A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

16. Rész

-Hülye ötlet volt...
-Én mondtam. Na, akkor vissza fordulunk? Még van idő!
-Ne hülyéskedj velem! A híres Min Yoongi megijedne egy háztól? - nevetet - Ez nevetséges.
-Adok én neked nevet-
-Css! - tette kezét a szája elé - Hallottam valamit. - suttogta. Lassan leguggoltam mellé. Egy bokor mögött vártunk valamire. Nem tudom mit hallott, csak azt tettem amit ő is, csendben maradtam és vártam, de semmi.

Nem hallottunk semmit sem. Oké, tuti nem követett senki, de akkor mi ez? Talán itt az erdőben van valaki? Vagy csak egy állat volt? Elvégre az logikusabb lenne; ez nem egy film, hogy gyilkosokkal meg bűnözőkkel teli erdőben vagyunk és minket kergetnek.
-Mi a francot várunk ennyit? Mit hallottál?

-Css! Maradj már kussban! Csak figyelj, egy ideje már észre vettem, de nem szóltam.
-Mi van?
-Kuss! Látni akarom!
Válaszolni sem tudtam, mert befogta a számat. Vártunk vagy öt percet, mire egy fiatal hím szarvas sétált erre. Elzsibbadt a lábam egy hülye szarvas miatt? Egy... egy kép erejéig? Hogy az a...

-Ugye csak viccelsz velem? - álltam volna fel, de mint már említettem, a lábaim elzsibbadtak. Amijen lendülettell álltam fel, kábé úgy is estem el.
-Baszki! Hsz... a lábam...
Ezt meghallván a szarvas azonnal futásnak eredt. Yeona szúrós szemekkel nézett rám. Remek. És még én vagyok a hibás? Nehogy már!

-Chh... - fordult el tőlem, majd elindult. Nélkülem indult el, és ott hagyott szenvedni. Rohadtul fájt a lábam akárhányszor csak mozdulni akartam. Mintha lebénultam volna.
Pár perc után - miután elmúlt - követni kezdtem. Nem kellett sokat sétálnom; ott ült egy kidőlt fatörzsön. Tudhattam volna, hogy nélkülem nem megy sehova.

-Nem tévedtél el? Nagyon messzire mentél tőlem! - gúnyolódtam rajta.
-Nem vagy vicces! - forgatta meg szemeit - Egyszerűen csak nem vagyok olyan, mint te. Én...
-Félsz egyedül és zárom a vitát. Inkább menjünk, ha ma még oda akarunk érni.
Folytattuk a ház keresését. Fél óra gyaloglás után oda is értünk.

Jimin szemszöge:

-Szünet! - kiabált a fülembe, kedves - és sajnos eléggé hangos - barátom. Csak bólintottam egyet, hogy tudomásul vettem. Ez az egész már az idegeimre ment, azt hittem, hogy valaminek hozzá fogom vágni azt hülye lakatot. Ez miért ilyen nehéz? Ah... De legalább öt percig vége, addig próbálok lenyugodni.
-Suga, gyere ide!

-Megyek már, Namjoon!
Magamban Nam, de élőben még maradok a Namjoonnál, szerintem jobb ötlet, ha már a Hyung szócskát elkerültem... Csoda, hogy nem szólt. Sajnos én alapjából nem használom. Sokan megszóltak is érte, és bunkónak tartanak egyesek ez miatt. Meg is értem. Míg nagyban agyaltam a semmin, odaértem.

-Igen?
-Na hova megyünk? - kérdezte izgatottan Tae.
Csak ne bevásárolni! Csak ne bevásárolni...
-Bevásárolni!
Miért én...? Mit tettem?
-Ne húzd az agyát, Tae! Az igazat, ha már a te ötleted volt!
-Az enyém?

-Igen! De ha nem kezded, akkor én mondom.
-Ne, elk... - mondta volna, de befogta Tae száját; talán izgatott lenne?
-Tehát, most kivételesen elmegyünk gyakorlatozni.
Gyakorlatozni? Mire gondol?
-Ez azt jelenti, hogy amit eddig tanultál, azt most használnod kell. Megmutatod, mit tudsz élesben.

-Mire gondolsz? Nem értem telljesen.
-Azt fogod tenni, amit én is tettem amikor még tanultam. Elviszünk egy helyre, ahova be kell törnöd. De nem akarjuk, hogy a rendőrség a fejünkre járjon, ezért majd amit elloptál vissza is rakod, mi pedig eltűnünk. Csak a betörés a lényeg, a többi nem számít. - mondta Tae telljesen nyugodtan.

Mintha ez olyan átlagos dolog lenne...
-De hát, hogy? Azt sem tudom mit, hogy kell! Nem vagyok még felkészülve, meg pont most? Nappal?
-Van kesztyűnk meg egy... rád jó ruha. Jó rá, nem? - fordult Nam felé.
-Kicsit talán nagy lesz rá, de nem baj. Nemsokára indulunk, öltöztesd át Sugát, ma kiderül mennyit tanult meg eddig. - fordult meg, majd a ház felé vette az irányt.

Öltöztessen át? Ahj... nem akarok most semmit sem, csak pihenni egy kicsit! Fáradt vagyok még élni is, nemhogy átöltözni meg betörni valahova. Ilyen nincs, mindig csak engem tud megszivatni. Mondjuk más jelentkező nincs is. Francba!
-Gyere, bent van valahol a szekrényben az a cucc!

Bementünk, majd csak követtem Taet a labirintusban. Ha ez egy ház, akkor az én lakásom az egy kunyhó. Egy kicseszett kis kunyhó! Végül odaértünk egy nagyon szokatlan szoba ajtaja elé; be volt zárva. Elővett a zsebéből egy kulcsot, majd kinyitotta. Vajon miért volt zárva?

Beléptünk és szabályosan minden testrészemet kirázta a hideg. Ebben a szobában a falak tele voltak tűzhagyta nyomokkal. Néhány kép lógott a falon, amik szintén megvoltak égve. Csoda, hogy nem porladtak el. Az ágynak az egy negyede maradt meg. Az ablakoknak csak a kerete volt meg, tehát a hideg levegő át járta az egész szobát.

Volt még bent egy szekrény, aminek szinte semmi baja sem volt. Épp, hogy megégett. Tae odalépett a szekrényhez és kinyitotta. Amint ezt megtette, az ajtó mögöttem nyikorogni kezdett, majd becsukódott. Az ilyedtségtől megugrottam kissé, amin kedves barátom egy jót nevetett.

-Csak nem fél a kicsi Jimin?
-Nem, még nem vagtok mutáns, hogy a kicsi - mutattam macska körmöt - Jimin érezzen bármit is.
Nem esett le neki, hogy mit mondtam, ezért egy értetlen fejjel találkoztam.
-Mi...?

-Semmi, hagyjuk.
Azért mégsem mondhatom a szemébe, hogy a tökömről dumáltam...
-Naaa!
-Igyekezz már annak a gönc keresésével! - mondtam, majd egy nagyot sóhajtott, és tette amit mondtam. Remek, most én vagyok a rossz.

Amíg kutatott a szekrényben, jobban körülnéztem. Nem mertem rákérdezni sem arra, hogy mi történt itt, sem arra, hogy a szekrény miért nem égett meg annyira. Nem az én dolgom. Nem tudom miért, de az ágynál ragadt le a tekintetem. Közelebb lépkedtem az említett tárgyhoz, majd megálltam. Csak most vettem észre, hogy véres a megmaradt kis lepedő és egy kissé fel van púposodva egy helyen. Vajon meg merjem nézni? Hozzá merjek érni?

Mindegy, megteszem! Nem leszek kis beszari, Suga sem lenne az, akkor én miért legyek az? Odanyúltam, majd felemeltem a lepedőt. Egy - többször összehajtott - papír volt alatta. Biztos van valami beleírva... majd elolvasom késöbb.
-Meg vaaan! - kiáltotta. Gyorsan odafordultam, mögém elrejtve a papírt.
-Remek, akkor mehetünk is!
-Hm? Miért? Elöbb öltözz át?

-Itt?
-Hol máshol?
Talán valamit beszívott abban a szekrényben vagy mi. Én itt nem! Ez... ez ijesztő...
-Nem!
-De! - vágta nekem a ruhát - Addig meg sem moccanunk! - tette karba kezeit. Nincs más választásom, kiugrok az ablakon. Csak vicceltem, nem vagyok hülye! Lassan elkezdtem öltözni, amíg el nem kezdett irritálni barátom tekintete.

-Ne figyelj már, ez olyan zavaró...
-Bocsi, csak ritka látvány, hogy valaki ilyen jól nézzen ki.
Most álmodok vagy tényleg azt mondta, amit halottam?
-Tessék?
-Most mondanám, hogy siess, de ráérünk, nem kell elsietnünk a dolgokat.
-Tae, jól vagy? Miket beszélsz?

-Jimin, csak egy kérdésem lenne, miért? - mondta, mire megálltam a pólóm felhúzásában. Ledermedtem.
A-azt mondta, hogy J-jimin? A nevem... de honnan? Már semmit sem értek...
-Válaszolj Jimin, hallani akarom! - lépett közelebb hozzám, én pedig autómatikusan hátráltam. Ezt addig folytattuk, amíg csupasz hátam a hideg falhoz nem ért. Mit akar tenni...?