődve nézett az uralkodóra, páran összesúgva várták a fejleményeket.

- Mint tudjátok, elsőszülött fiam, Thor fogja átvenni helyemet a trónon – a király kezét kinyújtva, magához intette az említettet. – és hát mihez kezdene egy király királynő nélkül? Semmihez. Ezért, hogy ezzel együtt teljesítsük Alfheim birodalmával kötött egyességünket, én és Alfheim királyi párja abban egyeztünk meg, hogy egyesítjük birodalmainkat, nem mással, mint házasággal!

Egy ideig csönd volt a teremben, majd a tömeg elkezdett éljenezni. Eközben Thor lassan oda sétált Cassy-hez és letérdelve a hercegnő előtt, egy gyűrűsdobozt nyitott ki. A lány lélegzetét visszafojtva nézett hol az ékszerre, hol pedig az előtte térdelő férfira. Nem tudta mit tegyen. Képzeletében olyan könnyűnek tűnt betartania ígéretét, ám a valóságban egyáltalán nem volt az.

- Cassyde kisasszony, - hallotta aztán meg maga elől Thor hangját. – Kérem, lenne az én gyönyörű királynőm?

A lány csak tehetetlenül meredt a férfira. Meg kell tennie. Már nyitotta volna a száját, ám nem jött ki egy hang sem a torkán. Egyszerűen képtelen volt megszólalni. Érezte, ahogy szája kiszárad, és gyomra összeszorul a feszültségtől.

Képes vagy rá! Meg tudod tenni! – mondogatta magának. Aztán hirtelen felindulásból anyjára nézett. A nő csak visszameredt rá. Tekintete annyit üzent: Tartsd be a szavad! Ennyi, ez volt az utolsó lökés a hercegnőnek.

- I-igen. – suttogta alig hallhatóan.

- Tessék? – kérdezte a még mindig előtte térdelő Thor.

- Igen! – kiáltotta a lány, és szemét szorosan lecsukta. Nem hitte el, hogy tényleg ezt tette.

A szőke férfi boldogan emelkedett fel, és húzta fel választotta ujjára az eljegyzési gyűrűt. Erre aztán Cassy nagy nehezen erőt vett magán, és végig pásztázta a tömeget. Tekintete megállapodott Loki-n. A férfi őt bámulta. Smaragd íriszeiben most egy cseppnyi nyoma sem volt a pajkosságnak, vagy vidámságnak. A herceg tekintetéből sütött a bánat, a ki nem mondott fájdalom, a csalódottság és még valami, a düh. Az eddig nyugodt szemei, most szinte lángoltak. Ahogy pedig a lányra nézett, nos, szinte felgyújtotta csak egy pillantásával. A zafír íriszekbe késként fúródtak a smaragdok.

- Kedvesem, - Thor lágyan megragadta a hercegnő vállait. – az apám valami eljegyzési csókról hadovál.

- Nem hadoválok édes fiam, egyszerűen, ez a hagyomány! – háborgott Odin. – A friss jegyeseknek meg kell csókolniuk egymást az eljegyzésükön!

- De apám, Cassyde nem biztos, hogy... - kezdte volna Thor, ám a lány kiszabadult karjai közül, és az időközben távozó Loki után indult.