A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

25. Rész

Tehyung szemszögéből:

Miután megettük az ennivalót, vissza mentünk a házhoz. Mikor haza értünk, Nam még nem volt sehol. Kezdtem aggódni érte. Vajon fel kellene hívajam? Vagy csak zavarnám? Jézusom, mi vagyok én, az anyja? Még életemben nem aggódtam ennyit egy nap senki miatt, mint ezért az embiért egy hét alatt kb.
-Jimin, Nam még nincs itt, de az edzést el kell kezdenünk, rendben?
-Aham.

Vagyis nem, mert már szinte mindent megmutattunk neki és élesben is jól telljesített, szóval inkább azt gyakoroljuk, hogy mit kell tenni a B terv esetén. Hmmm először szóban tanítom meg neki, majd meg kell mutatnia, hogy hogy csinálná élőben. Jó ötlet nem? Dehogyis nem! Ügyes vagy Taehyung, nagyon ügyes vagy! Oh, köszönöm Taehyung kettő! Meg veregetheted a vállad, hogy ki tudtál egyedűl találni valamit!

-Ömm.. mégis mi a táncoló samponhajót művelsz, Tae?
-Én? Izé.. várj, mi? Táncoló micsoda?
-Én kérdeztem előbb!
-Csak.. khmm, gyere be, majd meglátod, hogy mit találam ki. Még nem edzünk.

Egy szó nélkül követett. Mi a francot mondott egyáltalán? És mit jelentett..?
-Üllje le abba a fotelbe. Szóóóval, ma kicsit gyakoroljuk a B tervet.
-B terv?
-Igen, hogy mit tennél ha nem jönne össze az eredeti terv, tudod, nem?
-Ja de.. hogy Nam mi denre gondol.. - gondolkodott el a semmibe nézve.

-Ez fájt..
-Mi? Neee, neked jutott eszedbe? Tae, rosszul vagy? Esetleg leesett a vércukrod?
-Nem vagy vicces! Meg ha leesne a vércukrom, nem elájulnék?
-Jó, bocsánat, csak kissé fura, de inkább mond a B tervet vagy mit..

-Néha úgy érzem hülyének néztek. - mondtam kutyus képet vágva. A mondatom közepén elkezdő ásító Jimin elkezdett köhögni.
-Mi a baj? Félre nyeltél?
-Nem, nem, jól vagyok! - mondta vörös fejjel, még mindig köhögve.

Jimin szemszögéből:

Azt hittem meg fulladok a nevetés visszatartása miatt. Olyan aranyosan mondta.. akkora egy paraszt vagyok, de nem bírtam meg állni. Ásítani, nyelni és nevetni akartam egyszerre, meg vagyok hülyülve.. de hát nah, miért mond ilyeneket?

-Mond már Tae, ne húzd az időt, semmi bajom. - köhögtem még mindig.
-Hozok vize..
-Nem kell, csak mond már. De azért köszi.
-Reendben - ült le újra -, szóval mit teszel ha épp ke akarnád szúrni azt az embert, de mikor azt megtetted, kiderűlne, hogy az egy bábu volt és az egész egy csap da volt?

Nem tudtam mit mondjak, erre nincs válasz.. meghalnék. Egyből végeznének velem.
-Hát..
-Igen? Ugye, hogy erre nem gondoltál? Jah, és ha azt gondolod, hogy megölnének, akkor tévedsz. Te csak könyörögnél a halálért, de nem kapnád meg, legalábbis csak egy idő után, amikor már nem vennék hasznod.

-Ezt hogy érted?
-Ugye meg kell őlnöd azt az alakot vagyis alakokat..
-A szüleimet, igen.
-Jimin, ké-
-Semmi baj, nem érdekel különösebben már.
Hát persze, hogy de, érdekel. Mégis csak a szüleim. Vagyis nem, csak azoknak hittem, meg esik, nemde? Elő fordul, hogy az egész életed egy hazugság. Elvégre én vagyok Park Jimin, nekem minden össze jön..