I Don't Care! (Loki Fanfic)

16.Fejezet

- Na, nem félsz? – nézett hátra mosolyogva Loki.

A lány őrülten kapaszkodott a hozzá eső legközelebbi sziklába. Remegve bámult le a mélybe. A gyomra émelygett, ő rajta pedig egyre jobban úrrá lett az érzés: minél előbb biztonságos talajt akar tudni a lába alatt!

Mind ezek ellenére nyugodt mosolyt erőltetett arcára és elszakítva tekintetét a szakadéktól, a fiúra nézett.

- Félni? – nyelt egyet és érezte, hogy megremeg a hangja. – Dehogy!

A herceg csak vigyorogva ingatta a fejét és tovább mászott. Cassy idegesen próbált utána menni. Utálta ezért! A fiú tudta, hogy nem szereti a magas helyeket! Erre elviszi hegyet mászni!

A hercegnő fújtatva szidta magában a csínytevő herceget, aki meg se próbálta leplezni, hogy mennyire szórakoztatja a feldúlt lány látványa. Persze most jót szórakozik rajtam, de ha meg bedurvulok, akkor már behúzza fülét farkát és iszkol előlem olyan ártatlan fejjel, mint egy ma született bárány!

- Mennyi van még hátra? – kérdezte leplezetlenül szorongó hangon a hercegnő.

- Nyugi Cass! – mosolygott rá bíztatóan Loki. – Már nincs sok hátra! Kitartás hercegnőm!

- Remélem is... - monda alig halhatóan, inkább csak magának Cassy.

Tekintete akaratlanul is lesiklott. Zafír kék íriszei bizonytalanul pásztázták a szakadékot. Ahogy lépett apró kis kavics darabok szakadtak le a sziklákból és a mélybe hulltak. A lány nagyot nyelve próbált erőt venni magán és másfelé nézni. Ám a mély mintha vonzotta volna a tekintetét. Egyszerűen nem bírta elszakítani figyelmét tőle. Ezzel viszont csak annyit ért el, hogy egyre rosszabbul érezte magát. Már szédült is és a félelem lassan úrrá lett elméjén. Nem látott maga előtt mást csak hogy zuhan. Egyedül. Segítségért akar kiálltani! Sikítani! De egy hang sem jön ki a torkán. Nem tud semmit sem tenni. Már gondolkodni sem képes! Csak egy dolog jár a fejében. Innen nem szabadulhat! Innen nem törhet ki! Csak zuhan, zuhan és zuhan. A végtelenségik.

A lány sikítva próbált kapaszkodni az egyik sziklába, ám megcsúszott. Elvesztve egyensúlyát hátra hanyatlott a mélység felé. Szemét rémülten behunyva tehetetlenül hagyta, hogy a Gravitáció törvénye érvényesüljön.

Ám hirtelen két erős kar fonódott köré és védelmezően húzták vissza. A hercegnő törékeny alakja lágyan a kidolgozott mellkasnak simult. A herceg óvatos, ám erős ölelésben tartotta a remegő Cassy-t.

- Shhh.... – nyugtatta a már-már zokogó lányt. – Nyugodj meg!

Ám a hercegnő zihálása egyre csak erősödött.

- Jól van, nyugi! – kezdte el a fiú lassan simogatni a fekete hajzuhatagot. – Vigyázok rád!

- Én.... – szólalt meg halkan a lány ám megremegett a hangja. – Egyedül voltam.......azt láttam, hogy egyedül zuhanok.....nélküled....tehetetlenül... annyira rémisztő volt!

- Elhiszem. – bólogatott megértően Loki. – De most már nem kell félned! Itt vagyok!

A hercegnő csak bólogatva még közelebb bújt hercegéhez. A fiú mosolyogva konstatálta ezt, majd egykézzel biztonságosan magához ölelte a szépséget és nagy nehezen felkapaszkodott a még hátra lévő sziklákon.

Amikor felértek, a fiú óvatosan leült Cassy-vel a karjaiban.

- Na, megnyugodtál kicsit? – nyomott egy puszit a lány homlokára.

Egy alig látható bólintás szolgált csak válaszul Loki-nak.

- Jól van! – mosolyodott el a herceg és kedvesen megborzolta a hercegnő haját. – Akkor azt javaslom, hogy nézz körül kicsit! Hidd, el megéri!

Cassy megfogadva a tanácsot körbe kémlelt. És egyáltalán nem bánta meg! A kilátás egyszerűen fenséges volt! A lány elvarázsolva figyelte a lenyűgöző tájat.

Egész Asgard-ot belátták. A palota aranycsillogása mellett, a hatalmas erdő, a gyönyörű vízesés, minden olyan tökéletes összhangban volt!

Hirtelen megrezzent az egyik közelükben lévő bokor. Loki kezét lassan a kardjára vezette miközben idegesen kémlelte a sűrű aljnövényzetet. A hercegnő még mindig a fiú ölében kuporgott. Tehetetlenül várta, hogy a vad rájuk támadjon.

Ám a cserjék közül nem ellenség lépett elő. Egy gyönyörű szarvas nézett szembe velük. Elegánsan felszegte fejét, amit gyönyörű, minden felé ágazó agancs díszített. Mogyoró barna szemében kíváncsiság és egy kicsi bizalmatlanság csillogott.

A két bajkeverő lélegzet visszafojtva figyelték az állatot. Nem akarták elijeszteni, így mozdulni sem mertek.

A szarvas viszont úgy tűnt megunta a szemezést, mivel átugorva a bokrokat arrébb futott legelni.

- Hát ez..... – kezdte a lány. – egyszerűen gyönyörű volt!

- Pont, mint te! – bókolt Loki és vigyorát elfojtva nézett a vörös arcú hercegnőre.

Cassy csak pirulva elfordította a fejét és a tájat kezdte el kémlelni.

- Tényleg szép a kilátás. – mondta tekintetét le se véve az erdőről.

- Na, látod! – mosolygott a fiú. – Már csak ezért is érdemes volt feljönni. És gondolj csak bele! Legyőzted a félelmedet!

- Az hogy felhoztál a karjaidban nem jelenti azt, hogy nem félek! – sóhajtott Cassy és még jobban belesimult a herceg ölelésébe.

Loki lágyan játszani kezdett a lány fekete tincsivel. Aztán hirtelen halk szuszogást hallott és ezzel egy időben hercegnője feje nehezedett karjára. Elaludt.