A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

30. Rész

Suga szemszögéből:

-Yoongi, gyerünk, kellj fel picim!
-Várj anya.. csak még egy kicsit..
-Yoongi, kérlek kellj fel! Yoongi..
-Hagyj még...
-Azt mondtam kellj fel!
-Anya..
-Kelj fel! Azonnal!! Min Yoongi! Te tehetsz...
-Mi... - nyitom ki szemeim ijedten. Pihe puha ágyam egy kocsi váltotta fel. És amit láttam..

-TE TEHETSZ ERRŐL, TE TEHETSZ! - ordibálta vérben úszva, össze kócolt hajjal, széttépett ruhában, miközben teste már rohadásnak indult.. - TE!
-Áh.. - kelek fel hírtelen.
-Jó reggelt, herceg kisasszony. - mondta a töri tanár gúnyosan.
Mindenki nevetett, addig amíg észre nem vették arcomon a dühöt. Akkor hirtelen mindenki elkussolt a picsába.

-Ne rajtam vezesse le a gyökér dühét, mert nincs felesége aki megbassza! - megfogtam az összes cuccomat és kiviharzottam a teremből. Előtte még láttam a tanár és a diákok kerekre nyitott szemeit. Meg sem mertek szólalni...
-Szarok bele.. - töröltem le a könnyeim, - max kibasznak. És? Mi van benne?

Belerúgtam kifelé menet az egyik szekrénybe, majd kinyitottam az ajtót mire egy kezet éreztem meg a vállamon.
-Mit akarsz..? - fordultam meg - Yeona?
Amikor meglátta könnyes szemem elképedt.
-Mit tőrtént?
-Semmi. - szipogtam.
-Akkor menjünk ki és ott majd elmondod.

-De neked még órád van.
-Nem, már nincs - kacsintott - szóval szabad vagyok egész nap. Na gyere! - húzott ki az ajtón. A parkba mentünk, majd ott le is ültünk. - Na mesélj.. mi történt?
-Csak egy újabb rossz álom..
-Anyukádról?
-Mégis ki másról? Azt mondta, hogy én tehetek róla.. és tudom, hogy igaza van, de-

-Naaa, na figyelj! Yoongi. Mégis miért kell ennyi év után is magad hibáztatnod, azt hittem azóta már rég rá jöttél, hogy semmiről sem tehetsz..
-És te ezt mégis honnan tudhatnád?
-Én..
-Azt mondta az a rohadt féreg, mielőtt lelépett volna, hogy miattam tőrtént.
-Yoongi.. az apád-
-Ő nem az apám. Nekem nincs apám. Ha fizetnének se vallanám akár a kutyámnak sem.

-Értem, de kérlek had mondjak el valamit.
-Yeona tudod-
-Yoongi!
-Igen..?
-Kérlek figyelj rám, nem tudom már magamban tartani.. kínoz a bűntudat.. el kellett volna mondanom, de nem tehettem, mert meg tiltották, viszont jogod van erről tudni..
-Tessék? Én ezt most nem értem.

-Csak hallgass végig, kérlek! Ugye haza fele tartottatok kocsival..
-Igen?
-És te ültél az anyós ülésen magasítóval.
-Akkor engedte meg először, mert annyit nyaggattam és mivel aznap jó voltam..

-Elhiszem..- gyűltek könnyek Yeona szemeibe -de nem ez a lényeg, hanem hogy hárman ültetek a kocsiban.
-Tudom..
-Amíg te anyukádhoz beszéltél.. Yoongi, nem véletlenül ülhettél előre, hiszen kicsike voltál, apuk.. vagyis az az ember beszélte rá anyukád, hogy ülj aznap mellé. Ő a hátsó ülésen mögötte ült.. és amikor nen figyelt senki a nyakába szúrt egy méreggel teli tűt. Az pár másodpercen belül hatott is így karambolóztatok..

Hírtelen elkezdtem szédülni, émelygett a gyomrom és sírni akartam. Ez nem lehet igaz, nekem azt mondta, hogy egész út alatt csak zavartam és ha nem pofáztam volna annyit és nem vontam volna el a figyelmét, akkor nem tőrtént volna meg mindez..

-Yoongi, jól vagy?
-Én.. én azt hiszem, nem, Yeona.. mit tett? Mit tett? HOGY MERTE!?- üvöltöttem -MÉGIS HOGY A RETKES PICSÁBA MERTE?!
-Hagyd abba kérlek! -fogott le.
-Ááá! Eressz el! Meg keresem! Bárhol is van! Kibelezem!
-Meghalt.
-Tessék?

-Nem sokkal utána magának is be adagolta ugyan azt a mérget.
-Ez nem ér.. ez nem ér..  és az autóban hogy nem vehettem észre? Ilyet hogy nem lehet észre venni?
Téged elaltatott, persze, hogy nem emlékszel rá. Téged az autóban találtak meg sírva, őt pedig száz méterrel odébb egy félig elégetett képpel... a családi fotótok volt rajta, de téged le égetett róla. Többet nem tudok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok, k*rva sokat késtem a résszel, ahogy a többivel is ennyit fogok késni kb.. szóval bocsánat 😓 de remélem, hogy tetszett minden kedves (és kitartó😅) olvasómnak! ^^💕💕 Legyen szép napotok és vigyázzatok magatokra!
#Stay at home bitc

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~