A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

9. Rész

-Most gyere reggelizni, kell az energia ennyi gyakorlat mellé.
-Rendben... - válaszoltam kisebb habozással Taenek.

Suga szemszögéből:

-Ahh milyen nap is van? - beszéltem magamhoz.
Mondatom után hallottam ahogy a telefonom csörög. Gyorsan kipattantam az ágyból, hogy fel tudjan venni. Már vettem is volna fel, de nem az hívott akire számítottam. Azt hittem Jimin lesz majd aki hív, de nem. Az unoka tesóm volt aki már kezd kúrvára az idegeimre menni.

-Mit akarsz?
-Hehe, vicces, hogy ezt megkérdezed. Arról volt szó, hogy a pályánál találkozunk ahonnan együtt indulunk a suliba.
Jaa, hogy az ma van? Hoppá...
-Tényleg? Sajnálom, elfelejtettem...
-Sajnálhatod is, rám soha nem figyelsz. Amióta átjöttem a sulidba egyáltalán nem foglalkozol velem. De ezen túl tett a tegnapi nap; el vagy varázsolva telljesen. Egy kérdésem lenne...miért? Ha válaszolsz rá, akkor leteszem a telefont és békén hagylak egész nap, de csak akkor ha normális választ adsz, hogy talán még segíteni is tudjak.

Most az egyszer meglepődtem rajta. Kedvesebb volt és nem nyávogott,de attól még nem kell erről tudnia.
-Figyelj, rendes vagy de nem kell a segítséged, megoldom egyedül is.
-Na nem! Az uncsi tesód vagyok, nem potyára jöttem ide! Látni akartalak és segíteni amiben csak tudok...
-Nem adod fel, igaz?
-Talált.

-Rendben... eltűnt egy számomra fontos személy és miatta vagyok ilyen. Hiányzik és aggódok érte...
-Suga... te szerelmes vagy?
-MI A PICSA? MIHH??
-Jujj gyorsan felkaptad a vizet, akkor tényleg az vaagy! - nevetett.
-DE Ő EGY KICSESZETT FIÚ BAZD MEG!!
-Ne ordibálj mert már bevérzett a dobhártyám tőled!
-Jó, de akkor sem vagyok szerelmes belé! Szerinted buzi vagyok?
-Nyugi nahh! Csak vicceltem...

-Azért.
-Vagy még sem?
-Heh??
-Sziaaa! És sies a suliba! -ezzel le is rakta, pont még mielött bármit is mondhattam volna. Megfolytom a kedvest amint beértem a suliba.

Jimin szemszöge:

A reggelinél Nam nem volt ott, csak én és... ő, vagyis Tae... Nem tudtam semmit sem mondani ezért egy számomra örökkévalóságig tartó csend uralkodott köztünk. Próbáltam tekintetét kerülni, nehogy utána valamit kelljen mondjak. Ő ellentétben velem, igenis figyelt, kereste a tekintetem; mégsem mondott semmit.

A több órásnak tűnő reggeli után ki kellett mennünk. Ott már Nam várt minket. Vajon már reggelizett? És, hogy maradhatott ennyi időn át megtörhetetlen, kitartó és ennyire eltökélt? - merültek fel bennem hírtelen a kérdések.

Most is a lövést és a célzást gyakoroltam, már egész jól bele jöttem. Következőnek a közel harc fog jönni - Tae elmondása szerint - amit még tegnap mondott. Mindenre fel akarnak készíteni legalább egy minimális szinten. Ez tisztára olyan, mintha egy filmben lennék és egy csatára készülnék, de ez a történet, hogy fog zárulni? Happy end lesz a vége vagy nem? Talán jobb ha nem is tudom, talán így a legjobb. És vajon most mi történhet vele?

Suga szemszögéből:

-Eressz már el, hallod??
-Hmm mit is mondtál a telefonban? Nem hallottam jól. - szorítottam rá egy picit a csuklójára.
-Ahjj jól van nah! Csak engedj már el!
-Nem találsz jó kedvemben, szóval ne húzz fel. Ma egy kicsit beteget játszok vagy eltöröm a kezem, hogy ne legyek suliban. Ha annyira akarsz segíteni akkor neked is vagy hasonlót vagy ezt kell tenned.

-Hogy mi van? Te jól vagy? Mondom szerelmes vagy...
-Yeo-
-Suga, legalább magadnak valljad be. Fúrcsa vagy mostanában... eléggé fúrcsa; ráadásul ahogy a barátod figyelt amikor jöttem, azt hittem eltesz lábalól az egyik szünetben. Fogadok ő az, róla van szó? Hogy is hívják?

-J-jimin... de nem.. ahh, olyan fárasztó vagy! - inkább ott akartam hagyni mire hátulról megfogta a kezem és magához húzva megölelt.
-Tudom, hogy sokat jelent számodra, ahogy te is nekem, ezért akarok segíteni, csak hagynod kell. Nem ítéllek el az miatt ha szereted, tudhatnád, hogy nem vagyok olyan. Szóval tálalj ki még ma. Van időnk, még tizenöt perc a csengetésig.

Erre most mit is kéne mondanom? Nem szeretem úgy Chi... Jimint, csak aggódok érte, ennyi. Ugye...? Mondjuk már párszor volt néhány érdekes álomom vele de ez természetes... mármint ha álmodik az ember ott bármi megtörténhet, az ilyen abszúrd hülyeségek is. De még akkor is ha ezek visszatérő álmok, akkor abban az esetben sem számít semmit. Ezeken még el sem gondolkodtam, igazából még időm sem volt. Vagy csak nem akartam vele foglalkozni?

-Tudod Yeona... nem, hogy mással de még magammal sem tisztáztam ezeket. Még nem, nem is gondolkodtam ezen annyit, sőt! Szinte semennyit sem. Semmisnek vettem a vele kapcsolódó visszatérő álmaim.
De most ez az utolsó... ez már kiakasztó volt. Ez is egy visszatérő, de ez új. Ezeket mostanában álmodom amióta... - úhh, erről nem tud... mindegy - mióta volt egy kis balhém pár fickóval és jah. Féltem, hogy bele fog majd keveredni és nem lesz jó a vége, de a végén, az álom végén egyszer ő egyszer meg én halok meg. Ez kissé megrémít, mert oké ez álom, de ennyiszer ugyan azt álmodni halállal együtt...

-Visszatérő? És milyen volt az a hely ahol voltál?
-Nem tudom telljesen leírni, alig emlékszem rá. Még az emberek arca sem rémlik. Talán annyi, hogy az egyik magas volt és nem egyedül voltunk, több ember is ott volt, köztük Chim is.
-Chim? Jaa, hogy Jimin! Már beceneve is van? - nézett rám perverz mosollyal.

-Ő mondta, hogy hívjam így és khmm vissza térve az álomra!
-Ühüm -  nevetett.
-Nem is tudom, sötét volt, alig láttam valamit, szóval az elemzés itt leáll.
-Sötét hely, sok ember, Jimin eltűnése és halál... nem akarok hülyeséget mondani, de az álmoknak nem minden esetben, de van jelentőségük.
És ez egy visszatérő ráadásul... mi van ha ez egy utalás a jövőre...?

-A jövőre...?
-Igen vagy csak nagyon feleveníti a félelmeid. Nem tudom.
Ez a beszélgetés után be is csöngettek ezért félbe maradt, de nem bánom. Amit mondott, hogy a jövőre utalhat az nem is kicsit borított ki. Akkor a jövőben vagy én vagy ő hal meg...? Még mit nem!

Baszok én az ilyen hülyeségekre! Nem fog megtörténni és kész! Én irányítom a jövőm, nem? Akkor ezt a két lehetőséget ki is hagyom. Amíg csak lehet vele maradok, nem fog meghalni, megvédem bármi is tőrténjen! Erre nem most tettem már esküt, de ismét teszek ha kell. Érte bármit.

Jimin szemszöge:

-Neee! Pontosan!
-És próbálj vagy a fejére vagy a szívére célozni! - kiáltotta Tae után Nam is.
Fúhh na nem mondjátok, főleg így mozgás közben tényleg tök könnyű! Ugyanis most a célpontok, vagyis a bábok mozognak egy kisebb gép segítségével amit ők készíthettek. Végre el találtam egyet az öt lövésem után. Ehez is tehetség kell chhh.

Jujj kezdem elkapni Sugától ezt a betegséget. Az egoist buturist!!! (Ne...ne kérdezzétek...) Hát akkor tényleg fertőző?
-Most meg min mosolyogsz ennyire?
-Jajj Nam, nem örülhet annak, hogy eltalált egy bábut? Nyugi, megártott a reggeli hiánya. Látod, én mondtam, hogy egyél!

-...
-A halgatás bele eggyezés!
-Inkább iszok egy kávét... addig figyelj rá.
-Jó. De elötte egyél!!!
-Jóh!
Hát ezek ketten, mint egy házaspár. Mindig van amin össze vesznek, de Tae nem érzékeli ezt annak. Talán én sem mondanám nagyon annak, inkább egy egyoldalú vita vagy "modorálás" a jóra. Így nézve eléggé aranyosak ketten.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Ez a rész hosszabb lett,aminek örülök! ^^
Remélem mindenkinek tetszik! :3
(Ohh és nekem sokat jelent
h a könyv átlépte a 300+ megtekintést! *-* Köszönöm szépen! 😍💕
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~