A szív tettjei [Yoonmin ff.] 》Javítás/át írás Alatt《

19. Rész

-Adóvevő, adóvevő, adóv.. áh!
Amint megtaláltam vissza siettem a kocsihoz. Nam és Tae bent beszélgettek a kocsiban. Nem láttam mellettük Sugát, tehát akkor velem lesz hátul. Nem is baj. Annyira hiányzott már. Lehet betegesen fog hangzani, de meg akarom érinteni az arcát, a kezét, a haját... Csak újra akarom érezni a közelségét, hogy ott van mellettem... Kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját, de nem láttam sehol sem az alvó fiút.

-Hol van?
-Mi?
-Ne hülyíts már Tae! Hol van Suga?
-Hát...
-Csak azt ne mond, hogy... - fordultam meg idegesen, hogy a csomagtartóhoz menjek. Hogyha oda rakta én megölöm! Gyorsan kinyitottam és hát hol is lehetett Suga, ha nem ott? Azonnal kivettem és a hátsó ülésre fektettem.

Bekapcsoltam az övet és a fejét a combomra tettem.
-Mégis mi a retkes életért tetted oda szerencsétlent? - ordítottam. Mérges voltam. Okkal!
-Vissza beszélt, flegmázott és kurvára meg támadott!! Örüljön, hogy ennyivel megúszta!
-Azt hittem, hogy nem vagy ennyire gyerekes! - mérgelődtem - Csomagtartó? Ez most komoly?
Nem válaszolt semmit.

•••

Már negyed órája ülünk a kocsiban, de még mindig nem vagyunk ott. Elvileg Tae szólt, hogy vigyük haza, de akkor mégis hova hajt Nam? A nagy semmi kellős közepének a seggébe? Nem kérdezek inkább rá, nem akarok újra mérges lenni. Azóta sikeresen lenyugodtam. Ebben nagyban segíttett az alvó Suga a combomon.

Olyan aranyos és ártatlan így... bárcsak ne lenne ennek vége... soha. Nem bírtam már ki, meg kellett simiznem a haját és az arcát. Már nyúltam hófehér arcához, de a kocsi egyet pattant és Suga feje már nem a combomon volt. Egyenesen az ágyékomra esett a feje, amibe nem tudtam nem bele pirulni.

Gyorsan elakartam onnan venni, de akkor mintha motyogott volna valamit. Nem akartam, hogy felkeljen... ezért ott hagytam, pedig nagyon nem kellett volna. Elkezdett dörgölőzni és mocorogni. Ne! Fel fog ébredni!
-Tae, mit csináljak? Fel fog ébredni!
-Most már persze jó vagyok, mi?
-Ne kezd már, siess mert... felébred és az nem lesz jó...

-Ch..
-Namjoon!
-Ahj... Tae, ne gyerekeskedj már, add oda neki!
-Rendben. - mondta, majd elővette ugyan azt a rongyot, amit még a házban szorított hozzá Suga arcára. - Tedd a szájára meg az orr... - vette észre a kellemetlenséget -  akkor azért ilyen sűrgős. - húzta fel szemöldökét.

-E-ez nem az aminek látszik! A-add ide! - vettem el, de megint dobott egy picit a kocsi, ezért a földre esett.
-A francba már!
Suga egyre jobban éledezik, vagyis ébredezik! Mivel én éledezek már tőle... vagy is, mi?

-M-mi.. ez? Hol.. J-Jimin? - kérdezte szemei dörzsölgetése közben. Azt sem hagytam, hogy felüljön, azonnal rá tettem a szájjára és az orrára a kendőt. Annyira sajnáltam.
-J-jimin... - nézett szemeimbe, miközben sajátjai már le-le csukódtak.
-Sajnálom.
Csak ez az egy szó jött ki a számon, nem tudtam mást mondani. Bűntudatot éreztem, és nem is kicsit.

Utolsó erejéből még felemelte a kezét és - nem tudom, hogy így akarta e, de a számhoz emelte csak lecsúsztak róla az ujjai. Mintha az utolsó pillanatai lettek volna, pedig csak az álmosság nyomta el. Persze nem a természetes... ez az anyag valami hihetetlen. A tanárokkal doga írás előtt ezt miért nem játszhatjuk el? Segítene ötös tanulónak lennem.

-Vége? Akkor kérem vissza.
-Taehyung, neked meg mi a bajod? - szólalt meg Nam.
-Nem.
-Mi az, hogy nem? Azt kérdeztem, hogy mi a bajod, és nem azt, hogy van e valami bajod!
-Nincs.. semmi.
-Mi a bajod vele?
-Mindegy.
-Taehyung!

-Nem, csak..
-Tudod, úgy viselkedtél, mintha - tartott egy kis szünetet - féltékeny lettél volna. Sőt, még most is úgy viselkedsz. - mondta, mire szőke barátomnak kikerekedtek a szemei. Mintha eltalálta volna..
-Tessék?
-Ez most komoly? Tae, azt hittem... vagyis nem, csak ezt most... miért?
-N-nam, ez-

-Nem igaz? Ne viccelődj már velem! Majd megbeszéljük miután végeztünk. - jelentette ki mogorván, ám mégis csalódottsággal és haraggal keverve az álarca mögött. Olyan jól nem tudja takarni, hogy én ne vegyem észre. Kívül kemény, belül mégis olyan érzékeny és sebezhető. Túl sok sebet cipel már a szívén ahoz, hogy - akár csak egyszer is - megmutassa a gyenge énjét.

-Áh... - éreztem egy kisebb szorítást a combomon. Suga valami rosszat álmodhat. Meg próbálom lenyugtatni mielőtt nem marad semmi a combomból. Lassan simogatni kezdtem a fejét és egy "nyugodj meg, itt vagyok" szöveget kezdtem el mormolni neki. Be is vállt igazából.

-Mikor leszünk már ott?
Telljesen biztos, hogy nem visszük haza; velünk jön.
-Nemsokára.
-Vagyis?
-Figyelj, látni fogod majd, ha az épület közelében leszünk. Kérdezősködés helyett meg bányászd elő a maszkod, ha nem akarod, hogy felismerjenek, ha nem sikerülne valami úgy, ahogy akarnánk.

-Jó.
Nam mindig olyan... rendezett? Pontos? Higgadt? Nem tudom.. még nálam is kevesebbet beszél, de ha egyszer megszólal... olyan összeszedett, vagyis olyan, amilyen én soha nem leszek valószínüleg.

-De ha ez sokáig fog tartani, ki vigyáz Sugára, hogy ne ébredjen fel?
-Majd Taehyung.
-Hogy mi van? - ugrott meg, amint a nevét hallotta.
-Talán van valami problémád?
-Nem, de miért pont én?
Direkt szúr ki vele. Haragszik rá és ez egy kisebb büntetés Tae számára.

-Mert addig én Jimint irányítom és vigyázok rá.
-Hát ez... pfú! - tette karba a kezét, majd az ablaka felé nézett. Megláttam egy nagy épületet, talán egy étterem lehet az.
-Itt vagyunk? Ez az?
-Igen, mingyárt leparkolok.
Az étterem hátuljánál parkolt le. A kukák mellett. Előbb én, majd Nam szállt ki a kocsiból.

-Jó szórakozást! - dobta Taenek a kocsi kulcsát,majd becsukta annak az ajtaját. Esetlenül, de elkapta és egy újabb meglepődött képet kaptunk csak cserébe. Hát ebből még baj lesz... Még nem vettem fel a maszkot, mivel az túl feltűnő lenne.
-Nam, ez biztos, hogy jó ötlet?
-Ne aggódj annyit, megárt.

Taehyung szemszöge:

Hát ezt nem hiszem el! Pont én! Pont velem kellett kibasznia! Mivel is érdemeltem ezt ki? Pfu! És egyáltalán mennyi ideig kell egy levegőt szívnom ezzel? Bár eddig is ezt tettem, de akkor nem csak mi ketten voltunk. Ch..." jó szórakozást!"- idéztem barátom felém végzett utolsó mondatát.
-Mit szerethet benned? - néztem rá arcára. - Talán a szőke hajad? De nekem is olyan.

-Talán a stílusod? - mértem végig szemeimmel. - Nem, nekem jobb. Gucci bitches! Bár az övé sem rossz... az övé olyan laza meg menő...
De engem ez miért érdekel? Tény, hogy Jimin egy jó fogás, de tényleg miatta lennék féltékeny? Vagy talán magára a kapcsolatra lennék féltékeny, ami köztük van? Jézusom... ennek van értelme?

Csak rossz látnom ha Jimin mással van, de Namot szeretem. De Jimint is. Valahogy el kéne őt felejtenem és Namra koncentrálnom. De úgy nem megy, ha ez itt elöttem fűzi Jimint egy-két szép vagy mit tudom én milyen szavával! Ne előttem játsza a nemlétező agyát és ennyi! Ne játsza a lovagot, aki megmenti majd a hercegnőt. Ja... Meg is beszéltem mindent magammal, már csak elkéne végeznem.