A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

27. Rész

-Mi tőrtént.. Nam?
-Csak verekedtem pár drogossal.
Drogossal? Miért, hol volt, hogy azokkal verekedjen? 
-Hol?
-Egy étterem fele.
-Milyen étterem? Mit kerestél te egy éttetemnél? Nem hiszem, hogy tényleg drogosokkal verekedtél volna. Mi tőrtént igazából?

-Miért vonsz pont te, kérdőre engem? Nem hiszem, hogy bármiféle magyarázattal tartoznék neked. Nem vagy te-
-Namjoon! - nézett Tae Namjoon szemeibe - Miért vagy most ilyen?
-Mert miért von kérdőre? És te miért véded őt?

-Gyerekes vagy, azt hittem bent megnyugtattalak. És amúgy is igaza van, miért titkolózol ennyire? Miért nem akarsz elárulni semmit? Mit titikolsz?
Ez után Nam semmit sem mondott, csak állt és nézett.

-Áruld már el! - nézte könnyes szemekkel - Sérülésekkel jöttél haza, ráadásul ez nem is az első alkalom. Nem bízol meg bennünk?
-Nem erről-
-Akkor miről van szó? Tudod, azt hittem egy csapat vagyunk, de te folyton elmész valahova, majd így jössz vissza. Mi a fasz van most?

Taetől a káromkodás nem megszokott, tényleg nagyon aggódik miatta. Kezdi elveszíteni a fejét?
-Nem akarok veszekedni.. - nézte a földet Nam.
-Akkor áruld már el... kérlek.
-Azt hiszitek ez.. áhh.. -nyíltak tágra szemei.
-Mi az? Mid fáj? - ért hozzá Tae Nam vállához.

-Ne.. - húzódott el az említett
Mintha valami fájdalmat oko.. francba!
-Tae, fogd le! - szaladtam oda.
-Engedj! - kiabálta a sok rángatózás közepedte.
Nehezen, de lerángattam róla a pólóját.
-Ahogy sejtettem

-Meneküljete áhh! Menj.. ááhh!
Letéptem róla a zsinórokat vagy miket.. nem tudom mi a nevük, még sosem láttam ilyet.
-Együtt lépünk le! - fogtam meg a kezét és szaladtam vele az ajtóhoz.
Igaz nem láttam, de hallottam, hogy Tae is követ minket. Mikor beszálltunk a kocsiba három fekete autó érkezett meg.

Tudtam, hogy semmi jót nen akarhatnak, szóval bele tapostam a gázba. Igen, most én fogok vezetni. Még nincs jogsim. Eddig illegálisan vezettem kocsikat és csak kétszer haltam meg kishíján. Hosszú tőrténet..
-Követni fognak..
-Tudom Nam. De most kitálalsz! Kik ők? És mit akarnak?
-Ők... a szüleid és a társaik.

Csak néztem.. itt vannak.. a szüleim?
-De..
-Jimin, nem hülyék, szemmel tartottak téged. Tudják, hogy itt vagy és mit akarsz. Engem pár napja kaptak el és megfenyegettek.
-Szóval hazudtál. - nézett komoran Tae. - Végig hazudtál nekünk.
-Nem tehettem mást! Megöltek volna engem és titeket is!  Lehallgató készülék volt rajtam. Meg ha elmondtam volna valamit kisebb áramütést kaptam volna minden egyes alkalommal, végülpedig ide jöttek volna.

-De hogy kaptak el? És mikor?
Ahogy feltette Tae a kérdését, egy golyó pattant a bal oldali vissza pillantó tükrön.
-Picsába.. - csúszott ki a számon.. félek. Nagyon is félek és nem értek semmit. Hogy tőrtént mindez? Mit is keresek én itt? Hisz eddig Jimin voltam. Az a Jimin, aki otthon ül és senki sem foglalkozik vele. Tévét néz éjjelnappal és tanul.

-Majd elmesélek mindent, de.. - akadt meg egy újabb golyó hallatán - Most nem ez a legalkalmasabb pillanat erre. Add ide a fegyvert hátulról. - nézett csalódott barátunk már-már könnyben úszó szemeibe.
-Rendben.. - mondta, és a rácsot elhúzva kivett hátulról két fegyvert, majd Nam kezébe adta az egyiket.
-Ki lesz felül?
-Mi van? - kérdeztem.

-Én. - mászott hátra Nam.
- Mit csinál ott Tae?
-Ő fogja fentről lőni őket. A kocsi tetején van egy kis ablak. Kinyitja és tádám, már gyilkolászhat is.
Olyan könnyedén mondja..
-Háromig számo.. baszki, ez majdnem én voltam.
-Jól vagy?
-Igen, de háromig számolok és egyszerre kezdjük! Te lőjj a kerekekre, én az üvegre lövök, hátha át megy rajta. Remélem nem golyóállóak..

-Értem!
-Egy! Kettő! HÁROM!
Mind a ketten lövöldözésbe kezdtek. Tae kihajolt az ablakon, Nam pedig azt a kis ablakot kinyitva lőtt amerre látott. De ha ezt egy rendőr észre veszi... egy életre bőrtönbe kerülünk. Igaz ahol vagyunk az egy jobb minőségű földes út (az erdő közepén kb.) távol a várostól, de néha még erre is járhatnak.