A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

3. Rész

-Tudod Nam is tud kedves lenni, csak megválogatja, hogy kivel. Ez az egész az életének a hátterével kapcsolatos. Nagyon sok dolgon ment keresztül és csak egyet tanult meg, hogy nem bízhat meg senkiben sem. De meg is értem.

-Miért? Mi történt vele?
-De ha elmondom, akkor kell tenned egy szívességet nekem, plusz úgy teszel mintha nem is tudnál róla, oké?
-Ömm ja... És mi a kérésed ezért cserébe?
-Hogy próbálj meg - gondolkodott el - össze hozni JungJukkal, vagy kivel.
-Jungkookkal?
-Aham..
-Szerencséd,hogy nem csak a csajokat szereti. Megpróbálom majd, de most had halljam! - mondtam izgatottan.

-Meg.. esetleg.. neked van valakid?
-Nem, miért?
-És.. áh, hagyjuk, mindegy, mindegy hehe. Khmm na, tudod Namnak a szülei kiskorában meghaltak ezért árvaházba került. Ott örökbe fogadták, de azok embernek sem nevezhetőek, nemhogy szülőnek... Az akkor még négy-öt éves kisgyereket dolgoztatták és... árulták, ha érted mire célok ezzel. Drogért és pénzért cserébe. Három hónappal később lecsukták őket ez miatt.

Vissza került az árvaházba de onnan megszökött egy pár év után mert folyton bántották szegényt... Utána ha jól emlékszem, akkor egy vadász talált rá az erdőben és befogadta. Ő volt az egyetlen ember akit Namjoon telljes szívéből szeretett és tisztelt. Ő nevelte fel és apja helyett apja volt. Sajnos egyik este amikor haza jött volna egy rabló banda arra jött és... és Namjoon szeme láttára lőtték le az öregembert. Azóta csak a bosszún jár az esze, hogy megölhesse őket.

De ez egyedül nem hajtható végre, emberek kellettek és én voltam az első. Persze először pénzért jöttem de közben össze barátkoztunk annyira, hogy elmondhassa mi történt vele és mivel megsajnáltam ezért ingyen elvállaltam a munkát... ezért tudom mindezt. Na de mivel pénz kellett az emberekért cserébe, eladott  neked egy fegyvert egy jó kis pénz összegért amit nem fizettél ki valamiért és ezért történt ez. Valamin össze vesztetek és szép dolgokat írtál neki? Telljesen nem tudom a történetet. Nekem se árul el azért mindent.

-E-ezt nem is tudtam... én nagyon sajnálom. Ezt e-elsem tudom hinni...
-Hát igen, ez van sajnos, ez az amit úgy neveznek, hogy valóság.
Akkor már értem a kocsin a feliratot is... már mindent értek. De nem hiszem, hogy Suga ezt tette volna... Úgy sajnálom Namjoont. Hogy lehet valakinek ilyen sorsa? És még én érzem szarnak az életem? Az semmi az övéhez képest...

-Jól vagy? Olyan "why am I live" képet vágsz. Ezt Namtól vettem, ő a szótáram. - mosolygott.
-Igen, jól vagyok, csak elgondolkodtam egy kicsit. Mások cipőért, telóért meg stb. - ért hisztiznek és ha nem kapják meg akkor ott a világvége, míg másoknak meg EZ jut...

-Ez az élet. Nem mindenki olyan szerencsés. - mondta majd elkezdtünk enni. Ő olyan nyugodtan beszél erről. Talán nem is tudja telljesen felfogni? Mikor befejeztük az evést megmutatta az eddig kikutakodott információkat az elkövetőkről a leptopján, amit a fekete táskájából vett elő.

-Látod, ők azok. Ahjj tölts már be! Szerencsére egy házban "laknak" és pont egy eldugottabb részén az erdőnek. Ezért ha meg is öljük őket,a rendőrséget ez nem fogja zavarni, hisz nem ismeri őket senki és ez nem is az igazi házuk. Ez csak egy olyan hely, ahová el tudnak rejtőzni ha anyagért jönnek. Mindig elmennek, de vissza jönnek egy bizonyos időpontkor. És ez pontosan két hét múlva lesz. Addig amire csak tudunk megtanítunk.
Szóval két hétre kellek...

-Rendben, gondolom betörni, rejtőzködni és ölni tanítotok meg.
-Igen, ráadásul nyom nélkül. - kacsintott rám.
-Betöltött, kinagyítod?
-Ja.
Ekkor sokkot kaptam. Ledermedtem.
-N-nem...ez nem lehet igaz...ha-hazudsz! Ezek nem ők azok!! - dadogtam ismét.

-Ezt, hogy érted? Csak nem ismered őket? - váltotta át arckifejezését komolyra. Ledermedtem, nem tudtam mit mondani.
-Hahó! Föld hívja Sugát, most mi van? Ismered vagy sem őket?!
-Hogy ismerem e!? Ők... ők a... szüleim...
-M-mi van??

Nem értem... mi folyik itt? Hát akkor nem is üzleti útra szoktak menni? Akkor én csak egy alibi voltam... kihasználtak... hogy ne fogjanak gyanút a zsaruk. Alig jöttek haza... egyre többet voltak az akkor azt hitt üzleti útjaikon. Ők ölték meg Namjoonnak a legkedvesebbnek számító személyt? Mi a faszomért jó ez?!

-Ezek a szüleid?
-Ők fogadtak örökbe...
-De, de hiszen Nam...
-Tudom.. de.. muszáj?
Utáltam őket azért mert elhanyagoltak, sőt nem is neveltek igazából, de... de azért megölni sem tudnám őket. Még is csak emberek, jár egy második esély nekik is... ugye?

-Erre nem vagyok képes, sajnálom...
-Suga, nincs válsztásod. Ha nem teszed meg akkor... meg kell, hogy öljünk. És én ezt nem akarom, nem szeretek ölni. - húzta el száját fintorogva.
-Akkor mit keresel itt??
-Mondtam már, először a pénz miatt. Akkor még a pénz hajtott, motivált. Elég jól fizetett volna, de később nem akartam elfogadni. Megismertem, megszerettem és elfogadtam.

     ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

    És már megint sokat késtem.... ://
   Sajnálom! 😪
Remélem h ez a rész is tetszett nektek!
Nem tudom h mikor hozok részt, lehet megint késni fogok 😐
1000 bajom van... remélem megértitek és nem haragudtok rám....💕

  ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~