A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

22. Rész

Megengedtem a vizet a kádban. Amíg folyt a meleg víz, addig levettem a ruháimat, majd egy puffra tettem. Nem szeretem a kádat, de most nincs más választásom. A zuhanyzó egyszerűen undorítóan néz ki... tehát inkább ez. Túlélem... Bele léptem a kádba miután elzártam a csapot. Kellemesen meleg a víz, így könnyen el tudok lazulni.

Lassan lejátszottam a mai nap történt dolgokat a fejemben, és mindent átgondoltam alaposan. Suga miért tette azt amit? Hogy talált ide? Miért volt ideges, amikor Tae megcsókolt? Annyi kérdésem van még, de nincs aki választ adna rá. Magam kell megoldjam ezt, és magamnak kell válaszolnom a sok-sok kérdésre ami nyomja a buksim. Buksim... ezt a szót sem használtam még, ez tetszik.

Vajon csak az alkohol az, ami miatt ezt tette? Holnapra már nem is fog erre emlékezni. Ő nem, de én igen... Ez nem ér! Míg én ezen gondolkodok és rágódok, addig ő kellemesen alszik és még csak egyszer sem gondol erre. Mindegy is, nem számít. Miután vettem egy nagy levegőt, az ajtó kinyitódott. Megugrottam egy picit, majd a hang irányába fordultam és... meg láttam Sugát.

-Héj, mit művelsz? Menj ki, fürdök!
-Tudom, de csak bocsánatot akartam kérni.
Bocsánatot...?
-Mi van?
-Figyelj Chim én nem aka.. ide most leülök. - mondta és helyet foglalt a puffon lévő ruháimon.
-Remélem kényelmes. - mondtam szemöldökömet felhúzva, hátha észre veszi magát.

-Az, de most ne erről beszéljünk.
Anyám... még jó, hogy az...
-Bocsánat, rendben? Nem tudtam uralkodni magamon és az alkohol felbátorított, hogy megtegyem.
-Felbátorított?
-Vagyis nem úgy ér-
-Akkor mivel ezt józanul nem merted volna megtenni, így... így már igen?
-Neh forgasd ki a szavaim!
-De hisz ezt mondtad.. én nem ki, hanem lefordítom a szavaid.

-Heh? Te nem vagy Google.
-Nem lényeges... ennyit akartál csak?
-Tehát menjek el?
-Nem.. vagyis igen, de csak amíg kiszállok. Majd még beszélünk a szobában, oké?
Egy ideig bámult a semmibe és gondolkodott. Megvakarta a fejét és rám nézett.
-Én is fürdeni szeretnék, felfrissülnék legalább. Utánad én jövök vagy...

A vagy szócska után elhallgatott én pedig egy nagyot nyeltem a hírtelen beszivárgó gondolataimra, amik folytatták a vagy szócska után a mondatot, így egésszé téve azt. Csak nem gondolhat arra, amire én; az nem létezik. Az egyik gondolatomat el is képzeltem, ami után pedig elpirultam kissé. Még egy ilyen marhát mint engem!

-Vagyis gondolom nem engednéd meg, hogy bent maradjak, igaz? Ha akarod elfordulok majd, hogy ne vegyelek észre mikor kiszállsz a kádból.
-De hisz még csak törölköződ sincs.
-De neked van. Oda adod majd?
-P-persze, csak vizes lesz majd.
Ahj, én hülye, ezt ő is tudja!
-Tudom. Elmegyek inni egy kis vizet, addigra próbálj elkészülni vagy csak kiszállni.
-Rendben..

Ahogy elhagyta a fürdőt kiszálltam a kádból, magam köré tekertem a törölköző és belenéztem a koszos tükörbe. Csoda hogy láttam magam benne, alaposan ellepte a kosz. Miután megállapítottam magamról hogy vizes vagyok - mivel hát ahhoz tükör kell ,hogy tudjam, hogy én vizes vagyok - az ajtóhoz siettem hogy megnézzem Suga merre van itt van e.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én fürdés után mindig ott szoktam állni a tükör előtt egy ideig és bámulni szoktam magam. De nem azért mert, hogy milyen jól nézek ki, hanem azért hogy lássam magamon a sok sok hibám, hogy tudjak még javítani majd. Például az alakom meg az arcom, meg a hasam.

Még nem láttam, hogy jönne ezért fogtam a cuccom és bementem a szobámba. Azt hittem ott majd egyedül lehetek amíg fürdik, de csalódnom kellett, mivel Suga már ott volt és - mintha engem várt volna - ült az ágyon.

-H-hát te...?
-Inkább gondolkodni akartam, az ivás ráér. Még mindig alig tudom elhinni amit tettem, tényleg nem haragszol rám?
-Persze, hogy nem haragszom, csak..
-Csak?
Most mit kéne mondjak? Nem merem neki elmondani... nem, de akkor mit mondjak? Áh, elszaladok gyorsan a papucsomért!

-Csak.. ahh, a francba! Otthagytam a papucsomat. Mindjárt jövök!
-Ami a lábadon van?
Uh... ez nem hülye.. vagyis persze, hogy nem az, mire is számítottam?
-De nem, mert van még egy, ami ugyan így néz ki, de azt jobban szeretem mert kényelmesebb.
-Ja értem, ha már ott vagy, a tangámat is ide hozhatnád.

-Tanga?
-Azt hittem ha már te hülyeségeket beszélsz, akkor én is beszállok.
Egy mélyet szippantva a levegőből ültem le mellé az ágyra. A padlót néztem és nem szólaltam meg, vártam a csodára, ami majd kiránt ebből a helyzetből. De arra a bizonyos csodára várhatok, ha bele halnék sem jönne el.

Viszont egy bocsánat szócskát ki kéne préselnem a számon, nem lehetek ennyire bunkó...
-Bocsánat...
-Miért?
-Mindenért, az összes hazugságomért és, hogy nem mondtam el mindent, sajnálom... őszintén sajnálom.

-Túl sok volt a sajnálom szó. - nevetett fel egy picit - Én nem azért haragszom mert hazudtál, hanem azért ami ennek a következménye lehet. Ha véletlenül.. - vett egy nagy levegőt - ha valami történne veled, szerinted én mi a faszt csinálnék itt? Nélküled elég szar lenne élni. Én sajnálom, hogy akkor nem voltam ott neked. Ahj, ott kellett volna lennem a picsába is! Sajnálom Chim! Én sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni! - fogott vállaimra, én pedig csak kerekre nyitott szemekkel bámultam őt.

Nem tudtam mit mondani, nem az ő hibája, hogy hülye és féltékeny voltam. Én lógtam el, az én döntésem volt minden kis szarság. Miatta verettem magam össze, hogy ne őt bántsák, hogy ne neki fájjon mert szeretem, elmondhatatlanul nagyon és még annál is jobban szeretem!

De ő nem... ő nem... szeret úgy, hiába volt minden, mert neki nem számítok annyit. Miközben egyik gondolatom követte a másikat, legördült az első könycseppem, majd a második és harmadik és a negyedik és így tovább.
-Miért sírsz Chim..? - nézett aggodalmasan szemeimbe, amivel már alig láttam gyönyörű arcát.

-Válaszolj, kérlek. - törölte le arcomról a sós nedűt.
-É-én...
-Mond ki, mond ki végre amit akarsz!
-Én... csak álmos vagyok egy kicsit..
Láttam a csalódottságot az arcán, nagyon sajnáltam. Egy kis mosolyt erőltetett az arcára, hogy lássam "minden rendben," de tudom, hogy ez ugyan annyira hamis mosoly, mint az, hogy én álmos vagyok.

-Rendben, ha álmos vagy, akkor feküdj le, én még lefürdök. Mingyárt jövök. - mondta és kisétált az ajtón, engem otthagyva egyedül a sötétben, a gondolataimmal össze zárva. Annyira egy nyomorult vagyok! "Én... csak álmos vagyok egy kicsit..." Mi volt ez a szöveg? Ez hihetetlen!

Mi a faszt művelsz Jimin, hah? Most eléggé megbánthattam, hisz tudta, hogy nem mondok igazat és csak késleltetem az egészet. Késleltetem... vagyis lehet tudta mit akarok mondani? Akkor tud az érzéseimről? Hogy szeretem őt? Azt mondta: "Mond ki, mond ki végre amit akarsz!" Vagyis lehet tényleg tudta mit akarok mondani!

Remek... vagyis nem! Ezt ki kell derítenem, nem depizhetek be azért mert már megint elszúrtam mindent... ugye? Nem, mert rá gondolok és miatta nem fogok! Oh, tényleg, ha már ő is meglátogatott a fürdőben, akkor most én is teszek arra egy kitérőt és.. megkérdezem, hogy mit akart hallani és, majd talán utána válaszolok is neki.

Talán elmondom, hogy szeretem...

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

Sziasztok, igeeen most elég sokáig nem volt rész, amit nagyon sajnálok! Lebetegedtem meg most nagyon időm sem volt részt írni, meeert... mert :3 😂 Most, hogy elmondtam "mindent" még meg szeretném köszönni, hogy ennyien olvassátok.. ezt az... ezt XD Tényleg sokat jelent számomra! Nah, vigyázzatok magatokra és legyetek őszinték, ne legyetek Jiminek 😂💕    🇰🇷 Helllllló!! 🇰🇷

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪