A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

11. Rész

Mikor átértünk az út másik végére megint csak elkezdett kérdezősködni.
-Suga, utoljára kérdezem meg, hogy mégis mi a franc bajod van!?
-Te is láttad, csak nem tudod, hogy mégis mit láttál. Én tudom... és elegem is lett belőle; csak menjünk már el innen!

-Az a fiú vagy a lány a roblémád oka?
-A lány...
-Értem, figyi, sajn...
-Nem kell semmit sem. Tudtam mindig is, hogy nincs nála esélyem. Csak nem tudom miért fáj ennyire a látványa, ha tudtam soha nem lehet az enyém. Soha...

-Ne mondj ilyet! Honnan veszed, hogy járnak vagy, hogy annak a csajnak van esélye nála? És mi van ha van köztük valamilyen rokoni kapcsolat vagy testvérek? Huh?
-Köszönöm, hogy ennyire nyugtatsz Tae, de nem is tudom. Suga soha nem említette meg, hogy lenne testvére. Soha nem is láttam igazából. Sőt, a családjáról sem tudok annyit, akárhányszor voltam náluk soha nem láttam őket. Szóval ő nem lehet a
rokona, Tae... érted?

Ekkor megölelt, nagyon szorosan megölelt. Kedvem lett volna a karjaiban sírni; olyan melegséget és bizalmat árasztott. Szavak nélkül nyugtatott meg. Telljesen kizártam a külvilágot és csak rá koncentráltam. Ki tudja meddig ölelkeztünk, nem is érdekelt, annyira nyugtató volt a karjaiközt pihenni... ameddig csak lehet.

Mások már figyelhettek szerintem, de ez most kit izgat? Csak ezt akarom érezni jelenleg. Remélem többet is lesz alkalmam, mivel Sugát már más öleli...
-Tudom, hogy most nehéz meg minden, de hidd el nem csak ő van a világon. Van több millió ember akiknél van esélyed. Amilyen helyes vagy, világot is hódíthatnál. - nevette el magát.

Én csak ledermedtem. Helyesnek nevezett?
-Én és a helyesség? Tae, ekkora hazugságot a föld már nem bír el. - kezdtem nevetésbe, de hamar abba hagytam amint észre vettem rideg tekintetét.
-Ebben sehol sem találom a viccet, bárhol is keresem.

-Sajnálom.. -néztem le.
-Én is, hogy ennyire buta vagy ilyenkor, de segítek, hogy befogd a szád ha megint ilyen baromságokról kezdesz el beszélni! - ezzel engedett ölelésünkből. Fel emelte állam, szemeimbe nézett és végigsimította arcom.
-Tae m-mit csinálsz...?
-Aranyos vagy amikor dadogsz. És még amikor elpirulsz...-mosolyodott el.

Én ettől csak elkezdtem pirulni. Igaz, ő is egy nagyon helyes fiú és lehet, hogy egy aprócskát tetszik, de még ezek után is, Suga az, aki számít. Még ezek után is... nincs még egy ilyen idióta mint én...

Suga szemszöge:

-Na most már lenyugodtál?
-Igen, sajnálom az időhúzást. Na, menjünk és keressük meg a szerelmed.
-Többet nem nyugtatlak meg. - néztem rá szúrós szemekkel.
-Csak gyere! -húzott fel a padról. Ezután elkezdtünk sétálni a parkban, vagyis kezdtünk volna ha pár lépés után bele nem ütközök Yeo hátába.

-Most meg miért álltunk meg?
-Azt hiszem meg van Jimin...
Tessék? Léptem el háta mögül majd egy olyan látvány várt, amire soha a büdös életbe nem számítottam volna... Jimin és egy másik fiú volt ott, aki az állát felemelve állt az út másik oldalán, szemben a parkal.

-H-ha megmeri csók..
Még csak befejezni se tudtam mondatom, mert megtörtént. Csak bámultam; tényleg m-megtette...? Lábaim mintha maguktól indultak volna meg, egyre gyorsabban váltotta egymást a két lábam, míg végül futás lett belőle.
-Héj, Yoongi! - hallottam halkan a háttérből kísérőm hangját, de hidegen hagyott. Nem érdekelt semmi, nem láttam sem hallottam semmit. Egyre idegesebb lettem. Az a kibaszott csókjelenet játszódott le újra és újra a szemem előtt.

Át mentem volna a piroson, de pont akkor váltott át zöldre a lámpa, nem volt szerencsém. Mind a két oldalról megindult egy halomnyi ember. Alig láttam ki közöttük. Volt aki a lábamra lépett, volt aki nekem jött, de nem érdekelt. Amikor át értem a másik oldalra, már nem voltak ott. Egyszerűen eltűntek. A fejemhez kapva túrtam bele idegesen a hajamba.
-Ilyen nins!! Hol a faszomban vagy Jimin?! - kiáltottam mérgemben.
A tömegből páran vissza néztek rám, úgy ahogy az utcán lévő többi ember is.

-Mit nézel? - mondtam az egyiknek akinek majd ki estek szemei, úgy nézett. Persze egyből el is fordult és folytatta útját.
-Suga... mi történt?
-Szerinted? Mégis mi a franc történhetett? Lesmárolta Jimint és eltűntek bazdmeg! Vak vagy, hogy nem láttad? - ordibáltam le a fejét.
-Sajnálom... - kezdtek könnyek gyűlni szemébe.

-Ne, én nem ezt akartam... nagyon sajnálom Yeona csak...
-Csak mi? Rajtam kell levezetned, mi? De tudod mit, nem, nem haragszom, mennem kell...
Elkaptam a kezét, de elrántotta.
-Olyan vagy, mint amilyen az úgynevezett apám volt. - mondta majd elment. Mindent csak elrontok... mi történik?

Jimin szemszöge:

-Ez meg mégis mi volt? Suga ide akart jönni a... a csók miatt; mi folyik itt Tae? Miért tetted?
-Azt hittem, vagyis nem és...
-Taehyung! Mit hittél...? Miért tetted?

-Ha talán észrevetted, eddig szinte minden hozzád fűződő közelséget vagy félreérthető dolgot Nam miatt tettem. De közben egyre jobban rájöttem arra, hogy Nam egyáltalán nem szeret engem úgy, mint én őt. Először a kocsiban azt a nyúlfogú gyereket emlegettem és vártam a reakcióját, de semmi. Utána nálad próbálkoztam, hogy észre veszi e. Nem izgatja. És ahogy hallottam, te is ugyan így vagy ezzel. Miközben ezeken agyaltam rájöttem, hogy ha őt nem érdeklem akkor talán majd téged, ezért megcsókoltalak, de most ahogy láttam ez is reménytelen. Ahogy az a gyerek ide akart jönni miattad, tudtam, hogy szeret. Szeret téged és te értettél félre valamit.

Most először hallom ilyen komolyan és megfontoltan beszélni; ez szinte megrémiszt. Biztos ő Tae; ugyan az a Tae?
-Erre mit kéne mondjak...
-Szánalmas vagyok. Ezt.
-Na persze!

-Javíts ki ha nincs igazam. - hallatott egy hatalmas sóhajt.
-Rendben, hol is kezdjem? Nam biztos szeret, még akkor is ha nem mutatja ki.
Ekkor elkezdett nevetni.

-Szeret? Szeret?! - nevetett tovább - Nam minden bizonnyal a lányokat szereti. Meg mondjuk tegyük fel, hogy meleg; akkor is már rég kimutathatta volna legalább egy picit. Amióta ismerem, azóta nem közeledett felém.

-Mert te talán közeledtél felé? Fogadok még az érkezésem elött is más fiúkról áradoztál elötte. Igaz? - erre csak lesüppesztette a fejét; elgondolkodott rajta - Ha a helyében lettem volna, már én is rég feladtam volna.

-De már úgyis mindegy. Még nálad és az a valaki között is elszúrtam mindent azzal a hülye csókkal és hogy ide jöttünk...
-Nem.
-Heh? Mi nem?
-Ez nem igaz. Amit mondtál, hogy ide futott az csak jelent valamit, nem? Meg  te és Nam... Mint egy házaspár, így tudlak elképzelni benneteket. Mindig megéri próbálkozni! Van esélyed, de ha már most feladod akkor ebből nem lesz semmi. Lehet, hogy neheztelsz rá az miatt, mert el titkol valamit, de felesleges, majd el fogja árulni, ahogy mondta is, bízz benne.

-Talán igazad van.
-Talán?
-Jó... lehet.
-Egy fokkal jobb. Csak bízz magadban te lökött, oké?
-Ühüm... - vett egy mély levegőt, majd kifújta - Nah akkor most már mennünk kéne.
-Igen, jó lenne ha nem egy tetováló szalonban tárgyalnánk. - fordultunk meg, látva, hogy mindenki ki kerekedett szemekkel néz, sűrű bocsánatkérések közepedte kezdtünk el ki sétálni.

Hát igen. Ez a hely itt volt közvetlen mellettünk ezért a gyors menekülés érdekében ide húzott be. De ez így nem jó... Sugával mi történhetett kint amikor nem talált meg? Annyira fúrdal a kíváncsiság...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azta... nemrég 400+ volt, most meg 500+?! Köszönöm! *-*  

Remélem mindenkinek tetszett!^^
Jó éjt! 😴💕 

  ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~