I Don't Care! (Loki Fanfic)

30.Fejezet

  Sziasztok! Mindjárt itt a Karácsony! Mindenkinek előre is boldog és békés ünnepeket kívánok! Most viszont, végre itt van az új rész! Sajnálom a múltheti bakimat, a részek terén, ha még nem láttátok, olvassátok el a 28.Fejezetet is, úgy kicsit érthetőbb a sztori! Na de nem is húzom az időtöket! Jó olvasást kívánok!  

- Kisasszony! – hallott meg egy hangot maga mellől Cassy.

A lány lassan felnézett. Agatha, a tünde állt előtte, akit anyja mellé rendelt, kíséret gyanánt. A hercegnő ugyan nem igazán értette, hogy minek mellé gardedám, ám ennek ellenére nem volt annyira ellenére a dolog. A szőke lánnyal az Alfheim-ben töltött évei alatt jól összebarátkozott, bár Agatha, akár mennyiszer is kérte, nem szokott le a kisasszony vagy felség megszólításról. Cassy tehát kénytelen volt beletörődni abba, hogy legjobb és talán egyetlen barátnője magázza.

- Agatha már százszor elmondtam, hogy hívj csak Cassy-nek. – sóhajtott a hercegnő, ám tudta, minden erőlködése hiábavaló. De azért próbálkozni lehet.

- Tudom felség, de az illetlenség lenne önnel szemben. – nevetett a lány. Csilingelő hangja, aranyszőke haja, és ragyogó szürke szeme valahogy együtt olyan angyalivá, aranyossá változtatták. Ezen Cassy elmosolyodott.

- Jól van, jól van, tudom. – rázta meg lemondóan fejét a lány. – Egyébként mit akartál mondani?

- Ó. – tette ujját rózsaszín ajkaihoz az elf. – Csak annyit szerettem volna tudatni önnel, hogy a királynő üzeni; ma elmarad az Etika tanórájuk, mivel elintéznivaló ügye akadt, így visszamegy Alfheim-be.

- Á értem. – mondta a hercegnő. – Azt nem mondta, hogy mikor jön vissza?

- Nem, felség.

- Jól van, mindegy. – csukta be Cassy, az eddig tanulmányozott könyvét. – Kérlek, tudasd anyámmal, hogy jó utat kívánok neki és, hogy várom vissza! Ha keresnének, a kertben leszek!

- Igen, kisasszony!

Azzal a tünde elszaladt, a lány pedig egyedül folytatta útját. Már éppen fordult volna be a szabadba vezető folyosóra, amikor valaki elkapta hátulról karjait. Az alak lágyan magához húzta, és átölelte a meglepődött hercegnőt. Az idegen arcát nem látta, ám Cassy-nek volt egy sejtése. Hirtelen az alak közelebb hajolt hozzá, és állát megtámasztva a lány vállán, a fülébe suttogott.

- Hova sietsz így, szerelmem? – kérdezte egy kedves, vidáman csengő hang. Borostája bökte Cassy arcát, ám a lány nem tett erre megjegyzést.

A hercegnő mosolyt erőltetett arcára és nagy nehezen kiszabadulva az erős karok közül, szembefordult Thor-ral. A herceg türkizkék szeme pajkosan csillogott.

- Csak egy kis friss levegőt akarok szívni. – mondta a lány és ki söpört arcából egy csintalan éjfekete hajtincset.

- Á egy kis reggeli testmozgás, igaz? – mosolygott édesen Thor. – Nem bánod, hercegnőm, ha én is csatlakozom hozzád?

Cassy csak angyali mosolyra húzta ajkait. A férfi mindig kedves és illedelmes volt vele. Sosem próbált tolakodóan a szívébe férkőzni, és ez tetszett a lánynak. Bár nem tudta viszonozni a herceg gyengédségét, azért megpróbált mindent kihozni magából. Hisz mégis csak ez a férfi lesz a férje.

- Persze, hogy nem! – mondta és világoskék ruhájához kapta kezeit. – Örömmel tölt el, hogy a jelenlétedben tölthetem a szabadidőmet!

- Akkor hát menjünk. – azzal a herceg megragadta menyasszonya kezét, és gyengéden kivezette a legközelebb eső árkád alatt.

Miközben némacsöndeben sétálgattak, a hercegnő elmerült gondolataiban.

Nagyjából két hónap telt el az eljegyzés óta. Ez idő alatt Cassy kezdett visszaszokni Asgard aranyfalai közé. Újra kilovagolhatott, vívhatott nyilvánosan, nem kellett többé szobája falai közt képeznie magát, sőt még Thor-t is sikerült arra rávennie, hogy csatlakozhasson harcosai közé, így pedig más birodalmakba is eljárhatott egy-egy csata erejéig. Egyszóval szabad volt. Elvileg. Gyakorlatilag pedig egy idegroncs.

Loki tiszteletben tartotta kérését, békén hagyta, és ezzel együtt kínozta is. A herceg teljeséggel figyelmen kívül hagyta a lányt, ami kölcsönös volt. Először mindenki nagyon furcsálta a dolgot. Az egykori legjobb barátok most egy szót sem szóltak egymáshoz, sőt néha még pillantásra sem méltatták a másikat. Persze ez idővel finomodott, de az elején szó szerint átnéztek egymáson. Bár mind kettejüket zavarta és fusztrálta a dolog, egyikük sem lépett. Cassy először nehezen, de beletörődött ebbe a helyzetbe. Nagyobb problémái is voltak, az, hogy a kapcsolatuk Loki-val így alakult, bár fájdalmas volt belátnia, sok mindent megkönnyített. A hercegnő reménykedett benne, hogy amint ennek az egésznek vége lesz, sikerül kivernie fejéből a zöldszemű herceget, és talán még bele is szeret Thor-ba.

Ám úgy nézett ki, Loki nem tett le róla, hogy valahogy mégis helyet foglaljon el a lány szívében. Még ha az utálat és fájdalom helye is az övé. Ugyanis a férfi az idő múlásával, elkezdett újra kommunikálni a hercegnővel. Csak hogy most pimaszabb, és idegesítőbb volt, mint valaha. Mindenbe belekötött, és ott szúrt bele Cassy-be ahol csak tudott. Úgy nézett ki, elérte célját, mivel kaján, elégedett vigyorral konstatálta, amikor a lány már nem bírta tovább, és visszavágott.

- Min törőd a fejed, kedvesem? – szakította meg gondolatmenetét Thor hangja.

- Csak átgondoltam a mostanában történő dolgokat. – mondta Cassy és felnézett a nála majdnem két fejjel magasabb férfira.

- És meg vagy elégedve az eseményekkel? – kérdezte a herceg miközben egyre közelebb hajolt a hercegnőhöz, ezzel csökkentve a fejük közötti távolságot.

- Azt hiszem. – hazudta elhaló, alig hallható hangon Cassy és csak tehetetlenül nézte, ahogy Thor ajkai gyengéden az övéire tapadnak.

A lány behunyta a szemét, próbálta élvezni a csókot, ellazulni, de ez nem sikerült. Valaki figyelte őket.