A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

33. rész

- Szeretlek! - mondta Alex, mikor ajkaink elváltak egymástól. Erre nem tudtam semmit mondani. Nem érzek iránta többet. Barátok vagyunk, de nem tudom, hogy most miért is csókoltam vissza. Ahogy ezeket átgondoltam, egy kis bűntudatom lett. Nem mondtam neki semmit. A fejemet a mellkasába fúrtam, Alex pedig a hajamat simogatta. Megnyugtatott. Megnyugodtam, mert tudtam, hogy ha bármi baj van, akkor Ő itt van mellettem és segít.

- Nem nézzünk meg egy filmet? - kérdezte pár perc múlva.

- Nézhetünk. - mosolyogtam rá. Bementünk a nappaliba és Alex elkezdet filmet keresni. Addig én kimentem a konyhába és csináltam popcornt. Egy nagy talállal tértem vissza Alex-hez. Letettem a tálat az asztalra és leültem Alex mellé. Egyik kezét átlendítette a fejem fölött, így közelebb ültem hozzá. Fejemet vállára hajtottam és úgy néztük a filmet. A film felénél éreztem, hogy a szemeim lassan csukódnak le, s utánna el is aludtam.

Egy ágyban keltem fel. Pontosan Alex ágyában. Lenéztem és láttam, hogy nem az a ruha van rajtam amiben jöttem. Egy rövid ujjú póló volt rajtam, ami kb a térdemig ért. Szerencsére alsónemű az volt rajtam. Kikeltem az ágyból és elindultam megkeresni Alex-et. De előtte jól szemügyre tudtam venni a szobáját. A falak halvány szürkék voltak, a bútorok pedig fehérek. Az egyik komód tetején, Alex kiskori képei voltak. Volt amin a családjával, a barátaival vagy maga volt. A szoba másik végében, ahol a nagy ruhás szekrény volt, mellette volt egy ajtó, ami biztos a fürdő lehetett. Az ággyal szemben volt egy plazma tv, és az ablak alatt volt Alex íróasztala.

Amint leértem a lépcsőn, a konyhából ínycsiklandó illatok jöttek, ezért oda mentem. Alex a tűzhelynél kevert valamit.

- Szia! - köszöntem neki.

- Szia! - fordult meg és rám mosolygott. - Hogy aludtál? - kérdezte.

- Jól, köszi. Kábé mennyit aludtam? - kérdeztem tőle.

- Úgy kb négy órát. - mondta és vissza fordult.

- Miért nem keltettél fel? - mentem oda hozzá.

- Mert nem volt szívem felkelteni. Nem alszol  itt? - kérdezte.

- Nem akarok zavarni. - néztem fel rá.

- Ugyan te soha nem zavarsz. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Meg a szüleim Canadában vannak. Ott van egy cégük és egy hónapban kb. két, vagy három hétig vannak csak itthon.

- Értem. Akkor felhívom a bátyám.

- Oké.

Az előszobába mentem a táskámhoz, amiben volt a telóm, kihalásztam és hívtam Lukas-t.

- Szia Luk! - köszöntem neki.

- Szia Loran! Hol vagy?

- Alex-nél. Amúgy azért hívlak, hogy itt-e aludhatok Alex-nél?

- Hát... - gondolkodott el. - Igen.- mondta végül.

- Köszi! És tudnál hozni nekem ruhát holnapra?

- Persze. - lediktáltam neki Alex-ék címet és bontottuk a vonalat.

- Itt aludhatok. - mondtam Alex-nek, aki éppen az asztalt terítette meg.

- Jó. Éhes vagy? - bólintottam.- Akkor ülj le, szedek neked is.

Felültem az egyik bárszékre. Alex pedig egy tál spagettit rakott elém és leült velem szembe. Vacsora után, egyből megszólalt a csengő. Felpattantam a kanapéról és mentem kinyitni az ajtót.

- Szia Hugi! - köszönt Lukas.

- Szia! - öleltem meg, s Ő egy puszit nyomott a hajamba.

- Tessék itt vannak a ruháid.- adta át nekem az egyik sporttáskam és alaposan végigmért.

- Mi az? - kérdeztem egy kicsit nevetve.

- Mit is csináltatok ti? - húzta fel a szemöldökét.

- Filmet néztünk és én elaludtam. De nyugi Luk, nem történt köztem és Alex között semmi. - nyugtattam meg a bátyám.

- Oké, csak nem akarom, hogy Alex is megbántson, mint Matt. - ölelt magához.

- Alex nem olyan, mint Matt. Matt, az egy hiba volt. - furcsa volt ez mondani arra a személyre, akit még mindig szeretek, de egyben gyűlölök is.

A nappaliban ülünk Alex-el és TV-t nézünk.

- Loran. - szólt a mellettem ülő fiú.

- Igen? - fordulok felé.

- Tudod, hogy én többet érzek irántad. És nem akarom, hogy szomorú legyél, és nem is akarlak bántani. De egy dolgot az első csókunk óta megakartam kérdezni. - nézett mélyen a szemembe - Te érzel irántam valamit?

- Alex én...