A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

24. Rész

Olyat tett amit még soha, most először életében adott egy csókot a szám mellé. Össze érintette a homlokunkat és egymás szemébe néztünk. Nagyon meg lepődtem ezért a beszéd képességem ideiglenesen felfüggesztette a szolgálatát. Most mit kéne mondanom? Vagy mit kéne tennem? Vagy pont nem kéne semmit sem csinálnom. Végülis ha akarnék sem tudnék jelenleg tenni semmit.

Ajkait kinyitotta, de vissza is csukta valamiért. Mit akarhatott mondani?
- Most menj aludni, majd reggel beszélünk. - mondta miután még egyszer a szemembe nézett, majd vissza sétált a kádhoz, hogy le engedje a vizet. Nem mondtam semmit, lassított felvételben fordúltam meg, hogy távozzak, majd tettethessem az alvást.

Hogy miért csak tettethessem? Mert ezek után nem tudok egy könnyen el aludni. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, egész végig ezen fog kattogni az agyam. Vissza sétáltam a szobába, majd befeküdtem az ágyba és csak néztem ki a fejemből. Vagy százszor át futtattam az agyamon a nemrég tőrténteket, mikor meg hallottam, hogy kinyitódik a szoba ajtaja. Azonnal becsuktam a szemem.

Lassú lépteket hallottam, amik felém vezettek. A léptek abba maradtak amint az ágy mellé ért. Leült mellém és csak figyelt. Vagyis gondolom figyelhetett. Kirázott a hideg ahogy megéreztem egy kezet, ami egészen a nyakamtól, a hátamon keresztűl, a combom feléig végig simított.

Ez után fel állt és a homlokom közepére nyomott egy puszit. El sétált egy székhez, majd arra rakta a cuccait. Ismét vissza jött, de most befeküdt mellém és... át karolt. Mégis mi üthetett belé? Egy jó ideig ébren maradtam, majd végre el tudtam aludni.

Másnap reggel egyedűl keltem, nem volt mellettem Suga. Vajon ami tegnap tőrtént az csak egy álom volt? Fel ültem és körbe néztem, az ajtó nyitva volt, szóval vagy én hagytam nyitva vagy tényleg itt volt Suga és ő hagyta úgy.
-Jiminnie! - szaladt be hozzám Tae és szó szerint a nyakamba ugrott.
-Neked is jó reggelt.

-Köszi. - mosolygott - Siess mert későn keltél és lemaradtál a reggeliről, ezért el fogunk menni valahova kaját venni.
-Mi? Mennyi az idő? És hol van Suga..?
-Ő már elment úgy kb három órája, tudod, neki suli van.
Tényleg, hisz hétfő van..
-Értem. Akkor sietek és mehetünk. - mondtam kissé szomorúan.

-Ne legyél szomorú, majd még látni fogod, ne aggódj ez miatt, rendben? - nyúlt állam alá és tekintetemet maga felé irányította.
-Rendben.
Nagyon aranyos, de félek, hogy amit mondott nem lesz igaz, elvégre bármelyik percben tőrténhet valami velem vagy rosszabbik esetben vele.

Elég sötét gondolkodású vagyok és ezek nap mint nap eszembe jutnak. Hogy mi tőrténhet vele vagy velem vagy akárkivel. Hát jah, de mindegy is, talán majd egyszer fel hagyok ezzel a negatívítással, de ki tudja. Gondolatmeneteim egészen a konyháig kísértek ahol már Tae várt.

Kimentünk és beszáltunk a kocsiba. Nem Nam vezetett, amit fúrcsáltam.
-Hol van Nam?
-Ő most.. nem tudom, de majd telefonál, azt mondta.
Csak hümmögtem egyet és becsatoltam a biztonságiövet. Elindultunk. Kiértünk a városba, ahol volt egy kis vendéglő.

-Oda fogunk menni, szeretem azt a helyet. - mondta Tae, miközben megnyalta a szája szélét.
-Rendben.
-Nem vagy ma bő beszédű, csak nem bánt valami?
-Nem tudom, talán..
-Ahj.. hmm ha majd meg fogod kóstolni a Khimchi-jüket, egyből jobban fogsz lenni! - mosolygott kedvesen.

Viszonoztam a mosolygást, de az annyira volt igazi, mint Sugának a félévi négyese. Ez egy hosszú story, sosem felejtem el mit kapott a jegyei átírása után. Leparkoltunk és kért két adagot elvitelre.
-Köszönjük. - mondta és vissza szálltunk a kocsiba.
-Ezt otthon esszük meg vagy itt a kocsiban?

-Én nem akarok ezzel a műalkotással hazáig várni! - mondta lelkesen, neki esve az étel és az evőeszköz kicsomagolásának. Akár egy kisgyerek, olyan aranyos és türelmetlen. Mintha testben felnőtt, de lélekben még mindig ugyan az a kisgyerek lenne mint régen. Igaz, nem tudhatom milyen lehetett kiskorában, de meg mernék esküdni, hogy szinte semmit sem változhatott azóta.

Egymás után tömte magába az ételt, attól féltem félre fog nyelni.
-Lasabban, meg fogsz fulladni, roszabbik esetben csak félre fogsz nyelni.
Ez a mondatom után meg állt és szúrós szemekkel nézett rám. Nem bírtam nem elnevetni magam.
-Csak vicceltem Tae, ne vedd komolyan! - nevettem tovább - De tényleg egyed lassabban.

-Nem vagyok gyerek, ne kezelj úgy. - mondta tele szájjal.
-Aha, full komoly felnőtt ember vagy.
-Inkább egyél te is Jimin, a végén elfogysz.
-Te most lekövéreztél?
-Én? Azt mondtam el fogsz fogyni.
Tényleg.. ő nem tud szarkazmust használni, ahoz ész is kellene.
-Ja igen, na mindegy.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztook!
Most elég sokat fogok késni, de nem hagyom abba, amíg be nem fejeztem ezt a tőrténetet. Köszönöm a türelmeteket és hogy van, aki kommentel is. Kellemes holnapi hétfőt! 😃😂😂😅 Kitartást!! 💕♡💕♡💕
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~